2000. május 19-20-án, az elsô szabadon választott parlament megalakulásának tizedik évfordulóján a kormány kezdeményezésére negyedik alkalommal rendezték meg a Magyarország-2000 konferenciát. "A magyarság lehetôségei a világban az ezredfordulón" címet viselô szakmai tanácskozáson harminchét országból több mint kétszáz jeles, világhíru magyar származású tudós, üzletember, közéleti személyiség, illetve hazai meghívott vett részt. A konferenciára az Országház Kongresszusi termében került sor. A IV. "Magyarország-2000" konferencia amelyet egyházi, média- és oktatási kérdésekkel foglalkozó elôkonferenciák elôztek meg - három szekcióban tekintette át az összmagyarság elôtt álló kihívásokat. A "Nemzeti kultúra a globalizáció világában" címu szekció a kulturális globalizáció kihívásaival foglalkozott a "Nemzetpolitikai kilátásaink és a diaszpóra jövôje" címu szekció témája volt egy olyan nemzetpolitikai stratégia megfogalmazása, amely egységben látja a teljes magyar nemzetet, míg a "Magyar gazdaság Európában - Magyar gazdaság Kelet-Közép-Európában" címu szekció azon régiók fejlôdését vizsgálta, ahol határon túli magyarok élnek. A nyitó elôadást Orbán Viktor miniszterelnök tartotta, aki vitaindító beszédében visszament az idôben és elemezte az elmúlt századot, majd a jelent, végül felhívta a jövôre a figyelmet, s közös gondolkodásra kérte a jelenlévôket.

Magyarország történelme – mondhatnánk -, hogy jórészt szabadságharcokból állt. Majdnem 500 évig kellett harcolnunk, hogy Magyarország végre igazi, független demokrácia legyen. Ezt sikerült szerencsére békés úton 1989-ben végre elérni. Magyarország politikai és gazdasági jövôjét csak az biztosíthatja, ha minél elôbb része lesz az Európai Uniónak. Csatlakozásunk a NATO-hoz volt az elsô komoly lépés. Most bátran kell megtennünk a másodikat, és be kell lépnünk a gazdasági közösségbe is.

Nézzük meg, hogy az Európai Unióba való belépésünk milyen hatással lesz az életünket meghatározó három legfontosabb területre: a kultúrára, a politikára és a gazdaságra.

A kultúra az a terület, ahol a nemzeti identitásunkat legjobban meg tudjuk ôrizni, sôt meg is kell, hogy ôrizzük. A nemzetközi események ugyan befolyással lesznek a mi kultúránkra is, de addig amíg a hazai kultúra egy magasabb rendu alternatívát tud biztosítani, addig nincs veszély. Az a feladat hárul tehát a magyar kulturális elitre, hogy nyomába lépjen méltó elôdeinek, és a nemzeti értékeinket és hagyományainkat a következô generációnak is átadják, és elfogadtassák. Ez nem egy könnyu feladat, de egy nemes feladat. Segítségünkre szolgál a magyar nyelv különlegessége és irodalmi gazdagsága. Míg a magyar kultúra történelmi célja a haza iránti szeretet ápolása volt a nemzet túlélésének céljából, addig a mai kulturális elitnek a magyar kultúra iránti szeretet és megbecsülés megôrzése lesz a célja. Szeretetet és megbecsülést kényszerrel nem lehet elérni. Nagyon fontos tehát, hogy a magyar irodalom és történelem megértését és megbecsülését egy mindent átfogó, mélyreható hálózat kiépítésével próbáljuk elérni. Ez a hálózat magába foglalja természetesen az iskolákat, egyetemeket és önkéntes kulturális szerveket is. Céljainkat legjobban az önkéntes és a kulturális elit által szervezett tevékenységgel tudjuk elérni. Nem szabad az állam kezdeményezésére várni. Az állam által irányított kulturális tevékenység éppen olyan veszélyes, mint az állam által irányított gazdaság, ahogy ezt az elmúlt 50 év alatt láttuk.

Az Európai Unióba való belépés nagymértékben ki fog hatni a politikára is. Mivel egy meglévô közösségbe lépünk be, a játékszabályokat már kereteiben meghatározták. De szerencsére még nem teljesen, és így a belépô országoknak is lesz módjuk a végleges alkotmány formálásában részt venniük. Fontos tehát, hogy a politikusok újra felelevenítsék a demokrácia és a szabad gazdaság alapelvét és a hatalom korlátozását mint a legfontosabb szempontot tartsák szem elôtt.

