2004. május 1-én az Európai Unió történetének legnagyobb bővítését hajtotta végre: tíz új állammal – köztük Magyarország – vált teljes jogú taggá. December elején az Európai Bizottság kétnapos nemzetközi konferenciát szervezett Budapesten, ahol az EU- tagság hatásait értékelték - a társadalomra, a gazdaságra és a politikai együttműködésre - neves előadók, köztük Kovács László adóügyi EU-biztos, Emil Constantinescu volt román államfő, Jaroslaw Pietras volt lengyel Európa-ügyi miniszter, Ricardo Pascual Bremon, az Európai Bizottság bővítési főigazgatóságának osztályvezetője, Vladimir Drobnjak horvát EU-főtárgyaló és Gabriela Konevska Trajkovska macedón miniszterelnök-helyettes . . . Több, mint négyszázan vettek részt a konferencián, melynek fővédnöke dr. Göncz Kinga külügyminiszter volt, aki szintén tartott előadást. Dr. Göncz Kingától munkatársunk kérdezett

- Ön milyen Európai Uniót szeretne? - Először is szeretném leszögezni, hogy az Európai Unió jelen van itt és mi jelen vagyunk ott. A problémáink és a megoldani valóink közösek. A lehetőségeink nagyok, de a felelősségünk is. Én olyan Európai Uniót szeretnék, ahol Magyarország úgy érezheti, hogy a jövője biztosítva van. Ezen belül fontosnak tarom a demokratikus értékeket és a tagállamokkal való egyenrangú együttműködést, az egység megőrzését, a versenyképesség és a szociális Európa értékeinek összehangolását. Olyan Európai Uniót szeretnénk, amely együttműködik a NATO-val és együtt biztosítják a tagállamok biztonságát, illetve a veszélyek elhárítását. Szeretném, ha az EU kiemelten figyelne a szomszédos országokra és segítenék őket a fejlődésben. Magyarországnak sajátos a szerepe, mivel a környező országokban nagyszámú magyar kisebbség él, és ennek a magyar közösségnek a boldogulása, a sorsa nagyon fontos a mi számunkra. Azt már látjuk, hogy az EU egyre inkább jelen van azokban a régiókban, ahol krízisek, konfliktusok vannak, mert a maga el nem kötelezettségével közvetítői szerepet tud vállalni.

- Már több mint két éve EU tagok vagyunk. Hogyan látja, mi a különbség az európai és a magyar politikusok mentalitása között? - Európában fontos az értékelvűség. Egyértelműen erősek a demokratikus értékek és a szándék az együttműködésre, a közös megoldás keresésére. Ezek alapján születnek a döntések. Úgy gondolom, nem ártana ezt időnként Magyarországon is jobban figyelembe venni. A toleranciát, a diszkrimináció mentességet, az emberi jogokat, a szolidaritást generációk között, társadalmi csoportok között, országok között. Csupa olyan értéket, amit azáltal, hogy csatlakoztunk az EU-hoz, számunkra is egyértelműen kötelezővé válik.

- Elérhető közelségbe kerül a magyar állampolgárok vízum nélküli utazása az Amerikai Egyesült Államokba? - Számunkra is meglepő volt George Bush elnök úr bejelentése, mely szerint kezdeményezi, hogy az Egyesült Államok törölje el, az új európai uniós tagállamokra vonatkozó vízumkötelezettséget. A bejelentéshez hozzájárult, hogy a 2004-ben az EU-hoz csatlakozott országok többsége, azaz a visegrádi négyek és a balti államok együtt képviselték a vízumkötelezettség eltörlését célul kitűző álláspontot. Sőt, az Európai Bizottság is felvállalta, hogy ez uniós kérdés, amelyben nem lehet különbség tagországok között. Úgy tűnik, ezzel a stratégiával van remény arra, hogy az amerikai Szenátusban módosítás történjen a vízummentességi kritériumokban.

- Közeledik az Újév. Mit kíván Önmagának és a magyarságnak 2007-re? - Azt szeretném, ha jobban méltányolnánk az eredményeinket, mert nagy teljesítmény van mögöttünk. Komoly alkalmazkodási folyamaton vagyunk túl. Ezt kívülről sokkal jobban látják, mint mi saját magunkat. Pedig büszkék lehetünk és jó lenne ezt megélni!

Göncz Kinga 1972-ben végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán, ezt követően 1978-ban pszichiáter szakvizsgát, 1982-ben pszichoterapeuta szakvizsgát tett. 1994-ig szakmájában dolgozott. 1994-től 2002-ig a demokráciatechnikák oktatásával, társadalmi konfliktusok kezelésével foglalkozó, 11 országban működő Partners Hungary Alapítványt vezette. A szervezet igazgatójaként Kelet-közép Európa szinte valamennyi országában, illetve a Balkán konfliktus-zónáiban dolgozott. 1989-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézet Szociálpolitikai Tanszékének adjunktusa, 1998-tól előad a Közép-Európai Egyetem Emberi Jogi Tanszékén; 1999-től a brit Development School tanára. Felsőfokon beszél angolul, középfokon németül. 2002-ben az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára lett, majd 2004 júniusában az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszterré nevezték ki. 2004. októberétől ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, majd 2006-tól külügyminiszter lett.

