Anyagi és társadalmi közmegbecsülést a tanároknak!

- Az ország versenyképességének javításához, a tudásalapú gazdaság megteremtéséhez hogyan kellene hozzájárulni az oktatási tárcának? - kérdeztük dr. Pálinkás József akadémikus egyetemi tanárt, a Fidesz Kormányzás 2006 munkacsoportjának tagját. - Meg kellene teremtenie az oktatási intézmények stabil és kiszámítható működésének törvényi és finanszírozási kereteit. Olyan kereteket, amelyben a magyar oktatási intézmények biztos tudással és helyes önértékeléssel rendelkezô, művelt, kötelességtudó és a világban eligazodni képes fiatalokká nevelhetik gyermekeit. A közoktatásban erôsíteni kell a nevelés és a műveltség szerepét, a felsôoktatásban a gyakorlatias képzést. A képzés minden területén az iskolát vállalkozásnak tekintô üzleti szemléletmóddal szemben erôsíteni kell a követelményeket támasztó, nevelô, közösséget építô és az egyéni boldogulást segítô iskola eszményét.

- A folyamatosan egy irányba haladás hozhat csak eredményt az oktatásban. Önök mit vennének át az elôzô kormánytól? - Az oktatásban nem szabad négyévenként gyökerestül felforgatni a rendszert, ha pedig irányváltásra van szükség, azt nyugodtan és körültekintôen kell tenni. Nehéz megmondani, hogy mit vesz majd át az új kormány a jelenlegitôl, már csak azért is, mert ez a kormány nem sok ténylegesen újat hozott az oktatásban. Készítsünk egy rövid leltárt: 2002-ben 50 %-kal megemelték a pedagógusok bérét, azóta lényegében nem történt béremelés. Ezt a módszert én nem javaslom átvenni. Az általam 2001-ben javasolt pedagógus életpálya-modell megvalósítását tartom ma is idôszerűnek: szakmai eredményeken alapuló elômeneteli lehetôség, a pálya megbecsültségét javító folyamatos béremelés, és az állam nagyobb szerepvállalása a kötelezô közoktatási feladatok ellátásában. Ahol ez szükséges, az államnak át kell vennie a teljes feladatot, például a pedagógusok bérének biztosítását. Az ugyancsak általam javasolt XXI. század iskolája címet viselô iskolamegújítási program nevét a jelenlegi kormány kisajátította ugyan, lényegét azonban megváltoztatta: iskolaépítési program helyett hitelprogrammá tette, amivel éppen azok az önkormányzatok nem tudnak élni, amelyeknek legnagyobb szüksége lenne rá. Ezt a programot, eredeti célkitűzéseivel a Nemzeti Fejlesztési Terv részévé kell tenni. A jelenlegi oktatáspolitika szülôkkel szembeni titoktartási ötlete szerencsére nem valósult meg. Szerintem a tanár és a szülô között partneri viszonynak kell lennie, amelyben a felelôsség és a hozzáértés dominál. Az oktatáspolitika ne szembeállítsa, hanem együttműködésre biztassa a szülôt és a tanárt. És már itt is vagyunk a szöveges értékelés kérdésénél, amelynek megint nagyobb a füstje, mint a lángja. Senki nem vitatja, a szöveges értékelés hasznosságát. De világosan kell látni, hogy nem oktatási csodaszer. Fôként azokban az esetekben, ahol a szülô - és sajnos sok ilyen van - nem tud mit kezdeni a szöveges értékeléssel. Ezért szerintem az érdemjegyekkel való értékelés tilalmát el kell törölni, csakúgy, mint az osztályismétlés szigorú tilalmát. A jelenlegi kormány nem helyezte hatályon kívül, de fakultatívvá tette a kerettanterveket. Úgy látom, hogy az élet minket igazolt, az iskolák ma is a kerettanterveket alkalmazzák. Szerintem szabályzó Nemzeti Alaptantervre és kevés, de jól kidolgozott kerettantervre, és ezekkel összhangban lévô egyszerű és jó minôségű tankönyvekre van szükség. Az érettségi és a felvételi idén a legnagyobb botrányok közé tartozott. A kétszintű érettségi sorsát az idei felvételi eldöntötte. Ezt megváltoztatni nem javasolnám. Az élet majd megoldja: az emelt szintű érettségi a felsôoktatás keresett szakjaira történô bejutás természetes feltétele lesz, a középszintű érettségi a középiskolai tanulmányokat lezáró, korábban erôltetett alapműveltségi vizsga szerepét veszi majd át, de nem zárja el a továbbtanulás lehetôségét sem. A felvételi jelenlegi rendszerét sem szabad gyökeresen átalakítani. A pontszámítás rendszerét azonban úgy kell finomítani, hogy a középiskola követelményeinek maximális teljesítése elegendô legyen a felsôoktatásba történô bejutáshoz. Néhány szakon meg kell fontolni felsôoktatási intézmények bevonását a felvételi folyamatba.

