- A legexkluzívabb magyar bálnak, az Operabálnak vagy a háziasszonya - kezdtük a beszélgetést Korcsmáros Nórával. Gondolom, mint minden nô, te is szereted a bálokat. Emlékszel az elsô bálodra? - Persze, hogy emlékszem! Az elsô Operabálon debütáltam, 1996. február 17-én, és ha jól számolok, akkor 18 éves voltam. Ôrült nagy izgalommal készültem rá, mert nem csak "elsô bálozóként" jelentem meg, mi szerveztük az Operabált. Nem tudtuk milyen lesz a fogadtatása, mert nem volt minta. Ugyan 1886-tól folyamatosan voltak Operabálok, de a világháború miatt megtorpant ez a sorozat, majd 1934-ben újraéledt, de az volt 1996-ig az utolsó. Ma már kevesen élnek ebbôl a generációból, nem emlékeznek rá milyen is volt. Mi próbáltuk újjáéleszteni, információkat gyűjtöttünk és sokat kommunikáltunk a Bécsi Bál szervezôivel. Persze, saját ötletet is belevittünk. Mulatságosnak tűnhet, de tavaly volt elôször a Bécsi Bálban a férjem, hogy személyesen is megtapasztalja milyen, mert korábban csak képekbôl, TV-felvétel alapján ismertük. Nehéz volt most is megoldani, mivel mindig két nappal a mi bálunk elôtt van a Bécsi Bál, és akkor nyakig vagyunk a munkában.

. . . és kinek mi a feladata? Hogyan működik családon belül a munkamegosztás? - Az induláskor édesapámé volt a fôszerep, de mikor látta, hogy sikeres az Operabál, van rá igény és a veje, Maráczi Ákos mennyire ügyes, lelkes és kézben tudja tartani a Bállal kapcsolatos feladatokat, szép lassan átadta a munka nagyobbik részét Ákosnak. Az édesapám nagyon kreatív ember, mindig tele fantasztikus ötletekkel, a férjem pedig fáradhatatlan munkamániás, maximálisan a tökéletességre törekszik. Ma már ô vette át az irányítást.

- A munka kapcsán vannak vitáitok? Kiharcolod, ha valamit fontosnak érzel? - Ákos meg én köztem soha nincs vita az Operabállal kapcsolatban, mert az, az ô munkája, én csak ötleteket adok. Családon belül viszont én vagyok inkább a fônök, az én feladatom a gyerekek, a gyereknevelés. (Hat és három évesek a fiúk.) A munkát és a családot különválasztjuk. Ha hazajön, nem szeret az Operabálról beszélni, amit én sokszor sajnálok is, úgy érzem, kimaradok a dolgokból. Édesapám és a férjem között viszont - jó értelemben - nagy viták vannak. Nagyon jó kapcsolat van közöttük, de rettenetesen nagyokat tudnak vitatkozni, ami nem csoda a férjem üzletember, nem művészlélek, mint az édesapám, így sok mindent másképp látnak.

- Az Operabál háziasszonyaként, hogyan készülsz fel az idei bálra, hogyan hasznosítod a már megszerzett sokéves tapasztalatodat? Hallottuk, az idei díszvendég a francia filmsztár, Alain Delon lesz. - Már az elsô báltól kezdve hívtunk díszvendégeket, de akkor az volt a koncepciónk, hogy nagynevű, tehetséges énekeseket lássunk vendégül, akik fel is léptek, például: Jevgenyij Nyesztyerenkó, Katia Ricciarelli, Lasse Sagan . . . Sokan jöttek, a legnagyobb név közülük talán Montserrat Caballé volt. Persze, elsôsorban magyar énekeseknek adtunk lehetôséget, sokan itt mutatkoztak be elôször. Karrierek indultak az Operabálon, amely egy nagy kulturális esemény. Egy idô után arra jöttünk rá, hogy még vonzóbb, ha nagy filmsztárt hívunk meg, akkor jött Catherine Deneuve, Gina Lollobrigida, a jégtáncok királynôje Katarina Witt . . . Mivel tartjuk a kapcsolatot egész évben a törzsvendégekkel és a szponzorokkal, egy kis közvélemény kutatást végeztünk, kinek örülnének az idén, így esett a választás Alain Delonra.

- Az elôzô bál színe a piros volt, ahogyan a te ruhád is. Idén milyen lesz a ruhád színe? - Még nem döntöttem el, de lehet, hogy rózsaszín. Minden évben igyekszem más stílusú és más színű ruhát választani, amiben nagy segítségemre van Makány Márta divattervezô. Maximálisan megbízok az ízlésében, mindig olyan ruhát készít, amiben jól érzem magam, illik hozzám, tudok benne mozogni.

