Magyarországon a házinyúltenyésztésről, mint az állattenyésztés egyik kis ágazatáról éppen olyan méltatlanul kevés szó esik, mint amilyen mostoha helyet foglal el a nyúlhús a hazai gasztronómiában

A múlt század kilencvenes éveinek elejéig a nyúltartás több tízezer, vidéken élő embernek jelentett biztos jövedelemforrást, kereset- vagy nyugdíj kiegészítést. Az azóta eltelt egy-másfél évtizedben, a termelési struktúra jelentős átalakulása révén a volumen kb. felére esett vissza, és a termelői kör is a töredékére zsugorodott. Igaz ugyanakkor, hogy a kistermelői nyúltartás helyére a nagyüzemi tenyésztés lépett. A több száz, sőt több ezer anyanyulat tartó vállalkozások száma eléri a százat, a megmaradt 3 , döntően nyugat-európai exportra dolgozó vágóhíd alapanyag ellátása kiszámíthatóbbá vált, és az alapanyag minőségében is pozitív változások következtek be.

A termelés szerkezetében és minőségében létrejött változásokban döntő jelentősége volt annak, hogy az agrárkormányzat érezhető mértékű támogatást biztosított az ágazatnak, mind a beruházások, és a minőségi tenyészanyag beszerzése terén, mind pedig a feldolgozás során felmerülő igazgatási és egyéb költségtérítések révén. Sajnos 2004-ben a támogatások drasztikusan csökkentek, 2005-ben pedig teljes mértékben megvonásra kerültek, így az ágazat jelentős versenyhátrányba került mind a térségbeli - cseh, szlovák, lengyel -, mind pedig a tengerentúli – kínai, argentin – konkurensekhez képest.

A jelenlegi agrárkormányzat új stratégiája – az állattenyésztés súlyát növelni kell a növénytermesztéssel szemben – reményt ad arra, hogy a jövő évtől újból részesül a nyúlágazat a nemzeti agrártámogatási forrásokból. Ez feltétlenül szükséges lenne ahhoz, hogy a terjedő madárinfluenza következtében a baromfihús iránti csökkenő kereslettel párhuzamosan bővülő piaci lehetőségeket az ágazat ki tudja használni nyugat-európai piacain.

Új perspektívaként a hazai piac is tágabbra nyílhat a nyúlhús fogyasztása előtt. Néhány évvel korábban a hazai hivatalos, kereskedelmi - bolti és vendéglátásbeli - csatornákon - keresztüli fogyasztás mérhetetlen volt. Az elmúlt 2-3 évben sikerült a hazai feldolgozók termékeit bejuttatni szinte valamennyi nagy bevásárló központban, szupermarket láncba. Egyre több nívós étterem tart étlapján nyúlhúsból készült fogásokat. Ennek révén ma már 2 dkg körül mérhető a hazai nyúlhús fogyasztás. Ez azonban párhuzamba állítva a mediterrán országok 1,5 – 2 kg körüli éves fogyasztásával láthatóan tovább bővíthető, különösen ha tudjuk, hogy a nyúlhús táplálkozás élettani hatásai még a baromfihúsnál is jóval kedvezőbbek. / Még alacsonyabb zsír-és koleszterin tartalom, jóval magasabb

A Nyúl Terméktanács , mint az ágazat szakmai, érdekképviseleti szerve anyagi erőforrásai függvényében folytatja a korábban az Agrármarketing Centrum Kht. által is támogatott hazai fogyasztás-ösztönző marketing promóciós kampányát, annak érdekében , hogy a hazai közönség is megismerje és elfogadja nyúlhúst, mint kiváló minőségű magyar élelmiszert.

ügyvezető

WEB oldal: www.nyultermek.hu

 Rakott nyúlcomb

Hozzávalók 4 személyre: 4 db kicsontozott nyúlcomb, 4 kemény paradicsom, 20 dkg füstölt mozzarella sajt, a bundázáshoz liszt, tojás, zsemlemorzsa, ízlés szerint só, bors, zsálya, a sütéshez olaj.

Előkészítése: a combokat lapjában félbevágjuk, így összesesen 8 szeletet kapunk. A paradicsomokat ujjnyi karikára vágjuk, a sajtot ugyancsak fölszeleteljük. Kis tepsit olajjal kikenünk és morzsával behintünk. A bundához a tojást habosra verjük, sóval, borssal, zsályával fűszerezzük. A hússzeleteket lisztbe, a fűszeres tojásba és a zsemlemorzsába mártjuk, mint mikor rántani való húst bundázunk.

Elkészítése: a bundázott hússzeleteket kevés olajon mindkét oldalán olajban megsütjük, majd a kikent tepsiben szorosan egymás mellé helyezzük. Tetejüket megrakjuk paradicsomszeletekkel, arra pedig sajtot helyezünk, úgy, hogy teljesen beborítsák a húst. Kevés olajjal meglocsoljuk és előmelegített, közepesen forró sütőben addig pirítjuk, míg a sajt egészen bele nem olvad a paradicsomba.