- A Fidesz oktatáspolitikájában hogyan egyeztetnék össze az esélyegyenlôség növelését, az egyre magasabb színvonalú oktatás megteremtésének igényével? Milyen eszközökkel, forrásokkal lehet e két célt megvalósítani? - Sajnos az oktatás nem egyre magasabb szintű, hanem egyre felszínesebb és egyre inkább látványoktatás. Az esélyegyenlôség és a magas követelmények pedig nem ellentétesek egymással, ha nem kergetünk illúziókat. Az azonos képességűek között kell ugyanis egyenlô esélyeket biztosítani. Nem kell minden botfülű gyereket azzal szédíteni, hogy ô is járhat a Zeneakadémiára, mert még ha járhatna is, minek. De azt az ország és minden lakosa jól felfogott érdekében lehetôvé kell tenni, hogy ha egy Mozart képességű gyerek Békéstarhoson születik, akkor közel olyan esélye legyen a Zeneakadémiára bejutni - és a Metropolitanban is koncertet adni - mintha Budapesten születik. Ehhez az óvodai nevelést és az általános iskolai oktatást kell elsôsorban megerôsíteni, világos követelményeket állítani, és nem kétes eredményű pedagógiai kísérletezgetést folytatni. A szegényebb települések iskoláit ezért, ha kell teljes mértékben az államnak kell fenntartania, és létre kell hozni azt a közigazgatási rendszert, amely akár a fenntartói feladatokat is átveheti. Ki kell építeni egy olyan értékelési és ellenôrzési rendszert, amely a tehetség korai felismerését is lehetôvé teszi, és a tehetséggel és szorgalommal arányban álló juttatásokal (ösztöndíj, kollégium stb.) kell az esélyek gyenlôségét biztosítani. Az iskolák azonos munkafeltételeinek biztosítása, valamint munkájuk és követelményrendszerük értékelése és ellenôrzése nélkül értelmetlen esélyegyenlôségrôl beszélni. Még egy közkeletű illúziót, had oszlassak el: az iskolai munka és követelmények értékelésének és ellenôrzésének hiánya nem az iskola úgynevezett autonómiáját növeli, hanem a szegény és alacsony iskolázottságú szülôk gyerekeinek esélyeit csökkenti. Ezekkel a gyermekekkel szemben ugyanis az iskolának kell felállítania azokat a követelményeket, amelyeket a jómódú és magasan iskolázott szülôk vagy otthon megtesznek, vagy olyan iskolába küldik a gyereket, ahol ezt megkövetelik, az oktatási miniszter minden igyekezete ellenére. Mert a mondás ma is érvényes: "Teher alatt nô a pálma." Csak az képes "fölényesen eligazodni" az életben, aki otthon vagy az iskolában hozzászokott a munkához, a fegyelemhez, az eredmények elismeréséhez. Az olcsó boldogság illúziójától kell megkímélni gyermekeinket már az iskolában.

