A Fóti Károlyiak Alapítvány szervezésében, Nagykárolyi Károlyi László és Erzsébet asszony jótékonysági estet adott szeptember elején a Fóti Károlyi Kastélyban, melynek fôvédnöke Ô királyi fensége Marie-Christine Kenti Hercegné (HRH Princess Michael of Kent) volt. Az est célja figyelemfelkeltés volt a fóti állami kastélypark megmentése és országos természetvédelmi védettség alá helyezése érdekében. A park, amely egyszerre "tüdôként" is szolgál a túlzsúfolt fôváros, valamint Fót környezetének, több szempontból is sürgôs rehabilitációt igényel lepusztult állapota miatt. A parkot 140 hektárnyi területen, az 1820-as években gróf Károlyi István hozta létre. Ez volt az elsô angol kert, amit megnyitottak a nagyközönség számára is. Az államosítást kôvetôen a park területe 35 hektárra zsugorodott és nagymértékben károsodott a mai napig is ritkaságokban bôvelkedô park, hiszen több mint 250 száz évesnél idôsebb fát, platánsort . . . láthat az ide látogató. A park létrehozójának gr Károlyi Istvánnak leszármazottai különösen fontosnak tartják, hogy felmenôik jótékonysági tevékenységét folytassák, függetlenül attól a helyzettôl, hogy ma jogilag csak bérlôi az egykori családi otthonuk töredéknyi részének. Gróf Károlyi László és Erzsébet 1995-ös magyarországi hazatelepülésük után létrehozták a Fóti Károlyiak Alapítvány Kht-t, amely tíz éve segíti a környék lakóit, az árvaházat (gyermekvárost) és helyi, valamint egyéb közösségi rendezvényeket. Az elmúlt tíz évben munkát és anyagiakat nem kímélve - felmenôik példájához hűen - önerôbôl, milliókat áldoztak a köz javára.

A mai kastély helyén álló egykori földszintes kúriát a XVIII. század végén ismeretlen építôművész tervei alapján emelték. Miután a birtok 1808-ban a Károlyi család tulajdonába jutott, a kastélyt több lépésben jelentôsen átalakították és kibôvítették. Az 1820-30-as években ezek tervezôje feltehetôen Koch Henrik volt. Az 1840-es évek átalakításait Ybl Miklós (1814--1891) vezette, a kastély ekkor nyerte el mai, klasszicista stílusát. Ebben az idôben bôvítették és korszerűsítették a belsô tereket is, többek között létrehoztak mindkét szinten egy-egy könyvtárat és reprezentatív díszítésű szobákat alakítottak ki. A szalon-jellegű termek falait Munkácsy Mihály, Lotz Károly, Ligeti Antal és mások festményei díszítették, a fal melletti tárlókban pedig igen értékes kôzetgyűjtemény kapott helyet. Minden helyiség egyedi intarziával ellátott parkettát kapott. Ezzel párhuzamosan a kastélyt körülvevô parkban halastavat létesítettek, s ekkor történt a kert különleges növény- és faegyütteseinek telepítése is. Az átalakítási és értékteremtô tevékenységnek Károlyi István (1797-1881) volt a fô kezdeményezôje és végrehajtatója, aki korának igen jelentôs művészetpártolója, jótékonysági tevékenységek bôkezű támogatója volt. A kastélyban többször megfordult Kazinczy Ferenc is. Gyakori vendég volt itt Széchenyi István, s a grófot többször meglátogatta Ferenc József. Erzsébet királyné is többször átlovagolt Gödöllôrôl falkavadászatokra, amelyeket ôsszel rendszeresen Fóton rendeztek.

Károlyi István gróf, családjának elsô tagja aki Fótra jött, a XIX. századi magyar történelem egyik jelentôs bár kevésbé ismert alakja. Bécsben született, de alsó- és középfokú iskoláit már Pesten végezte, piarista atyák irányítása mellett. A családi birtok igazgatási központja is itt volt, a lassan fôvárossá épülô Pest-Budán: az épületben ma a Petôfi Irodalmi Múzeum működik. Károlyi István a jogi kar elvégzése után rövidebb katonáskodás után Párizsba került az Osztrák Császárság követségére, katonai attaséként.

Elsô feleségét is itt ismerte meg, házasságuk azonban Dillon Georgina grófnô korai halála miatt nem tartott sokáig. Párizsi szolgálata alatt kedvelte meg különösen a művészeteket, hosszabb utazásokat téve a korabeli Itáliában. Nagykorúságát elérve, kilépett a szolgálatból, és hazatért gazdálkodni a fóti uradalomba. A reformkori küzdelmekben tevôlegesen nem vett részt, kastélya azonban számtalan alkalommal találkozóhelyéül szolgált a reformnemzedéknek, elsôsorban persze az arisztokratáknak. A nézetek cseréjének elôsegítése miatt támogatta a lóversenyzéseket és a közös vadászatokat is. Káposztás-megyeri birtoka egy részének kedvezményes összegű parcellázása következtében jött létre a mai Újpest. Második felesége, Esterházy Franciska grófnô is hamar meghalt, ezután vette tervbe Fóton egy kegyúri templom építését. Az utolsó rendi országgyűlésen rendi követ volt Pozsonyban, a forradalom kitörése után azonban birtokára vonult vissza, de az ország vezérmegyéje, Pest megye adminisztrátorrá (fôispánná) választotta. Részt vett a fóti nemzetôrök betanításában és 1848 szeptemberében elkísérte a Pest megyei nemzetôröket a délvidéki harcok színterére is. Tapasztalatai alapján az önkéntes hadtesteket regulárisokra kívánta felcserélni, ezért felajánlást tett saját költségén egy huszárezred létrehozatalára. Ez a hadrendben a 17. Károlyi-huszárezred nevet kapta. A szabadságharc leverése után Károlyi Istvánt bebörtönözték, s csak nagy összegű váltságdíj kifizetése után szabadulhatott ki. Az 1850-es években az egyik legjelentôsebb mecénási tevékenységet fejtette ki az országban. Támogatta a Magyar Tudományos Akadémiát; a Magyar Írói Segélyegyletet, a Szent István és a Szent László Társaságokat, a Szatmár-Máramarosszigeti vasútvonal építését, különféle jótékonysági egyleteket stb. Még kétszer, 1860-61-ben és 1867-ben is a vezérmegye fôispánjává választották. Köztisztelettôl övezve halt meg, az általa létrehozott fóti templomban van eltemetve.