A sport az egyik legsikeresebb területe a magyar kultúrának

- Ez a kiállítás jellegétől is függ, mert egy birkózó-kiállításnak a birkózó- vb idején, amikor jelen vannak a nemzetközi sportolók és a szakma, nagyon komoly látogatottsága van. De amikor ők hazamennek, már csak azok az edzők hozzák le a gyerekeiket, akik preferálják a birkózást. Jellemző látogatók az általános és középiskolások és a külföldiek, akik a magyar sportsikereket, az aranycsapatot, Puskást keresik elsősorban. És az idősebb korosztály. A középkorúak hiányoznak - ők dolgoznak -, nekik nincs erre idejük. Sajnos helyhiány miatt nincs állandó kiállításunk. Azt az óriási anyagot, amivel rendelkezünk, csak időszaki kiállításokon tudjuk bemutatni, hogy a látogatók más-más részét ismerhessék meg a gyűjteményünknek. Ez időnként csalódást okoz, hiszen hiába állítunk össze egy csodálatos kiállítást a birkózásról, ha a látogatók a labdarúgást, Puskás Öcsit szeretnék látni. Sok külföldi keres meg bennünket, s jellemzően az első kérdés az, hogy "hol van Mr. Puskás?" Amíg nem lesz egy megfelelő méretű állandó kiállítóhelyünk, addig szembekerülünk ezzel a problémával. Pedig a Sportmúzeum is legalább akkora attrakció lenne, mint a Közlekedési Múzeum, hiszen a sport sokrétű és népszerű, az egyik legsikeresebb területe a magyar kultúrának. Egy félnapos programot mindenképpen biztosítani tudnánk, ha a térbeli és személyzetbeli adottságaink ezt lehetővé tennék.

- Ezek szerint mostohagyerek a Sportmúzeum? - Sajnos így van, pedig a sport ország képe és a nemzettudat része. A dolog azért is érthetetlen, mert a magyar sport mindig sikeres volt. A múltat pedig meg kell ismertetni, hogy a jövő is sikeres legyen.

- Kik és mikor hozták létre a Sportmúzeumot? - Történetünk 1926-ban kezdődött a Nemzeti Múzeumban megrendezett sporttörténeti kiállítással. 1951-ben megindult a Testnevelési és Sporttudományos Tanács történeti gyűjteményének kialakítása, amelyből 1959-ben mutattak be az első kiállítást. Ezt követően megnyílt az első állandó kiállítás a Batthyány utcában, Hajós Alfréd lakásán. Többször költözött a múzeum, egy ideig a műjégpálya épületében működött. Előrelépésnek számított, amikor ideiglenesen - 30 évre !- beköltöztünk az immár múzeumi rangú gyűjteménnyel a Népstadion volt felvonulási épületébe, 1975-ben. Most onnan is kiköltöztettek minket – sportcsarnok-komplexum épül -, és még nem tudjuk, hol lesz a végleges helyünk. Kényszerűségből több helyen vagyunk; itt a Sportok Házában, ahol az interjút készíti velem, csak az irodák találhatók, valamint a gyűjtemény egy része: a fotótár, az éremtár, egy kisebb könyvtár, ami a kutatáshoz naponta szükséges. Emellett, ideiglenesen, az Aréna mellett egy 500 négyzetméteres épületben láthatóak a kiállításaink. A hely állandó kiállítások bemutatására nem alkalmas, műtárgyvédelmi szempontok miatt sem. A régi múzeumban volt Hajós Alfréd-emlékszoba, ahol a világhírű olimpiai úszóbajnok érmeit és trófeáit mutattuk be állandó kiállításon. Most csak időszakos kiállításokat rendezünk.

