- A folyamatosan egy irányba haladás hozhat csak eredményt az oktatásban. Önök, mit vettek át az előző kormánytól? - Az előző kormány sajnos nem hagyott hátra túl sok, a korábbival egy irányba mutató dolgot. Erősen központosította az oktatásirányítást, például megszűntették az Országos Képzési és Köznevelési Tanács vétójogát, így elvették a pedagógus társadalom érdemi szakmai együttműködésének lehetőségét, a kötelezően előírt kerettanterv révén a minisztérium határozta meg a tananyagot, amelyben túlzott mértékben kaptak helyet a magoltató, lexikális ismeretek, eközben elmulasztották a Nemzeti Alaptanterv felülvizsgálatát. 2002 nyarán az OKNT visszakapta jogosítványait, azóta a felügyelete alatt felülvizsgáltattuk a NAT-ot, az iskolák több kerettanterv közül választhatnak. Ami túlélte az előző ciklust, az a kétszintű érettségi, amelynek a bevezetését ugyan elhalasztották, de ennek az előkészítése, illetve az idei bevezetése egységes folyamatnak tekinthető, immár 1996 óta.

- Mi az oktatási reform célja? Milyen mértékben fog illeszkedni hazánk oktatási rendszere az Európaihoz? - Az oktatási reform éppen azt célozza, hogy a mindennapok során használható ismeretekhez juttassuk gyermekeinket az iskolapadban eltöltött, minimum 12 év során. Mivel az érettségi idén átvette a felsőoktatási felvételi szerepét, így már nem az egyetemek és főiskolák diktálják a magolni való adathalmazt. A közoktatás immár maga határozhatja meg, mit tanít meg a gyerekeknek. Az oktatás reformja ennek feltételeit immár megteremtette, a tartalmi fejlesztés pedig folyamatban van a már említett cél elérése érdekében, ami nem más, minthogy gyermekeink képesek legyenek az EU teljes munkaerőpiacán érvényesülni. Az EU-ban nincs egységes közoktatási szabályozás, ez a tagállamok saját hatáskörébe tartozik. Az európai oktatási rendszerhez így a felsőoktatás tud illeszkedni, az erre vonatkozó új felsőoktatási törvényt az Országgyűlés júniusban már elfogadta, de a jogszabály még alkotmánybírósági normakontrollra vár.

- Bevezették a bolognai típusú kétciklusú felsőoktatást, milyen eredmények várhatók ettől a lépéstől? Lesz-e Ön szerint munkapiaci igény a hároméves alapdiplomát kapott végzősökre? - Sokan felvetik a tömegképzés hátrányait, kritizálva a jelenleg a felsőoktatásban lévő hallgatók magas számát. A valódi probléma alapvetően nem ez az arány, hanem a hosszú idő, amelyet a diákok a felsőoktatási intézményekben töltenek. Az angolszász modell, a kétciklusú képzés hivatott kiküszöbölni ezt a jelenleg fennálló helyzetet oly módon, hogy a felsőfokú alapképzés keretében lehetőséget nyújt 3 évet követően a tanulmányok diplomával történő befejezésére. Tehát a képzés "tömegjellege" ezen a szinten jelenik meg. Az erre épülő mesterképzés, majd a doktori tanulmányok pedig az elitképzést jelenítik meg az új rendszerben. A munkaerő-piaci felmérések azt igazolják, hogy a túlképzés a fenti okokkal magyarázható; ahhoz, hogy valaki diplomával megjelenjen a munkaerőpiacon végig kell, hogy járja a teljes főiskolai/egyetemi ciklust. Ezen gyakorlaton változtat a bolognai folyamat. Másfelől, a felsőfokú alapképzés gyakorlatiasabb tudásformát jelent, mely rugalmasan alkalmazkodik a munkaerő-piaci elvárásokhoz.

- Az oktatáspolitikájukban hogyan lehet összeegyeztetni az esélyegyenlőség növelését, az egyre magasabb színvonalú oktatás megteremtésének igényével? Milyen eszközökkel, forrásokkal kívánják e két célt megvalósítani? - Nincs szó arról, hogy bármilyen ellentét feszülne az integrált oktatás és a magas színvonalú oktatás között. Az intézkedéseink pont azt célozzák, hogy az esélyegyenlőség növelésével (integrált oktatással) egyenes arányban váljon az oktatás magas színvonalúvá. A hátrányos helyzetű tanulók felzárkózását számtalan programmal (például ingyenes tankönyv, dupla családi pótlék, Országos Integrációs Hálózat, Közoktatási törvény módosítása) és külön normatívával segítjük. Az egyik ilyen az "Utolsó padból program", amely a közoktatást érinti, a felsőoktatásban pedig már alkalmazzuk a pozitív diszkriminációt, ami azt jelenti, hogy a térítéses képzésre felvett hátrányos helyzetű hallgatók felsőfokú képzését az állam finanszírozza, valamint mentor programmal segíti őket tanulmányaik során. A regionális különbségek felszámolása persze nem mehet egyik pillanatról a másikra, annak ezer és egy, az oktatás irányításától független oka van. Ami rajtunk múlik, azt a szélessávú Internet bekötése révén megtesszük, az információ rövid időn belül egyformán lesz elérhető minden gyermek számára az országban.