Brüsszel természetesen, mint minden államhatalom, próbál több hatalomra szert tenni, és a nemzetek feladata, hogy ennek a hatalmi összpontosításnak, amennyire lehet, ellenálljon. A sikeres gazdasági együttmuködéshez politikai “harmonizációra” nincs szükség, sôt nem is kívánatos. Az Egyesült Államok remek például is szolgál: minél nagyobb lett Washington hatalma, annál nagyobb terhet rótt a gazdaságra, és az egyéni szabadságot addig soha nem látott mértékben korlátozta. Ezt a folyamatot sikerült Reagan elnöknek megállítani, aki azt mondta, hogy “Az állam nem tudja megoldani a problémákat, mert az állam maga a probléma”. A gazdasági szabályok (“harmonizáció”) visszaszorításával (és adócsökkentéssel) példátlan gazdasági fellendülést indított el, ami, kisebb zökkenôvel, de már huszadik éve tart.

A bevezetni kívánt “harmonizációs” intézkedések nem mások, mint a hatalom központosítása az egyes államok szuverenitásának, a gazdaság és az egyén szabadságának terhére. A brüsszeli szabályozási törekvések tulajdonképpen nagymértékben lecsökkentik a kereskedelem, a munkaerô és a tôke szabad mozgásból származó elônyöket. Ezeket a törekvéseket az újonnan belépô országoknak amennyiben módjukban áll, meg kell próbálni lefékezni.

A politikai rendszerek között, épp úgy, mint a gazdaságban konkurenciára van szükség. A tôke és a munkaerô - ha szabadon mozoghat -, oda vándorol, ahol a legkedvezôbb feltételeket találja. Tehát minél kisebb a “harmonizáció” az államok között, annál nagyobb a tôke és a munkaerô választási lehetôsége. Ez a választási lehetôség a mindenkori kormányokat arra kényszeríti, hogy államukban kedvezô gazdasági feltételeket teremtsenek. A politikai pluralizáció biztosítja a legnagyobb gazdasági fellendülést, lehetôvé teszi a tagállamok egyéniségének megôrzését és a nemzeti tehetség maximális kibontakozását. A politika terén tehát meg kell próbálni a nemzeti jelleget megtartani, és minden összpontosító törekvést visszaszorítani.

A harmadik terület, amire a globalizáció nagy kihatással lesz, az a gazdaság. A sikeres gazdaságnak saját törvényei vannak és a szabad gazdaság elvein alapszanak. Ezek a törvények nemzetköziek, általános érvényuek. A szabad gazdaság terén nemzeti öntudatnak, vagy protekcionista politikának nincs helye. Minden ilyen irányú politikai tevékenység, akármilyen jóindulat is áll mögötte, csak az állampolgár szabadságát korlátozza és a gazdaság hatékonyságát csökkenti.

A negatív gazdasági kihatások mellett, negatív jogi kihatásokat is találunk. Amikor az állam beavatkozik a gazdaság muködésébe, akkor ezek az intézkedések mindig elônyt nyújtanak az állampolgárok egyik csoportjának egy másik csoport terhére. Az ilyen formájú megkülönböztetés nem összeegyeztethetô az egyenjogúság fogalmával és megdönti az állampolgárok jogállamba vetett hitét. És van még egy nagyon szomorú kihatása: kinyitja a kiskaput a korrupció elôtt, mivel mindig több és több csoport fogja védelmét kérni nemzeti köntösbe öltve. Negatív kihatásai ellenére, minden állam igyekszik a “hazai gazdaságot” különbözô formákban védeni. Ez az ok, amiért az új államok belépése az Európai Unióba mindig három évvel kitolódik. Világítsuk meg a problémát egy-két példán keresztül.

Védôvámokból például haszna van az államnak, mert egy bevételi forrás, átmeneti haszna van az iparnak, amelyiket védi (úgy a tôkésnek, mint a munkásnak), de mindezt az átlag állampolgár fizeti meg, akit kényszerít az állam, hogy rosszabb minôségu terméket vásároljon magasabb áron. Ez a szabad állam és szabad gazdaság elveivel nem összeegyeztethetô.