. . . Az Európai Unió tagjai lettünk, melyben sok-sok korábbi erőfeszítés van és mindazok munkája, akik végig csinálták a rendszerváltást. Egyrészt a reménykeltő, másrészt a nagyon sok alkalmazkodást igénylő részét, melynek során új körülmények, új intézmények, új kihívások teremtődtek. Nagyon komoly teljesítmény van-e mögött. Ezekben az erőfeszítésekben benne vannak a korábbi kormányok, hiszen mindegyik egyértelműen elkötelezett volt. És támogatta a társadalom minden csoportja. Azt gondolom, hogy ez egy sikertörténet. Sokunknak volt olyan érzése, hogy megérkeztünk arra a helyre, ahová mindig is tartoztunk. Mert ma is magasabb Magyarországon az EU-hoz való tartozásnak a támogatottsága, mint sok régi tagországban. Két és fél évvel ezelőtt, nemcsak mi léptünk be az EU-ba, hanem az EU is belépett hozzánk. Ezt nap mint nap, folyamatosan érezhetjük. Új lehetőségeink nyílnak különböző területeken. Hogyan is csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz, mik voltak ennek a legfontosabb elemei. Érdemes előre bocsátani, hogy az EU elsősorban gazdasági közösség, de legalább ilyen fontos - ha nem még fontosabb -, hogy egy értékközösséget jelent. Ezt belülről nem mindig látjuk, kívülről nézve sokkal szembetűnőbb, hogy itt a tolerancia, a demokrácia, a diszkrimináció mentesség, a szolidaritás értékei, az esélyegyenlőség már érvényesül. A világnak ez a térsége, mint tudjuk, nagyon sok történelmi vihart megélt, és az EU jó esélyt kínál - pontosan ezen értékek miatt - a jövőre vonatkozóan. Nézzük meg, hogy a magyar csatlakozás konkrétan mennyire volt sikeres. Például, hány magyar szakember dolgozik az Európai Unióban az újonnan csatlakozott országokból? Az Európai Bizottságban megnyíló 1627 új hely közül 285-be kerültek magyarok, míg a 28 felső vezetői pozíciókba 9-en vannak, ami azt is jelenti, hogy nagyon jól felkészültek a magyar szakemberek. Ezen kívül a 46 középvezetői pozícióba 10 magyar került. Tehát Magyarország messze a népesség arányában, magasabb mértékben vesz részt a vezető, a középvezető pozíciókban és egyáltalán abban is, hogy hányan dolgoznak az Európai Unióban. És azt mindnyájan tudjuk, hogy mennyire fontos az ország érdekeit képviselni. De jó helyzetben vagyunk a jogi anyagok átvétele tekintetében is. És a gazdasági integráció is előnyős módon zajlott le Magyarország számára. Azt is lehet látni, hogy mi is alakítjuk az EU politikáját. Az Alkotmány-szerződésben, melynek elfogadásával - tudják, még problémák vannak, de reméljük jó lesz a történet vége -, meg tudtuk jeleníteni az érdekeinket. Nagy szerepe van Magyarországnak a további bővítésben is, amely összefügg geopolitikai helyzetünkkel. Magyarország stabilitása szempontjából fontos, hogy mi történik a szomszédságunkban, a Nyugat-Balkánon. Itt Magyarország egyértelműen érvényesíti a nemzeti érdekeit, amely közös érdek az Európai Unióval. Ezen kívül sokat lehet hallani azokról a komoly támogatási összegekről, melyek Magyarország felzárkózását fogják szolgálni infrastruktúrában és a humán erőforrás tekintetében is. Olyan időszak elé nézünk, amely eddig nem adatott meg történelmünkben. És most gondoljuk végig azt, miért volt jó az EU-nak, hogy mi csatlakoztunk hozzájuk. 2006 májusában készült egy jelentés, amely azt vizsgálta, hogy a korábban megfogalmazott félelmek, illetve a gazdasági lehetőségek szempontjából mit is jelentett a csatlakozás az EU számára. Kicsit meglepő módon, egyértelműen pozitívak a megállapítások. Egyrészt megalapozatlanok voltak azok a félelmek, hogy a Nyugat-Európai munkaerő piacokat elárasztják az újonnan csatlakozó országokból jövők. Ugyanakkor komoly piacbővülést jelentett a 10 csatlakozó ország. A szolgáltatásokban bővülés történt. Ezen kívül a belső piaci szabályozások tekintetében az újak sokszor jobban teljesítenek, mint a régiek. A mezőgazdaság területén is vannak látványos eredmények. A költségek is jól kezelhetőnek bizonyultak. Tehát egyértelműen pozitív a mérlege az Európai Unió bővítésének. Az új tagoknak van egy jellegzetes álláspontja néhány kérdésben, például a bővítés tekintetében markánsan képviseljük azt, hogy az EU legyen továbbra is nyitott. Illetve