- Milyen új elemekkel bôvítenék az oktatási tematikát? Kaphatna például nagyobb teret a gyakorlati ismeretek tanítása, az állampolgári, emberi jogaink megismertetése, a környezet-védelem, az egészségnevelés, a digitális tudás elsajátítása? - Az iskolai oktatás tematikája szakmai kérdés, amelynek megválaszolásához a politikának csak kereteket szabad szolgáltatnia. Úgy gondolom, hogy a tematikai vitát nyitva kell tartani, de "rendelkezni" csak igen megfontoltan szabad. Természetesen szívesen elmondom személyes álláspontomat a részletekkel kapcsolatosan is, de kérem, tekintsék ezt "állampolgári véleménynek". A gyakorlati ismereteket nem szabad "tanítani", de sokkal nagyobb mértékben kellene ezekkel a gyerekeket az iskolában megismertetni. Ma ugyanis erre otthon lényegében nincs módjuk. Lassan egy faluban élô gyerek nem tud beverni egy szöget, vagy elsôsegélyt nyújtani egy egyszerű sérülésnél! A gyakorlati dolgok megismeréséhez persze másmilyen iskola kellene, ahol mód és idô is van ezek életszerű elsajátítására. Ehhez esetleg az iskolában töltött idôt - nem a tanórákat - is növelni lehet. Már önmagában is hasznos, ha nem a tévé elôtt tölti a gyerek a délutánt, még inkább, ha tanárától megtanulhat olyan dolgokat, amit otthon ma már nem, vagy saját maga elkészít valamit. Ugyanez vonatkozik az állampolgári gyakorlati ismeretekre. Hogyan kell valamit elintézni egy hivatalban? Elsô hallásra meglepônek tűnik, de ilyesmit is bele kell foglalni az oktatásba. A környezettudatosság növelése alapvetô kérdés. Ezzel minden tárgy keretében foglalkozni kell. A fizika- vagy kémiaórán életszerűtlen, unalmas, mondvacsinált "példák" vagy a vasgyártás pontos menetének sulykolása helyett az életbôl vett problémák, köztük hangsúlyosan a környezet megóvásának kérdéseirôl kell beszélni és feladatot adni. Nem gyôzöm azonban hangsúlyozni, hogy ez nem azt jelenti, hogy ezekre külön órákat kell bevezetni. A fizika, a kémia, a biológia, a földrajz, a történelem a környezetrôl, az erkölcsrôl és az egészségrôl is szól. Tanítsuk meg mindezt e tantárgyak keretében. Hasonló a helyezet az egészségneveléssel. Ha bevezetnek egy unalmas "egészségnevelés" tantárgyat, mindent elrontanak. Az egészségrôl minden tantárgyban tanítani kell. S fôleg mozogni kellene a gyerekeknek. De itt sem csupán több "testnevelés órára" van szükség, hanem több délutáni sportolási lehetôségre. S ne feledkezzünk meg a művészeti nevelés kérdésérôl sem. Ezt is lehetôvé kell tenni minden iskolában. A végére hagytam a digitális tudást. Mert ezt övezi a legtöbb tévhit. Már a neve is félrevezetô. Ha azt értjük rajta, hogy valaki elemi szinten használni tud egy számítógépet, akkor mobil tudásról is beszélhetünk, mert a mobiltelefont is legtöbb gyerek tudja használni. Az pedig, hogy plazma-képernyôrôl vagy könyvbôl olvas-e a gyerek, lényegtelen. Én a könyvet javaslom. Nehezebb kérdés, hogy mi segíti igazán a megértést. Ez ugyanis a tanítás igazi célja, az átélés, a megértés. Ahol ezt segíti a számítógép, ott használni kell, ahol nem, ott értelmetlen erôltetni. Az pedig, hogy a gyerekeknek mély megértés nélkül számítógépes animációkat mutogatunk - nézetem szerint - egyenesen káros, azt az illúziót kelti, hogy értenek valamit, pedig nem. S az is illúzió, hogy csak egy gombnyomás és már tudnak is valamit. A megértésért meg kell dolgozni. Elhibázottnak tartom, hogy bevezették az úgynevezett nulladik évfolyamot, ahol csak nyelvet és számítógép használatot tanulnak a gyerekek. Sajnos, ez is a tanulókért folyó harc része. És szakmailag is elhibázott döntés a számítógép használatot mindenek fölé helyezni. Ilyen alapon bevezethetnének egy mínusz egyedik évfolyamot, ahol csak gépkocsivezetést és mobiltelefonozást "tanulnak". Megjegyzem, három év múlva a szakképzés óriási problémával néz majd szembe, mert senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy ország működni tud, amelynek minden lakosa kommunikátor vagy, hogy egy ismert befektetôt idézzek: "valamilyen - lógus".