- Lesznek újdonságok, új elemek a látványban, a hangulatban? - A nagy díszletelemek adottak. Csikós Attila készítette a látványhatást a páholysorokkal. A bálterem átíveli a zenekari árkot, a székeket is kivesszük, a nézôteret egy szintbe hozzuk a színpaddal. Ez adott, ettôl Operabál a bál. A virágdíszítések azok, amelyek évrôl - évre változnak. És persze mások énekelnek, mások szerepelnek. Hagyományos elem a nyitótánc, a palotás, melyet idén versenytáncosok táncbetétjei színesítenek. Minden évben lehetôséget adunk tehetséges képzôművészeknek, idén Heiszler Andrást kértük fel, aki magáról az Operabálról készít festményt.

- Hogyan segíti az Operabál a magyar kultúra mellett a magyar konyhaművészetet, a hazai minôségi italkultúra népszerűsítését? - Az induláskor két céget kértünk fel a gasztronómiai feladatokra, talán a legjobbakat Magyarországon. Úgy gondoljuk, jól választottunk. Az egyik a Gundel, a másik a Zwack. Olyannyira jó a kapcsolatunk, hogy a korábbi 10 éves együttműködést idén meghosszabbítottuk újabb 10 évre. A Gundel Étteremnek óriási a kihívás, mert több mint ezer embert, magas színvonalon, fantasztikus ételkölteményekkel kell kiszolgálnia. Soha nem csalódtunk bennük, az étel mindig egy kicsit báli és kapcsolódik a zenéhez. A Zwack is hoz mindig valami különlegeset.

- Karitatív jellege is van az Operabálnak . . . - Az Operabálok történetéhez a kezdetektôl hozzátartozik a jótékonyság az egészségügy és a kultúra támogatása. A 2003-as évben a SOTE "Egészséges magzatért és újszülöttért" Alapítványnak 1 500 000 forintot, a Heim Pál Gyermekkórháznak 168 000 forintot, és a Flóra Gyermekalapítványnak 500 000 forintot ajánlottunk fel. 2004-tôl a kultúra támogatása került elôtérbe, a Budai Várban található Szentháromság-szobor restaurálásának szervezési, tervezési költségeit fedeztük. A Budapesti Táncművészeti Fôiskolát második éve támogatjuk, akik fel is lépnek a bálon.

- A Gundel Művészeti Díjról, ha beszélnél? Hogyan kapcsolódik az Operabálhoz? - A Gundel Művészeti Díjjal egy éve kezdtem foglalkozni. A kultúra és a művészet mindig nagyon fontos volt nekem, sokáig nem tudtam eldönteni, rajzoljak, színészkedjek, táncoljak, mert mindegyik érdekelt. Szerencsés vagyok, most egy kicsit mindegyikkel foglalkozom. A Gundel Művészeti Díjat, Láng György a Gundel Étterem tulajdonosa alapította 2000-ben. Mi egy évvel ezelôtt csatlakoztunk, és kicsit megváltoztattuk a jelölést és a díjátadást is. A kategóriák számát 10-rôl 14-re bôvítettük. A kuratórium mindig az elmúlt év művészeti teljesítményeit díjazza. Nyomon lehet követni az elôkészületeket és a jelölést az Echo gazdasági televízióban és a Premier Magazinjában. Minden hónapban egy-egy kategória jelöltjeirôl írok egy cikket. A televíziós adásokban a kuratóriumi beszélgetéseket, a vitákat mutattuk be. A Díjkiosztó Ünnepség 2006. május 29-én lesz.

- Gyerekkorodban mi szerettél volna lenni? - Egy évig jártam a Gór Nagy Mária Színi Tanodába, mert gyermekkori álmom volt a színészkedés, majd úgy döntöttem, talán mégsem nekem való. Elmentem Vendéglátóipari Fôiskolára és közgazdász - marketing szakon végeztem. Közben folyamatosan ingáztam a fôiskola és az Operaház között, segítettem édesapámnak hostesként, idegenvezetôként. Édesapám operaénekes, a házat gyermekkorom óta ismerem és mivel ô 15 évvel ezelôtt elkezdett vállalkozni - nem csak az Operabált szervezzük, idegenforgalommal is foglalkozunk - én is besegítettem. Késôbb átvettem az Opera-shopot, egy kis szuvenír üzletet, amely ma is működik. Elég korán kezdtem dolgozni, de mindig az Operaházon belül.