Herbert Veronika rovata

Selmeczi György a Kolozsvári Operaház megbízott művészeti vezetője, a város szülötte. Zenei tanulmányait itt kezdte, majd folytatta Bukarestben, Budapesten és Párizsban. Később megalapította és vezette többek között a Miskolci Új Zenei Műhelyt, a Camerata Transsylvanicát, a Budapesti Kamaraoperát. Számos színpadi és filmzenét komponált és 1994 óta operarendezőként is működik. Európa-szerte koncertezik, számos lemezt, televíziós zenei filmsorozatot készít. 1999-ben Erkel-díjjal tüntették ki. 2002-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenei tanszékének vezetője és a Nemzeti Színház zeneigazgatója. 2004-től lett a Kolozsvári Magyar Opera művészeti vezetője. November elején, háromnapos vendégszereplésük alkalmából, a Varázsfuvola előadásának karmestereként láthatta a budapesti Erkel Színház közönsége. Beszélgetésünk alkalmából sokirányú tevékenységébe nyerhettem bepillantást.

- A Kolozsvári és a Magyar Opera együttműködése milyen megállapodásnak köszönhető? - Már a rendszerváltás pillanatában újra épült a két színház kapcsolata. Kolozsvár a szívemhez nőtt, mert nem csak a szülővárosom, édesapám is ebben a Színházban dolgozott, mint karmester. l992-ben kezdődtek a vendégszerepelések, ami egyre hangsúlyosabb és kölcsönös lett, mert a budapesti Operaház művészei is évadonként 2-3 alkalommal jelen voltak a kolozsvári műsorban. De az igazi fordulat Szinetár Miklósnak köszönhető. Az ő vezetése idején olyan szerződés született, amely pontosan meghatározta a két színház közötti együttműködést, pl. előadások cseréjét, vendégjátékokat, vagy a fiatalok közös képzését. Ma még jobban meghatározottak az együttműködés keretei, ennek volt első nagyobb megnyilvánulása a novemberi három napos vendégszereplésünk.

- Budapesten a Nemzeti Színházban zeneigazgatói munkakört tölt be. Mire terjed ki tevékenysége? - Áttekintésem van minden produkció megvalósításáról és próbálok irányt szabni a színház zenei életének. Nem könnyű a feladat, hiszen a színházak életét az utóbbi években a spórolás jellemzi. Így az élő zene egyre inkább kiszorul a színházból, és nagyobb teret kap a hangfelvétel, a különböző elektronikus megoldások, amelyek kétségtelen, tág lehetőséget nyújtanak, de az élő zenét nem pótolják. Ezt folyamatos veszteségként élem meg. Ugyanakkor arról sem feledkezhetem meg, hogy Erkel Ferenc “székében” ülök, aki a Nemzeti Színház első nagy igazgatója volt.

- Mint a Kolozsvári Magyar Opera megbízott művészeti vezetője, ápolja a magyar operajátszás hagyományait. Milyen esemény megvalósítására nyílt lehetőség az idei Bartók-évforduló kapcsán? - Az Operaház nagyszabású, három napos rendezvénysorozattal ünnepelte a zeneszerzőt, amelynek során színpadra került Bartók mindhárom színpadi alkotása. E művek dirigálásában én is részt vettem. Ugyancsak az Opera adott otthont a Húsz magyar népdal c. műnek, amely Kocsis Zoltán hangszerelésében hangzott el. Büszkék vagyunk arra, hogy mi már az 1950-es években, olaszországi vendégjáték során előadtuk a három Bartók művet.

- Három éve a Színház és Filmművészeti Egyetem zenei tanszékvezetője is. Ezen a poszton milyen nehézséggel találkozik? - Vonzó munka számomra, azért vállaltam el. Az egyetem egyrészt őrzi a tradíciókat, másrészt nyit az új felé. Kétségtelen tény viszont, hogy a közízlés nívótlanabbá válása nehéz helyzeteket teremt itt is. Sajnálatos, hogy a fiatal generációban az igazi értékek iránti fogékonyság nincs meg, így meg kell próbálnunk színvonalas műveket közvetíteni, ami talán az ő életüket is jobbá vagy boldogabbá teszi.

- E sokrétű munka között marad még ideje a zeneszerzésre is? - Most fejeztem be Sarkadi Imre "Az ötödik pecsét" című művéhez a kísérő zenét a Nemzeti Színház számára. Jelenleg is dolgozom, a Magyar Rádió Kórusa, egy Requiem megírására kért fel öt zeneszerzőt. Én a Glória tételt komponálom. Március 28-án a Tavaszi Fesztivál programjában mutatjuk be a Mátyás templomban. Ezt a bemutatót megelőzi a Fészek Klubban, Lázár Eszter kortárszene sorozatában előadott IV. vonósnégyesem. A maradék időmben pedig “Bizánc” című operámon dolgozom.

- Nehéz helyzetbe kerülne, ha választania kellene, hogy melyik tevékenységét hagyja el? - Nem tudnám eldönteni, mindegyiket szívből, ambícióval teszem. Ameddig igény van rám dolgozom, mert így érzem magam jól a bőrömben.