Mojzer Miklós a Szépmuvészeti Múzeum fôigazgatója Montrealban.
A Montrealban élô magyar muvészek meghívót kaptak a Magyar Fôkonzulátusra, április 4-re, kötetlen beszélgetésre Mojzer Miklóssal, a budapesti Szépmuvészeti Múzeum fôigazgatójával, akinek az volt a célja, hogy a Montreali és magyar Szépmuvészeti Múzeumok között javuljanak a muvészeti kapcsolatok. A beszélgetés során szóba került egy kiállítás rendezése, amire 2001 vagy lekésôbb 2002 nyarán kerül majd sor, s amely méltóan képviselheti a magyar kulturális életet Montrealban, valamint Kanadában. Mojzer Miklós, a budapesti Szépmuvészeti Múzeum fôigazgatója személyében adott egy olyan hazai személyiség, aki a múzeumi élet és magyar kultúra ügyeivel foglalkozik, és nagy áttekintéssel rendelkezik. 1954-ben diplomája megszerzése után az esztergomi Keresztény Múzeumban dolgozott két évig, majd a Szépmuvészeti Múzeumba került, ahol 1974-ig, a régi képtárban a régi muvészettel foglalkozott. A Nemzeti Galériában 15 évet töltött, hogy azután visszatérjen a Szépmuvészeti Múzeumba mint fôigazgató. Azóta is e poszton tevékenykedik, - és mint elmondta - nagy megelégedéssel.
- A fôigazgató urat a montreali kiállításról kérdeztük.
- A montreali Szépmuvészeti Múzeum igazgatójával és a múzeum igazgatótanácsának elnökével, folytatott megbeszélések sikeresek voltak a következô lépés az lesz, amikor Budapesten megállapodunk a kiállítás rendezésérô.
- A Szépmuvészeti Múzeum milyen kiállítási anyagot küld?
- Kizárólag festészet, olasz festészet, és abból is bizonyos késô-gótikus darabok kiválasztása során fôleg renaisance és barokk együttes. Ezek a képek a montreali Szépmuvészeti Múzeumban levô kitunô alkotásokat kiegészítik. Ilyen fajta összeállítás úgy tudom még nem volt Montrealban. A kiállítás három hónapig tart majd, részünkrôl 40 képpel. Ez elfogadott szám, amit otthon ez idô alatt sajnálattal hiányolunk, de a budapesti múzeum az 50-es évektôl kezdve mindig kölcsönzött alkotásokat.
- Magyar muvészek festményeit nem láthatjuk ez alkalommal?
- Nem, a Szépmuvészeti Múzeum 1957-ben odaadta a magyar muvészet XIX és XX század elejei gyujteményét, majd 1973-ban a régi magyar gyujteményt a Nemzeti Galériának. A Galéria 1957-ben alakult, mintegy kulturális vigaszként az 56-os forradalom után. A nagy múzeumalakítások közé tartozott. Oda gyujtötték össze a régi magyar anyagot. Így jó alkalom nyílt átfogó restaurálásra, ami nem lett volna lehetséges, ha a múzeumunk tulajdonában maradnak ezek a magyar muvek. Azóta a Szépmuvészeti Múzeum csak külföldi alkotásokkal foglalkozik.
- Mit nevezünk igazán magyarnak és külföldinek, el lehet-e élesen választani?
- Fogas kérdés, hosszú rá a válasz. 1974- 89 közötti éveimet a Nemzeti Galériában töltöttem és egész életemben a régi muvészettel foglalkoztam, igyekeztem azon lenni, hogy ezt a fogalmat: “magyar” kiszélesítsük. A XVII és XVIII. században különösen, de már a középkorban is számos külföldi muvész dolgozott Magyarországon. Voltak olyanok, akik külföldön muködtek és Magyarország számára termeltek. Vannak muvészek, akik kiszakadtak a történelmi Magyarországból. Bogdány Jakab, - 1724-ben halt meg -, mégis mindig megtartotta magyarságát, vagy Mányoki Ádám, aki csak részben volt Magyarországon, - akkor amikor Rákóczi alkalmazta. Hát ôk magyarok is, meg ugyanúgy angolok, németek, franciák, stb. is. A XX század magyar kortársmuvészei ismertebbek voltak külföldön, mint otthon. Azok a muvészek, akik Magyarországra jöttek, és dolgoztak, mert nagy támogatást élveztek, sok megrendelést kaptak még a XVIII. századi sajtó is úgy számol be, hogy legszebb muveik Magyarországon vannak. Így nem lehet kizárni ôket a magyar festôk közül részesei a magyar kultúrának.
Ezzel azt akarom bizonyítani, nem lehet élesen elhatárolni, hol a magyar és a külföldi muvészet határa, - beszéljünk nemzetközi muvészetrôl.
Mailáth Mária
Képaláírás: Egerszegi Éva, Blanar-Tekker Amdrea, Mojzer Miklós, Boros Tamás
Képaláírás: Mojzer Miklós