A fafaragó művész
Azt mondják, hogy Ferencz Béla díszítő faszobrász a Jézus faragó emberek világából jött. Marosvásárhelyen született 1920-ban és már gyermekkorában figurákat faragott. Szülei korán felfigyeltek kézügyességére és elhatározták, hogy a Székelyudvarhely-i román szakliceumba íratják, díszítő szobrászati szakra. Még csak másodikos, mikor ő faraghatja meg az oclandi román ortodox templom oltárát. Később hatalmas kerámiai urnákra görög mitológiai jeleneteket farag a szinajai királyi kastély számára. Majd Brassóban folytatja tanulmányait, míg apja Pestre nem viszi magához, aki hallani sem akart a faszobrászatról, mondván: "...ennek nincs jövője csak múltja". A háború félbeszakította tanulmányait, az orosz frontra került, onnan a sors Németországba sodorja. Ott ismerkedett meg Irmuskával, akivel 1951-ben az Egyesült Államokban összeházasodnak. A 83 éves mester nemrégen hazatelepedett. Egy barátnőm vitt el hozzá, mondván - a fafaragásait látnom kell! Ahogy betoppanunk otthonába, szinte öt perc múlva úgy érzem, mintha régi ismerős lenne. Egész lényéből árad valami pozitív kisugárzás, arca csupa derű. - Szerencsésnek tartom magam, a jó Isten egy áldott lelkű asszonyt rendelt mellém hitvestársnak, múzsámnak. Jól mondja az amerikai: "...minden sikeres ember mögött áll egy asszony" - mondja, miközben megmutatja fafaragásait, a "kincseit" a lakásban. Kint Amerikában kitanultam a fémminta készítés ornamentális kidolgozását, majd 2 éves, műszaki rajzoló tanfolyam elvégezése után, biztosítva lett a kenyér a családnak. 1966-ban Los Angelesbe költöztünk, és újra faragni kezdtem, hosszú szünet után - meséli. Míg alkotásaiban gyönyörködöm megtudom, hogy figurális kompozíciókat, domborműveket, modern elnagyolt vésőhatásos képábrázolásban készített. Sokat tanultam Erdély nagy faszobrászától, Szerváciusztól - mondja lelkesen, majd sorolja a szeretett műveit - Clevelandban az Árpád Akadémia pályázatán az " Ezeréves Magyarország" című mélydomborművemet ezüstéremmel díjazták. Következő évben elkészült a "Déli harangszó" című többréteges mélydomborművem, a Nándorfehérvár-i diadal, ezért az alkotásomért a nagy magyar találkozón arany éremmel tüntettek ki. Még a magyar művészet nagyszabású kiállításán a Washingtoni Capitoliumban is kiállították. Az ottani megnyitó felejthetetlen emlék marad számomra. A honatyáktól sok dicséretet kapott a kiállító kis magyar csoport, melynek Hajmásy llona volt a szervezője.
A Beverly Hills-i kiállításomon bemutattam az "Oklahoma-i földosztás" című művemet. Ekkor kezdtem el amerikai témával is foglalkozni. Műveim közül a legmerészebb megoldás "Eger ostroma a reneszánszban ". Életre-halálra a nádi farkasokkal című művem a "Toldi Miklós küzdelme", a torontói világkiállítás fénypontja volt az ottani Canadai újságok kritikája szerint. Érdekessége, hogy ez a művem életnagyságban lett kivitelezve. A "Szent Brigitta látomása " című művem úgy született, hogy a Szent Brigitta lovagrend amerikai kancellárjával találkoztam a Mindszenty hercegprímás úr fogadásán, és ott bízott meg a mű elkészítésével. A kancellár a lovagkeresztet a halálos ágyán adta át nekem, ez a jelenet megrendítő volt számomra, bár az ünnepélyes átadás elmaradt. Az "Ősi Jeruzsálem " a Barsdaly-i kiállításon meglepte a zsűriző bizottságot. Közben egy tucat címerre is futotta az időmből.
"Hawai szigetek csodálatos világa" Honoluluban volt kiállítva a Capitolban. Majdnem négy évig faragtam a los angelesi rom. kat. Szent István templom liturgikus terének berendezéseit, melyet magyar díszbe öltöztetem. A "Bicentenial "-t Amerika 200 éves születésnapjára készítettem, l x l méter méretben. "Erdély őrzőangyala elszundikált " - ezt a keservemet visszafojtva készítettem.
" A Pápa életrajza "című alkotásomat a magyar cserkészek adták át a Szent Atyának 1991 nyarán. 1975 - ben Los Angelesben én és a feleségem szerveztük meg a Magyar Emigrációs Művészek Világkiállítását, melyre a világ minden részéről küldtek műveket. 1978 óta a Külföldi Magyar Képzőművészek Világszövetsége ügyvezető alelnökének választottak meg. További műveimet nem sorolom fel, ezek voltak a legtermékenyebb éveim. Még ha szabad említenem, hazámnak készítettem a Gellért hegyi Sziklatemplomba oltárt, melynek minden részletét magyarul fogalmaztam meg. 1992 őszén került átadásra a Pálos Atyáknak. Míg mesélt, közben közös erővel kávét főztünk. Már a kávénkat isszuk, mikor eszembe jut, hogy a nyáron Lezsák Sándor a Lakiteleki Népfőiskolára hívott egy vezéri kőjurta átadására, ahol Ferencz Béla életműve kapott helyet. Hát ezért volt oly ismerős.
(Szabados)