A kullancsok vektor-szerepe (az a tulajdonságuk, hogy a bennük élô kórokozókat képesek a csípés segítségével átvinni fejlettebb gerincesekre) a 60-as évek elejére tisztázódott. A zoonózisok azóta (azaz az állatokról emberre terjedô betegségek tudománya) önálló asztalt vívtak ki maguknak. Az elmúlt közel öt évtized kutatási eredményei alapján tisztázódott, hogy a kullancsok veszélyesek a kutyákra, macskákra, a páros és páratlanujjú patásokra, és legalább egy tucat betegséget képesek átvinni az emberre is. Az emberi betegségek közül, mint azt már említettük, a leggyakoribbak a Lyme-kór és az encephalitis. Itthon a Kullancsszövetség 2005-ben példaértékű akciót indított, elvállalta, hogy a kullancs-csípést szenvedett betegek részére lehetôséget biztosít, hogy a bôrbôl eltávolított élôsködôket megvizsgálja, hogy tartalmaznak-e vajon Lyme-kór kórokozót. A vizsgálat példaértékű, különösen annak tükrében, hogy 2006-ban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2006-tól megszüntette a Lyme kór térítésmentes vizsgálatát. A tavalyi évben a Kullancsszövetség közel 460 kullancsot vizsgált be (mintegy 800 élôsködô érkezett be). A vizsgált kullancsok közel 20%-a bizonyult fertôzöttnek a Borelia különbözô alfajaival. A vizsgálat arra is fényt derített, hogy a honi Borelia kórokozók mellett egy új alfaj, az ún. A-14-es is megjelent a hazai kórokozó palettán. A kullancsok vizsgálatát követôen már csak egy lényegi kérdés maradt tisztázatlanul, hogy a fertôzött kullancsok vajon milyen arányban okoztak emberi megbetegedést. A fertôzött kullancsok áldozatait levélben kérte fel a Kullancsszövetség a további vizsgálatokra. Sajnos csak a kullancs áldozatok fele jelentkezett, 25 esetben történt vérvizsgálat, 36 esetbe került sor a kérdôívek visszaküldésére. A vizsgálat nagyon érdekes tapasztalatokat hozott. A 36 emberbôl 10 esetben jelentek meg a típusos, Lyme-kórra utaló bôrtünetek (ECM), azaz a betegek 28%-ában. A 25 vizsgált vérmintából 5 esetben sikerült kimutatni Borelia elleni ellenanyagot (IgM), azaz a betegek 20%-ában. A pozitív esetek közül két esetben kísérték az IgM emelkedést a típusos bôrtünetek, a számok tehát azt mutatják, hogy a vizsgált 36 mintából 13 esetben sikerült igazolni a Lyme-kór klinikai jelenlétét, azaz a betegek 33%-ban. Érdekes tény, és a Lyme-kór specialitását mutatja, hogy a korai tünetek miatt csak a betegek 20%-a fordult orvoshoz (7 eset) és részesült adekvát antibiotikus kezelésben. Tovább színezi a képet, hogy a vizsgált 7 esetbôl mindössze 5 esetben volt IgM emelkedés és/vagy típusos kezdeti bôrtünet (ECM). A pozitív esetek száma ezzel 15-re emelkedett. Végkövetkeztetésként elmondhatjuk, hogy a vizsgált magyarországi, emberre veszélyes kullancsok átlagos Borelia fertôzöttsége 18%. Kiderült az is, hogy a fertôzött kullancsok 41%-a okoz manifeszt Lyme kórt, egy kullancs csípés 7,5% eséllyel okoz betegséget.

A számok nagyon elszomorítóak. A fekete statisztikák arra késztették a Kullancsszövetséget, hogy tovább folytassa a kutatásait. A 2006-os évben a kutatási projekthez csatlakozott az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) Vírusdiagnosztikai Laboratóriuma is a kullancsok által terjesztett agyvelôgyulladás elterjedésének vizsgálatához. A tavalyi évben visszaküldött mintegy 800 kullancs mostanáig –80 fokon várta türelmesen további sorsát. Az agyvelôgyulladás kimutatása sajnos nem olyan egyszerű, mint a Boreliáé. Az agyvelôgyulladást ugyanis nem baktérium, hanem egy flavivírus okozza. Az agyvelôgyulladás vírusa, az RNS vírusok közé tartozik, azaz örökítô anyaga nem tartalmaz DNS-t. A kimutatása egyrészt ezért is nehézkes (dúsítás, átírás DNS-re), másrészt az sem könnyíti meg a kutatók helyzetét, hogy a vírus nagyon kis mennyiségben található meg a kullancsokban. A korábbi vizsgálati gyakorlat szerint az élôsködôket tízesével összefogták (poolozás), és ennek a csoportnak a biomasszáját vették további vizsgálat alá. Ezzel a módszerrel csak az a baj, hogy elveszik belôle az egy kullancs-egy emberazonosítás lehetôsége. A probléma áthidalására találták ki a hibrid módszert, amellyel egyrészt lehetôség nyílt a poolozásra, másrészt biztosítja a betegek azonosítását is. A kullancsokat a 2006-os vizsgálatban is poolozni fogják, azaz adott földrajzi egységenként vizsgálják, majd a pool tagjait alkotó kullancsok beküldôit egyenként fogják vérvizsgálattal is megvizsgálni. Az így nyert matrix adatokat már csupán egy egyszerű számítástechnikai műveletnek kell alávetni, és máris megtudjuk a hôn áhított aránypárt, azaz egy vírussal fertôzött kullancs milyen eséllyel okoz emberi megbetegedést. A vizsgálat nehézségei azonban nem korlátozódnak csupán a fenti technikai problémákra. Az agyvelôgyulladás kórokozója ugyanis alkalmanként keresztreakciót mutathat egy másik vírussal, a korábbiakban említett West-Nile vírussal. A pontos számokat tehát csak a kullancs áldozatok alapos vérvizsgálata (agyvelôgyulladás és West-Nile) valamint kérdôíves szűrése után tudjuk megállapítani.