- Valóban, elfogyott a szakképzett munkaerô tartalékunk, pedig szükség lenne minél több szakképzett munkaerôre, aki tud és szeret is dolgozni. Több nagy cégünkhöz, például Esztergomba, Komáromba Szlovákiából járnak át dolgozni. Ezen a területen hogyan lehetne javítani? - A szakképzési rendszer megújításával. Ennek elsô lépése - bármilyen fájdalmas - hogy ne képezzünk olyan területeken, ahol nincs kereslet. Sajnos évente kevesebb, mint százezer gyerek születik Magyarországon. Ha mindenütt azt mondjuk, hogy csak akkor boldogul valaki, ha valamilyen felsôfokú képzésben részesül, félrevezetjük azokat a fiatalokat, akik a felsôoktatásban kudarcokkal küzdve hat-nyolc év alatt fejezik be a négy-öt éves képzést, és kiderül, hogy nem tudnak elhelyezkedni. Közben esetleg óriási adóságot halmoztak fel. Fontos, hogy megváltozzon a közgondolkodás, és minden nap mondjuk el - ha kell százszor is-, hogy jól képzett szakmunkásoknak ma nagyobb esélye van jó állást kapni és boldog életet élni, mint frusztrált, de hangzatos nevű diplomákkal rendelkezô társaiknak. A szakiskolákban szakítani kell azzal a pedagógiai illúzióval, hogy a gyermekek a szakiskola elsô két évében nem tanulhatnak szakmai tárgyat. A szakmai tárgyakat ugyanakkor olyanná kell tenni, amilyen ismeretet ma az ipar és a szolgáltatás megkövetel. Ma sok szakiskolában ósdi, használhatatlan dolgokat tanítanak. És azonnal jelentôs mértékben be kell vonni az oktatásba az iparban és szolgáltatásban sikeres szakembereket.

- Amerikában és Európa egyes országaiban csak 9-kor kezdôdik a tanítás, nálunk sokszor 0-dik óra is van, és 15 óráig tart a tanítás, miközben szakemberek tudják, a gyermekek koncentráló képességét nem lehet ilyen hosszú ideig fenntartani. Terveznek ezen a területen változást? - Had kérdezzek vissza, szeret ön friss kiflit reggelizni? Gondolom igen, de ehhez a péknek korán kell kelnie. Komolyra fordítva a szót, szerintem a 8 órai körüli iskolakezdés rendben van, én nem változtatnék rajta. A nulladik óra viszont értelmetlen, a gyerekek évek óta megszokták, hogy nyolckor kezdôdik az iskola. Ahol azonban megvalósítható, megfontolandó az egész napos iskola bevezetése. Természetesen sok játékkal, mozgással, gyakorlati vagy éppen a környezeti és az egészséges élettel kapcsolatos ismeretek játékos életszerű megismertetésével, játékos nyelvgyakorlással. Ez nagyon sok nehéz körülmények között élô gyermeknek jelenthet felemelkedési lehetôséget, javíthatná esélyeiket.

- Ön szerint milyen a jó tanár, a jó pedagógus? - Szereti a gyerekeket, nevel és tanít, inspirál és példát mutat, ôszinte és következetes. Az egyénisége sugározza azt, amirôl beszél. A tanárnak egy kicsit olyannak kell lennie, mint a színésznek, hiszen fel kell keltenie a figyelmet és meg is kell tartania azt. S persze tudnia kell a szerepet! Gondoljuk csak meg, mikor mondjuk azt, hogy nagyszerű volt egy színházi elôadás? Amikor olyan dolgot hallunk, ami számunkra fontos és azt úgy fogalmazzák meg, hogy át is éljük. Ezt a megértésre-átélésre törekvô oktatást tartom a legfontosabbnak. Az oktatáspolitikának pedig elô kell segíteni azt, hogy a tanári foglalkozás, a tanítás, ezt a központi szerepét visszanyerje. A tanítás és a tanulás ne csak egyfajta letudandó feladat legyen. A tanári pályát pedig mind anyagilag, mind társadalmi közmegbecsülés tekintetében, vonzóvá kell tenni. Mert mutatnak vonzó foglalkozásokat a médiában, de ezek között sehol nem tűnik föl a tanár. Nem gondolok én arra, hogy minden nap mutassunk be a TV-ben három mosolygós tanárt, de azt fontosnak tartom, hogy tudassuk-láttassuk, a tanári foglalkozásnak értéke van. Mert az ember életét nem úgy mérik, mikor elérkezik a végére, hogy mennyi kacatot halmozott fel valaki, vagy mennyi pénze van a bankban. Azt lenne jó bemutatni a médiákban, hogy az élet értékét maga az élet adja, amit csinált, hogyan élt az ember. Ma azt tapasztalom, túl sok a felkészülés az életre, mindig készülnek az emberek valamire, pedig valójában élni kellene.

- Ha ismét felkérnék miniszternek, elvállalná? -. Számomra az ügy, az értelmes feladat és a munka a fontos. Ha úgy láttam, hogy egy feladatnak értelme van, még sohasem szaladtam el elôle. Az oktatást pedig az egyik legfontosabb közügynek gondolom, s mint a fentiekbôl kitűnhet, alakításának, fejlesztésének kérdései élénken foglalkoztatnak, s - bevallom - sok minden arra inspirál, hogy tevôlegesen részt vegyek ebben.