- Milyen új elemekkel bővítené az oktatási tematikát? Kaphatna például nagyobb teret a gyakorlati ismeretek tanítása, az állampolgári, emberi jogaink megismertetése, a  környezetvédelem, az egészségnevelés, a digitális tudás . . .? - Az oktatási reform már tartalmazza ezeket az elemeket. Amit fontosnak tartok kiemelni ezek közül, hogy időt szabadítsunk fel a gyermekek számára a lexikális ismeretek túlsúlyának visszaszorításával. Aki most kezdte el az iskolát, annak már 18 éves korig tart a tankötelezettség. Kell, hogy jusson idő az alapkészségek, elsősorban az értő az olvasás elsajátítása, hiszen ma a 14 évesek fele ugyan felismeri a betűket, azaz "olvasni" tud, de nem tudja értelmezni a szöveget. Anélkül pedig képtelenség boldogulni. Kell, hogy jusson idő a nevelésre is - úgy az egészséges életmódra, mint az állampolgári ismeretek számára. A digitális tudást - azt gondolom - a pedagógus társadalomnak kell befogadnia, annak felhasználásával adni át a tudást, így a diákok észrevétlenül, ösztönösen fogják elsajátítani az elektronikus írásbeliséget. Az eszközöket, a szükséges infrastruktúrát, a digitális tartalmat a Sulinet Expressz biztosítja ehhez, a már említetteken túl például a Sulinet Digitális Tudásbázis révén.

- Mi a véleménye, szükséges lenne az oktatási területen a költségvetési támogatás növelése, s ha igen, milyen összeggel, milyen célokra? - A tudásalapú társdalomban egyre többen és egyre tovább tanulnak, különösen gyorsan nő a felnőttképzésben részvevők száma. Természetes, hogy a társadalom többet költsön oktatásukra. Legalább ugyanolyan felelősség a rendelkezésre álló források hatékony felhasználása is, hiszen ha az elavult képzési területen használhatatlan tudást kap a diák, hiába költünk rá több pénzt, sem egyéni, sem társadalmi haszna nem lesz.

- Elfogyott a szakképzett munkaerő tartalékunk, pedig szükség lenne minél több szakképzett munkaerőre, aki tud és szeret is dolgozni. Több nagy cégünkhöz Esztergomba, Komáromba Szlovákiából járnak át dolgozni. Ezen a területen hogyan tudnak, illetve kívánnak javítani? - A munkaerőpiaci változásokra  az iskolarendszerű képzés nem képes azonnali, ad hoc jellegű válaszokat adni, a helyzet mielőbbi javítását célozza több, már bevezetett, illetve a közeljövőben az bevezetésre kerülő intézkedés is, amelyek révén az iskolarendszerű szakképzés és a munkaerőpiac kapcsolata rövidtávon is szorosabbá válik. Meghirdetésre került az "Út a szakmához ösztöndíjprogram", amely a hiány-szakmákat tanulókat és tanáraikat anyagi támogatásban  részesíti. Nívódíjat alapítunk azon szakképző intézmények számára, amelyekben a szakképesítést szerzők nagy arányban helyezkednek el a munkaerőpiacon, folytatjuk és kiterjesztjük a szakmunkások túlnyomó többségét képző szakiskolákat megerősítő Szakiskolai fejlesztési programot, a képzésből lemorzsolódottak számára egy éves előkészítő kurzusokat vezetünk be a 2005/2006. tanévtől. Térségi Integrált Szakképző Központok kialakításával hatékonyabbá tesszük a szakképzés intézmény-hálózatát és szorosabbá fonjuk a  gazdaság és a képzők közötti kapcsolatot.

- Amerikában és Európa egyes országaiban csak 9-kor kezdődik a tanítás, nálunk sokszor 0-dik óra is van, és 15 óráig tart a tanítás, miközben szakemberek tudják, a gyermekek koncentráló képességét nem lehet ilyen hosszú ideig fenntartani. Terveznek ezen a területen változás? - A tanórák számát a közoktatásról szóló, többször módosított törvény részei szabályozzák. A napi kötelező tanítási órák számát és a heti órakeretet a szabályozás az életkor függvényében állapítja meg, hiszen a nappali rendszerű oktatás 6-22 éves életkorig terjed. Az alsóbb osztályokban kevesebb a tanulók óraszáma, ezért a (maximálisan 45 perccel) korábbi kezdésre csak egyéb okok miatt lehet szükség, ennek indokoltságát a szülői szervezet véleményezheti. A rendelkezések szabályozzák a tanuló által szabadon választható órák és a kötelező tanórák együttes számát is, ez a felsőbb osztályokban valóban elérheti a nyolc órát. Viszont, a heti órakeretet is szabályozza a rendelkezés, ez nem léphető túl. Amennyiben a tanuló nyilatkozik választásáról, a szabadon választható tanórák látogatása kötelezővé válik. A rendszer ilyen módon teszi lehetővé, hogy a tanulók megfelelő kínálatból választhassanak. Egyéb változtatást nem tervezünk.

(Szabados)