- Milyen koncepcióval indult a Nemzeti Táncszínház és a terveket mennyiben sikerült megvalósítani? - A Nemzeti Táncszínház jogutódja a Táncfórumnak, amely 20 évig működött olyan befogadó színházként, amelynek nem volt infrastruktúrája, azaz mindig béreltük az éppen szabadon lévő színházat. Az volt a koncepciónk, hogy a magyar táncművészet területén működő összes hivatásos együttesnek leszünk a befogadó színháza. És azt gondoltam, az lesz az arculatunk, hogy minden stílus befogadása mellett, a gyermek, ifjúsági és felnőtt előadásokra kérjük fel a társulatokat.

- . . . és milyen arányban kapnak lehetőséget a vidéki, illetve a budapesti együttesek? - 40 társulat fordul meg a színházban. 2005 áprilisában bővültünk egy új helyszínnel a Művészetek Palotájában. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert így a vidéki együttesek és nagy produkciók is bemutatkozhatnak. Ez azt jelenti, hogy a vidéki premierek után, rövid időn belül, vagy még abban a hónapban a budapesti közönség is láthatja a produkciókat.

- A két helyszínen összesen hány előadást tartottak? - Gyermek, ifjúsági és felnőtt korosztály számára 1587 produkciót szerveztünk, 85 százalékos telitettséggel.

- A Művészetek Palotájában hány esten léphetnek fel az együttesek? - Száz napra van lehetőségünk. Mivel oda nagy szabású produkciókat készítünk, körülbelül a l00 napból 25-öt használunk fel próbaidőre, hiszen itt a látvány, a szcenika, a hangtechnika kipróbálásához több napra van szüksége az együtteseknek. Az ide készülő produkciók repertoár-darabok, amelyek csak itt láthatóak. Ezért a közönségszervezésnél is más struktúránk van, igyekszünk felhozni az ország különböző területeiről a nézőket. A Nemzeti Táncszínházban bemutatott daraboknál - mivel itt olyan a színpadméret, mint általában az ország más színpadán - fordított arány van, belföldi forgalmazást végzünk és elvisszük a produkciókat az ország különböző városaiba.

- Az évforduló tiszteletére pénzjutalmat kapott a színház. Mire lesz elég a l9 millió forint? - A fény- és hangtechnikára kaptuk az összeget. De azt is hagy mondjam el, hogy a működésünkre az idei évre megtervezett és a minisztérium által elfogadott hatszázmillióból augusztus végére csak ötszáztízmillió forint lett. Ez nehéz helyzetbe hozott bennünket, mert az új produkció, amiben megállapodtunk, nem születhetett meg. Új stratégiát kellett megbeszélni, barter-kapcsolatokat kötöttünk, a költségtérítéseket 50 százalékkal levettük. Mindezt nagyon megalázónak tartom. Csak abban bízom, hogy a kulturális kormányzat, amikor megnézi az intézményeit, észre veszi, hogy az egész táncszakma élete attól függ, mennyi pénzt kap működésre a Nemzeti Táncszínház, amelynek nem egy, hanem több helyszínen is előadást kell biztosítania. És remélem azt is, látja majd, hogy a kevés pénz ellenére milyen színvonalas gyerek, ifjúsági és felnőtt előadásokat produkálunk.

- Úgy tudom, szeretné az előadásokat határon kívül is bemutatni? - Ezt a munkát is elkezdtük. Nemzetközi összehasonlításban rendkívül jók a magyar alkotók és a magyar táncművészek. Már 2004-ben is bemutatkoztunk a németországi düsseldorfi Nemzetközi Táncvásáron azzal a céllal, hogy felhívjuk a figyelmét az ott levő nemzetközi szakembereknek. Idén is ott voltunk a "show case" programban a kortárs művészekkel, továbbá táncházat is tartottunk.

- A 2007-es évadra milyen tervekkel készülnek? - A napi előadások mellett évente két fesztivált rendezünk. A Tánc Világnapja tiszteletére a Táncfórumot és szeptemberben Keszthelyen a Táncpanorámát. Kétévente mindig Győrben rendezzük meg a Táncművészeti Fesztivált. Több premiert is tervezünk. Az egyik Zsuráfszky Zoltán "Monarchia" című produkciója, ami a Honvéd Együttes és a Budapesti Táncegyüttes közös munkája lesz, valamint Horváth Csaba társulata Mozart Requiemjét viszi színpadra, közösen a Debreceni Csokonai Színházzal. Spanyol és amerikai társulattal is tárgyalunk, bízom benne, hogy meg tudjuk kötni a szerződést, és itt lesznek a fesztiválon. Természetesen ma még nem tudni biztosan, mi kerül elfogadásra a beadott üzleti tervből...