Herbert Veronika rovata

- Jelmeztervezôi álmai bizonyára gyermekkorára, a "babázási" korszakra vezethetôk vissza? - Kislányként nagyon szerettem babázni, pici ruhákat varrni, de ami végleg eldöntötte, hogy ezt a pályát választom, az a gyermekkori álmaimnak köszönhetô. Elôzô korokból, filmszerű, izgalmas képek peregtek elôttem éjszakánként. Kezdetben természetesnek vettem. Késôbb, amikor már könyvek közelébe kerültem, különbözô történelmi korszakokról tanultam, mindez összecsengett és feltárult elôttem egy világ, ami az álom és valóság határa. Így jelentkeztem elôször a Képzôművészeti Szakközépiskola bôrdíszműves-, majd ennek elvégzése után az egyetem díszlet- és jelmeztervezôi szakára, hiszen a kettô nem lehet egymás nélkül.

- . . . és mikor hívták az Operaházhoz? - Hét évvel ezelôtt dolgoztam elôször a Házban Szokolay: Szanitri című művében Kerényi M. Gábor rendezésében. Amikor három éve pályázatot hirdettek meg a vezetô jelmeztervezôi posztra, jelentkeztem. Azóta ebben a státuszban vagyok, de máshol is dolgozhatom.

- Az utolsó két évben a Norma és a Hófehérke jelmezei fűzôdnek az Ön nevéhez. Melyik jelentett nagyobb kihívást? - Harangozó Gyula Hófehérke c. mese balettjét nagyon szeretem. Különleges feladatokat kellett megoldani, hiszen a táncosok szépek, vékonyak, formásak. A törpék bumfordiak, más az arányuk. Különbözô anatómiai átváltozásokat kellett megoldani. Ezekre különbözô trükköket és maszkokat találtunk ki, töméseket készítettünk a ruhákba, a szabásvonalakat áthelyeztük . . . Úgy érzem, a részletek teljes egységbe forrtak össze, az elôadás friss, harmonikus lett. Azóta is sikerrel játsszák.

-A Bartók művek esetében is úgy láttam, nagyon figyelt a részletekre. Gondolok itt Judit kiegészítôire, a mutatós fejdíszre, az ékszerekre . . . Mindezek elkészítésében ki volt a segítsége? - Molnár Évával, a fiatal tehetséges ötvösművésszel dolgozom együtt. Sokan azt mondják, a színpadi távolság miatt túl finom kellékeket nem érdemes kitalálni. Én ennek ellentmondok, mert azt tapasztalom, ha nem is vehetô ki minden részlet, de a látvány, az összhatás miatt érdemes. Judit esetében a szecesszió adott ihletet. Amikor Szinetár Miklós úrral átbeszéltük, hogy milyen világot akarunk megteremteni, erre vettük az irányt, de kicsit modern, mai trendeket követve.

- Jelenleg a Rudolf című új musicalen dolgozik, amit a Fôvárosi Operettszínház mutat be május 26-án. Ebben a darabban hogyan lehet érvényre juttatni a történelmi valóságot és a mai nézô igényét is kielégíteni a jelmeztervezônek? - Nagy öröm számomra, hogy átjárásom van egy idôben különbözô műfajú darabok között. Jelen esetben az 1880-as évek császári udvari öltözékekrôl van szó. Tudjuk milyen volt az egyenruha vagy a tiszti ruha, de most úgy jelenítjük meg, hogy kicsit merítünk a mai divatirányzatokból is. Van, amit megôrzünk, például Ferenc császár díszruháját vagy Rudolf porosz egyenruháját, ami bizonyos pontokon sugározza a kort, a történelmi hátteret, de sokkal modernebb, mai formában jelenítjük meg a kosztümöket. A ruhák változatosak lesznek, követik a különbözô helyszíneket, sugározzák a légkört, amiben megjelennek. Vetsera Máriának például 12 öltözetet tervezek. Kerényi Miklós Gábor igazgató úrral már többször dolgoztunk együtt (Elisabeth, Mozart, Rómeó és Júlia), és kialakítottunk egy látványos, új trendeket követô stílust. A kettônk közötti összhang megkönnyíti a munkám.

- Néhány éve filmezésben is volt alkalma részt venni, nevezetesen Erkel Bánk bán c. operájában. Ebben más szempontok érvényesültek? - A különbség fôleg a kidolgozottságukban jelentett mást, hiszen a közeli fotózás ezt kívánta meg. Ezek a ruhák késôbb bekerültek az Operaházi elôadásba. Szép látványvilág megidézésére törekedtünk, a kort megidézô stílusban. Nagy hangsúlyt fektettünk, különösen a két nôi fôszereplô Melinda és Gertrudis ruháira, hiszen a két személy alkata, személyisége más. Már arányaiban is teljesen különböznek, hiszen Marton Éva magas, erôs kisugárzású, királynôi alkat. Rost Andrea finom, érzékeny, filigrán termetű, nôies figura. Érdekes volt megtervezni a ruháikat.

- A tervezésben mi volt még a segítségére? - A filmezési terület atmoszférája, színhatása sokat segített a ruhák anyagának megválasztásában. Minden helyszínen ott voltam. Példát említve, egy jelenetet a Vajdahunyadvár csavartoszlopú kerengôjében vettek fel, ahol zöldes-kékes árnyalatok uralkodtak. Melinda és Ottó jelenetérôl van szó. Sikerült Melinda ruhájához egy rózsaszínű, fényes anyagot találnom, ezzel megszületett egy érdekes színhatás. Egyébként fantasztikus élmény volt Zsigmond Vilmos operatôrrel dolgozni. Szeretnék még hasonló jellegű filmes munkában részt venni.