De ugyan úgy nem összeegyeztethetô a szabad gazdaság fogalmával, amikor az állam kimondja például, hogy egy tender kiírásánál csak magyar pályázhat, vagy, hogy az ár mellett más szempontokat is figyelembe vesz a döntôbizottság. Az ilyen esetekben a legjobb külföldi cégek, akik a beruházást olcsóbban és jobban tudnák kivitelezni, kimaradnak. Az állam tehát az adófizetôk pénzén másodrendu minôséget vásárol dupla áron. Hogyan egyeztethetô össze ez a gazdaságpolitika a felelôsségteljes állam fogalmával? Melyik politikus volna hajlandó egy ilyen rossz üzletet kötni a saját zsebére?

A szabad kereskedelem gazdasági sikere éppen abban rejlik, hogy felszabadítja a gazdaságot a nemzeti sovinizmustól, és lehetôvé teszi, hogy a tagállamok polgárai minden terméket és szolgáltatást a legolcsóbb áron a legjobb minôségben tudják megvásárolni. Magyarország elôtt az a nemes feladat áll, hogy élen járjon a térségben, és bilaterális szerzôdésekkel próbáljon Közép-Európában minél elôbb egy szabad kereskedelmi területet kiépíteni. Ez fellendítené a környezô államok gazdaságát és elôsegítené az Unióba való belépésüket. Ez az út mutatkozik a leghatékonyabbnak a hazánkon kívül élô magyarok segítésére is. Ehhez kívánok sok sikert.