az EU és az Egyesült Államok kapcsolatában az együttműködést preferáljuk. De arról is érdemes beszélni, hogy vannak problémák, amelyeket meg kell oldani. Sokat hallani az Alkotmányszerződés francia illetve holland leszavazásáról, amely megakasztotta ezt a folyamatot. Az is kérdés, hogyan tud az Európai Unió intézményrendszere a mostaninál hatékonyabban működni, olyan infrastruktúrát kiépíteni, amely átláthatóbbá, gyorsabbá teszi a döntéshozatalt. Önök biztos tudják, hogy az Európai Uniónak kívülről nehézkesnek tűnő döntéshozatala mögött különböző álláspontok húzódnak meg, melyet az egyes országok történelmi múltjukból hoztak magukkal. De ezek a mindenkinek a szempontját figyelembe vevő eljárásmódok jelentik a garanciát arra, hogy ne alakuljanak ki egyensúlytalanságok. Mindenki képviselheti saját érdekeit, elmondhatja a saját szempontjait, majd ezt követően alakítanak ki egy közös álláspontot. Ez pedig időigényes. Tudjuk, van vita a versenyképesség és az európai szociális modell fenntarthatóságával kapcsolatban is. Szerintünk egyértelmű követelmény, hogy Európa versenyképes legyen, nem maradhatunk le a világ többi régiója mögött. Probléma az is, hogy Európa idősödő társadalmakból áll. Ezért is fontos, hogy milyen migrációs politikát folytatunk. És legalább ilyen fontos, hogy meg tudjukőrizni az Európai Unió legfontosabb értékét a szolidaritást az országok között és az egyes országokon belül. Hogy legyen szociális biztonság. Az utóbbi években előtérbe került az energia biztonság kérdése is, szükség van közös megoldások kidolgozására. Napi feladat a fenntartható fejlődés kérdése. Ez az EU számára is kulcsfontosságú, mert nem mindegy, hogy milyen világot hagyunk a gyermekeinkre, és az sem, hogy a társadalmi fejlődés mennyire fenntartható. Az EU bővítés azért is fontos, hogy ne legyen többet Európában instabilitás. Komoly siker volt ezzel kapcsolatban az, hogy a NATO tagságra három Nyugat-Balkáni ország meghívást kapott és a békepartnerségre további három. Különösen Szerbia kiemelten fontos Magyarország számára. De az is fontos számunkra, hogy a demokratikus erők maradjanak hatalomban. Azok, amelyeknek az Euroatlanti elkötelezettsége egyértelmű. Mi azt mondtuk, akkor fejezzük be a csatlakozásunkat, ha a Shengeni övezethez csatlakozunk, az eurózónához és ha megnyílnak a munkaerő piacok. Ezek közül a munkaerő piacok megnyitása már folyamatban van. A kapcsolódó monitoring jelentésben az állt - nem kis büszkeséggel mondom -, hogy az újonnan belépők közül egyedüliként mi készültünk fel teljesen. De a Shengeni csatlakozást követően, azokkal az országokkal is folyamatosan kapcsolatban szeretnénk maradni, amelyek nem lesznek belátható időn belül EU tagok, így Ukrajna, Szerbia és a Nyugat-Balkáni országok. Ez az ott élő magyar kisebbségek szempontjából is létfontosságú. A magyar-magyar kapcsolatok szempontjából az EU megkönnyíti a kapcsolattartást, a közös fejlődést, például Szlovákia és Románia viszonylatában. Végül szeretném felhívni a figyelmét mindenkinek, legyen saját tapasztalatuk, élményük arról, hogy az Európai Unió mi vagyunk. A mi identitásunk része az Unió.

. . . a mostaninál nem megy jelentősen több munkavállaló az uniós államokba dolgozni az után sem, hogy Románia 2007. január elsején csatlakozik a közösséghez, ugyanis már ma is több millió román dolgozik uniós államokban, többségük azonban alkalmi munkát vállal, és nem telepedik le az adott országban . . .

. . . az Európai Unió állam- és kormányfői a tervek szerint 2007 tavaszán közös politikai nyilatkozatot fogadnak el, amelynek alapelvei megegyeznének az egyelőre nem minden tagállamban támogatott közös alkotmánnyal. A közösségnek a jövőben fenntartható fejlődést és a belső piac zavartalan működését kell biztosítania, valamint választ kell adni a globalizáció kihívásaira. A feladatok között szerepel, hogy a tagállamok nagyobb szerepet vállaljanak az EU életében, és több pénzt kell fordítani kutatásfejlesztésre. Az Európai Unió eddigi legnagyobb bővítési köre sikeres volt, mert nemcsak az új tagországok jártak jól a csatlakozással, hanem a régebbiekben is enyhe gazdasági növekedés kezdődött . . .