Bizonyos kutatások szerint a magyar és az iráni nép közeli rokonságban állnak egymással. Vannak közös szavaink és néhány nyelvtani ragozásunk is megegyezik. A két nép kultúrája többször is találkozott egymással. Gondoljunk csak arra, hogy a honfoglalás előtt egy magyar csapat Perzsiába vonult miközben a többiek a Kárpát-medencébe. Vagy a jászok ősei köztudottan Iránból jöttek. A két kultúra között mind a mai napig rendszeresek a találkozások. Nemrég például egy Iránban élő magyar származású festőművésznő kiállítását tekinthették meg az érdeklődők. Azonban ennek fordítottjára is akad példa. Nagy Parisa teheráni születésű festőművésznő már több, mint 10 éve él Budapesten magyar férjével. Már gyerekkorában intenzíven érdeklődött a festészet iránt. Művészi gyökerekkel rendelkezik, hiszen édesapja hegedült, édesanyja pedig festett fiatal korában. Természetesen így már a családtól megkapta azt a támogatást, ami szükséges volt ahhoz, hogy később tanulmányain keresztül is fejlessze művészi képességeit. 15 éves korában kitört a forradalom Iránban, majd másfél évvel később az iráni-iraki háború is. Ezeknek az eseményeknek komoly hatása volt mind az életére, mind pedig az életről alkotott nézeteire. Ugyan szeretett volna művészeti középiskolába járni, ezt a kialakult helyzetben nem tehette meg. Így egyelőre csak otthon tudott festeni, készülni a művészi pályára.

Mivel az érettségi után a képzőművészeti egyetem még zárva volt, Ajdin Aghdashlou tanítványaként kezdett el festészetet tanulni. Itt két évig különböző festészeti technikákat tanult. A Teheráni Képzőművészeti Egyetem újra nyitása után két évig tanult a festészet szakon. Azonban mind az egyetemmel, mind a lehetőségekkel elégedetlen volt. Hiányolta a kulturális sokszínűséget és a megfelelő kulturális atmoszférát. Vágyai ekkor vitték őt Párizsba, ahol rövid időn belül felvették a Párizsi Képzőművészeti Egyetem grafika szakára, ahol két évet tanult, miközben a francia nyelvet is elsajátította. Valójában itt találta meg önmagát. Új irányt vett az élete és a művészete is, ahogy megváltozott az életről alkotott képe. Bár elsősorban Párizsban élt, de sokat utazott szerte Franciaországban. Két nagy sikerű kiállítása is volt Párizsban. Miután megismerte jövendőbelijét 1993-ban házasságot kötöttek és úgy döntöttek, Magyarországon fognak élni. Parisa itt folytatta művészi pályáját, eközben sok kiállítása volt mind Magyarországon mind külföldön. 1997 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Jelenleg rajz és festészeti technikát tanít magán tanítványainak. Festményeire tekintve egyébként általában is jellemző, hogy pozitív kisugárzásuk van. Általában világos, sok vidám színnel és formákkal tele művei visszasugározzák életszemléletét, derűs karakterét . . .

1963-ban született Teheránban (Irán). Gyermekkora óta érdeklődik a rajz és a festészet iránt. 1979-ben a kitörő forradalom majd háború hatására mélyebben kezd gondolkodni az életről, az emberi létről és Istenről. 1982-ben érettségizett. 1982-től 1984-ig festészeti technikát tanul Ajdin Aghdashlou tanítványaként. 1984-től a teheráni Képzőművészeti Egyetemen festészet szakon folytatta tanulmányait két évig. 1986-ban a továbbtanulás szándékával Franciaországba utazott. 1987-től 1989-ig járt a párizsi Szépművészeti Egyetem (École Supérieur de Beaux Arts) grafika szakára M. Clément osztályába. 1993 óta Magyarországon él. 1997 óta a MAOE - Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. Jelenleg rajz és festészeti technikát tanít. Amikor Franciaországba ment, fontossá váltak számára a gyökerei. Új dimenziókat fedezett fel a festészetben. Olyan dimenziókat, amelyek segítségével úgy érezte, meg tudja osztani az emberekkel érzéseit, gondolatait, azt, hogy életünk elsősorban olyanná válik, amilyenné alakítjuk. A keleti és nyugati kultúra egymást kiegészítő hatását tükröző műveit annak reményében ajánlja, hogy ihlet forrásai legyenek az emberek számára.