Bruce Irvingné Bôsze M. Suzanne

A IV. Magyarország 2000 konferencia résztvevôi megerôsítik az elmúlt évtized össznemzeti külpolitikai konszenzusát és az anyaország fô külpolitikai célkituzéseit illetôen, egyben pozitívan ítélik meg ezen célkituzések összhangját. Üdvözlik a III. Magyarország 2000 tanácskozás óta létrejött Magyar Állandó Értekezlet muködését, kiemelt jelentôséget tulajdonítanak azon kezdeményezésének, amely a Magyarországgal szomszédos államokban élô magyarokat megilletô magyarországi jogállásról szóló törvény megalkotására irányul. Meggyôzôdésük, hogy a magyar külpolitika hozzájárul Magyarország közvetlen környezete politikai és gazdasági stabilitásának megszilárdításához, elôsegíti Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz, és biztosítja az egész közép- és kelet-európai térség közeledését az euro-atlanti integrációs szervezetekhez. A világ magyarságának megjelent képviselôi - összhangban Magyarország felelôsségviselésével és kötelezettségvállalásával a határain túl élô magyarok iránt - egyetértettek abban, hogy az anyaország nemzetközi viszonylatban kiemelkedô integrációs eredményei történelmi lehetôséget kínálnak az európai és a nemzeti integráció párhuzamos megvalósítására, pozitívan hatnak a Magyarországgal szomszédos országokban élô magyarság társadalmi és gazdasági felemelkedésének esélyeire és a közép- és kelet-európai térség államainak reformfolyamataira. A tanácskozás résztvevôi - a hazai, a környezô és a szórványban élô magyarság képviseletében, a harmadik évezred küszöbén és az ezeréves államiság évében - összenemzeti célokat szolgáló találkozójukon megelégedéssel állapítják meg, hogy az anyaország által folytatott következetes nemzetpolitika megfelelô alapot képez a határon túl élô magyar közösségek nemzeti kötôdésének fenntartásához, nemzetközi hátteret és támaszt biztosít kisebbségi jogaik érvényesítéséhez. A Magyarországgal szomszédos országokban élô magyarság képviselôi nagy jelentôséget tulajdonítanak a nemzeti identitás és a nemzeti sajátosságok határon túli megôrzéséhez szükséges feltételek folyamatos biztosításának. Meggyôzôdésük, hogy a nemzeti kultúra megôrzése, az anyanyelvi oktatás lehetôségének biztosítása és a gazdasági felemelkedés a nemzeti identitás megôrzésének elengedhetetlen feltételei mind a tömbben, mind a szórványban élô magyarság számára. Magyarország az elmúlt évek dinamikus fejlôdése alapján egyre inkább a régió gazdasági- pénzügyi-kereskedelmi központjává válik. Az Európai Uniós felvételre történô felkészülés mellett meg kell teremteni a kárpát-medencei magyarság gazdasági felemelkedésének feltételeit is. Ennek egyik igen fontos területe kell, hogy legyen az anyaország piacgazdasági ismereteinek továbbadása a határon túli magyar nemzetrészek felé, a megfelelô oktatási-képzési rendszer kiépítése, az anyaországi tôkeexport és cégalapítások fokozása révén. Külön figyelmet érdemel a kárpát-ukrajnai és romániai privatizációban való részvétel fokozásának elôsegítése. A szórványban élô magyarság képviselô támogatásukról biztosítják a Kárpát-medencében élô határon túli magyar közösségek erôfeszítéseit nemzeti identitásuk megôrzése és nemzeti kisebbségi jogaik védelme érdekében. Nemzetközi szinten lehetôségeikhez mérten részt vállalnak a közép-európai térség különleges szerepének megismertetésében, Magyarország és szomszédai integrációs folyamatainak támogatásában. A magyar-magyar tájékoztatás kölcsönösségét hangsúlyozva, a nagyvilágban élô magyarság képviselôi rámutatnak az információs társadalom nemzeti célokat segítô hatásaira, az információs korszak nemzetstratégiai feladataira. Vállalják, hogy a diaszpórában született tudományos és kulturális értékeket megismertetik a magyarországi és a vele szomszédos országokban élô magyarsággal. A nyugati magyar kulturális és anyagi javaink megmentése közös feladatunk. Együtt a nyugati magyaroké és az anyaországé. Javasoljuk ezeknek az értékeknek a hasznosítását. E feladatok minél eredményesebb ellátása érdekében a Magyar Kormány és a szórványban élô magyarság felállít egy, a kormány mellett muködô tanácsadó testületet, a Magyar Szórvány Tanácsot. A tanácskozás résztvevôi egyetértettek abban, hogy a gazdasági globalizáción túl a kulturális globalizáció kérdéseire is figyelmet kell fordítani a nemzeti kultúra sajátos értékeinek megôrzése és fejlesztése során, továbbá, hogy a világ magyarsága közremuködésével kell és érdemes keresni annak módját, hogy a kulturális globalizáció elônytelen hatásait elkerülve, elônyös elemeit viszont felhasználva folytatódjék a kulturális értékteremtés és a magyar kulturális értékek megôrzése. Az anyaország képviselôi kérik a határon túli magyarság megjelent képviselôit, hogy lehetôségeikhez mérten járuljanak hozzá a kedvezô Magyarország-kép erôsítéséhez. Bízva az összmagyar tudományos teljesítôképességben hangsúlyozva a tudomány támogatásának szükségességét, kérik a tudomány képviselôit, hogy járuljanak hozzá a nemzeti célok elérésének megalapozásához. A tanácskozás résztvevôi egyetértenek abban, hogy az egyház különleges, mással nem pótolható szerepet tölt be a nemzet identitásának, kultúrájának, anyanyelvi értékeinek megôrzésében és ápolásában. Kifejezik meggyôzôdésüket, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban élô magyarság nemzeti önazonosságának megôrzését, szellemi és anyagi gyarapodását a szülôföldön történô boldogulás, egyéni és közösségi érdekeik érvényesülése biztosíthatja. Pozitívan értékelik, hogy Szlovákiában és Romániában a magyar közösségek kormányzati részvétele mellett megerôsödött a demokrácia, az euro-atlanti integráció melletti elkötelezettség. Ugyanakkor aggodalmukat fejezik ki és támogatólag kísérik figyelemmel a vajdasági magyarság küzdelmét a szerb demokratikus erôk oldalán a diktatórikus jugoszláv rezsimmel szemben. Magyarország korszakhatárhoz érkezett. Lezárult a rendszerváltozás, a politikai, jogi, gazdasági berendezkedés átalakítása. Megindult Magyarország felzárkózása az Európai Unió országainak gazdaságához. Az anyaország erôsödése új távlatokat nyit a határon túli magyarság számára is. A tanácskozás résztvevôi fontosnak tartják a regionális együttmuködéseket és üdvözlik a Széchenyi tervet, amely ki fog terjedni a határokon átnyúló fejlesztésekre is. A IV. Magyarország 2000 konferencia résztvevôi megerôsítik elkötelezettségüket az érdemi magyar-magyar párbeszéd fenntartása, az össznemzeti célok érdekében végzendô közös munka mellett.