Ajkacsingervölgy Ajka egyik kerülete, a Bakony hegység lábánál, mint egy gyönyörű mese színhelye terül el. Van itt patak a völgyben, ôsbükkösökkel és fenyvesekkel tarkított erdô, amelyben szarvasok, vaddisznók, rókák élik életüket. A legenda szerint a Bakonyban élô óriás megbotlott, és ahová leért az ajka, annak a helynek lett Ajka a neve. Hogy a csinger elnevezés mibôl származik, ott csak találgatások vannak, de ami talán a legelfogadhatóbb, hogy az itt termesztett savanyú szôlô a csigere adta a patak és a település nevét. De ez az itt lakóknak ez nem is annyira fontos, mivel nagyobb horderejű események sorozata történt és történik itt a völgyben. Kezdve a 139 éven keresztül működô szénbánya iparág működésétôl, az Európa elsô kiserôművének beindításán keresztül, az Európa elsô Kriptongyárának beindításáig, amely Bródy Imre világhírű találmányának a kripton töltésű izzónak a tömeges gyártását tette lehetôvé (1937-45). Az épület ipari műemlékké nyilvánítása halaszthatatlan lenne. Az ipar betelepülése elôtt a lakók földet műveltek, marhákat legeltettek, sertést makkoltattak az erdôségben, napszámba jártak a Somló-hegyi gazdákhoz szôlômunkák idején. A Csingervölgyet egy kiépített út és 1873-óta egy teherszállítmányra berendezkedett vasút köti össze a város vasútállomásával. A vasútnak a szén szállításában is nagy szerepe volt (jelenleg mangánt szállítanak). Az itt közlekedô mozdony a Csingervölgy nevet kapta, mely szerencsés körülmények között megmaradt és 1978-ban védett mozdonynak lett nyilvánítva. Jelenleg Kismaros állomásán van kiállítva. Hogy miért nem maradt nálunk, ahol sok éves munkáját végezte? Pedig milyen szép is lenne, ha a mozdonyt egyszer újra Csingervölgyben csodálhatnánk meg, amely most ünnepelte 115. születésnapját. Ha mozdonyunk nincs is, de van ipartörténeti csodánk, áll még a régi kriptongyár gyönyörű épülete, a bánya szénosztályozó építménye, amely most még stabilan veti meg háromfelé kinyújtott lábait, szinte görcsösen kapaszkodva a földbe, mintha tudná, meglétét veszély fenyegeti. Pedig milyen büszkén magasodik a völgy fölé, még ma is hirdetve a bányászkodás történelmi jelentôségét. A szénbányászat történetét, tárgyi emlékeit a település fölé magasodó Parkerdô tetején kiépített Bányászati Múzeum ôrzi 1965-óta. (Múzeum a tárnák fölött címmel 1968-ban megjelent cikkben ez olvasható: Az úton nincs kinek "Jó szerencsét" mondani és nincs, ki visszamondja. Az Ármin-akna megvakult, meghalt örökre. Körötte pár ház, mutatja helyét a régi sörös, pálinkás zsivajnak, annak, hogy a régi rácsszemű irodákban könyökvédôs könyvelôk kopogtak. Néhányan laknak az Ármin-akna körül. A bánya miatt? Nem. Csak azért, mert valahol lakni kell. Ha a bányászok laknák a házakat, furcsa szomorúság lenne mosolyukban.) És ez akkor csak egy tárna bezárását jelentette, azóta, - egy éve- megszűnt a bánya is. Most pedig vidám dologról szerettem volna írni, a Parkerdô csodájáról, de mindenrôl a bánya jut az eszembe, ami hosszú évek alatt, mindig mindennek az alapját képezte, nélküle még a parkerdô se lenne. Nézzük meg közelebbrôl a parkerdôt, amely mintegy ezer hektár területen helyezkedik el, rajta a már említett múzeum, kôzettár, valamikor jobb napokat látott erdei tornapálya, vendéglô, amelyben nagyon finom vadételeket lehet kapni, összkomfortos faházak, ródli, sípálya felvonóval és a természet rengeteg csodája.

Ezer és ezer apró jel, hogy az egymásra utaltság mennyire összekovácsolja az együtt élô - dolgozó embereket, amelybôl még maradt egy kis szikra és amibôl még most is profitálnak a leszármazottak azok, akik jelenleg is itt Csingervölgyben laknak. A bánya bezárását követôen megszűnt gyakorlatilag minden infrastruktúra, elhanyagolttá kezdett válni a környezet. De itt az emberek élni, jól élni szeretnének, és kezükbe vették sorsukat. Egy maroknyi csoport egyesületet hozott létre, hogy közösen többet tudjanak elérni. Az eredmény szemmel látható, a város felfigyelt a közel ezer lelket számláló település próbálkozásaira. Ezek a próbálkozások a környezet virágosítására, tisztántartására, a bányász hagyományok megôrzésére, park és játszóterek kialakítására, és félve írom le, de a történelmi ipari létesítmények és hozzá tartozó lakóházak megmentésére irányulnak. Az álmok netovábbja a munkahelyteremtés lenne, ami nem csak pénzt, de elfoglaltságot és sikerélményt is eredményezne. Most épül egy nagyon szép kápolna, melynek tervei tíz évvel ezelôtt készültek el, a Plébánosunk kitartása most meghozta a gyümölcsét. És bízunk abban, hogy Ajkacsingervölgynek nem csak volt aranykora, de lesz is, addig is élvezzük a jó levegôt, a források adta tiszta vizet, a csendet és nyugalmat és meleg szeretettel várunk minden idelátogatót.