- Az olimpia-történeti kiállításunk a legsikeresebb, az elmúlt tizenhat évben, négy-öt változatban rendeztük meg. Volt kiállításunk Sydneyben az olimpia idején, majd Párizsban, a Magyar Intézetben. De emlékezetes volt az is, amelyet a magyar birkózás történetéből állítottunk ki, közvetlenül az Aréna mellett, ahol a birkózó vb-t rendezték. Így szinte minden külföldi, aki érdeklődött a saját sportágának a története iránt, bejött és lelkendezett. A Nemzetközi Birkózó Szövetség elnöke például ott tartotta a sajtótájékoztatóját is. Ő már nem is kiállításról, hanem birkózó-múzeumról beszélt. Ennek a kiállításnak óriási nemzetközi, szakmai sikere volt. Most Erdélyben, Csíkszeredán nyitottunk meg egy kiállítást, amely körutat tesz Erdélyben, egy év alatt több városba is elvisszük.- Az, hogy nincs módunk állandó kiállításra, találékonnyá tesz minket. Minden kiállításunkat úgy készítjük, hogy vándoroltatható legyen belföldön - például sportcsarnokokban, iskolákban, vagy az Árkád üzletközpontban, az Iparművészeti Múzeumban, a Hungexpo területén - és külföldön egyaránt.

- Vannak olyan területi vidéki kezdeményezések, gyűjtemények, amelyek már intézményesültek, és amelyek regionális sportmúzeumokká válhatnak majd idővel. Cegléden például várostörténeti állandó sportgyűjtemény és kiállítás működik. Kaposváron megyei sporttörténeti gyűjtemény, kiállítás létesült. Egerben elsősorban a vizes sportokra épülő, megyei állandó kiállítás és gyűjtemény van. De vannak gyűjtemények és időszaki kiállítások Szegeden, Ózdon, Győrben, Sopronban, Sárospatakon, Hódmezővásárhelyen . . .

- Egy állandó kiállításunk van, Dobogókő tetején. Itt a természetjárás, mint sport eszközeit, dokumentumait mutatjuk be, de vannak jelvények, érmek, fotók, korabeli plakátok, jégcsákányok . . Mindezt egy olyan faházban, amely az első turistaház volt a mai Magyarország területén. A XIX. században, a polgári időben a természetjárás sport volt. A XX. század elején ennek született egy munkásmozgalmi változata, a természetbarát mozgalom. A turista polgár volt, a természetbarát inkább a munkásmozgalomhoz tartozott. A Magyar Turista Egyesületnek is van itt történeti anyaga. A kiállítás heti három nap van nyitva, csütörtökön, szombaton és vasárnap, 10-14 óráig.

- A motiváció az, hogy mire van úgy igény, hogy pénz is van hozzá. Mert vannak olyan területek, amelyeket nagyon indokolt lenne feldolgozni, bemutatni, de ha nincs hozzá külső támogató, akkor nem tudjuk megrendezni. Olyan rendezési minőséget, színvonalat alakítottunk ki, amiből már nem akarunk engedni.

- . . . és most milyen eseményre, kiállításra készülnek? -A költözés miatt komoly anyagi gondjaink vannak, drasztikusan megnőttek a múzeum működési költségei. Bekerültünk egy irodaházba, ahol bérleti díjat kell fizetnünk, és a rezsi is magasabb, mint a régi épületben. A kiállítóteremnek is olyan költségei vannak, amelyek nem lettek tervezve. Ezek komoly problémát jelentenek. Ebben az évben még nem is volt kiállításunk, spórolás miatt. Csak május 6-án tervezzük megnyitni Ezüstgerely kiállításunkat, amely hagyományosan nagyon sikeres művészeti kiállítás. Tudomásom szerint ez a legrégebbi művészeti pályázat, amely 1961 óta létezik, jórészt mi bonyolítjuk le és május 6-án nálunk lesz a díjátadás. Idén a legfontosabb kiállításunkat őszre tervezzük, 1956. évfordulója kapcsán. A Melbourne-i olimpiához, illetve az azt megelőző évekhez kötődő időszakot igyekszünk bemutatni, mert ez volt a legeredményesebb időszaka a magyar sport történetének. Ezen kívül tervezünk a Testnevelési Főiskola galériájára egy testnevelés- történeti állandó kiállítást. Mindehhez nemzetközileg is jegyzett gyűjteményünk van, Európa, de a világ sportmúzeumai között is számon tartanak minket. A '90-es évek második felében Magyarországon volt a sporttörténészek világkongresszusa, amikor a TF-en három nagy vándorkiállítást mutattunk be: az iskolai testnevelés-történeti kiállítást, az atlétika-történeti kiállítást és volt egy nagyon kedves kiállításunk, a magyar népi mozgásos játékok bemutatása, amely szenzációs fotóanyaggal párosult. Ezeknek nagyon jó volt a szakmai visszhangja. Igyekszünk minden irányba tágítani a sporttörténet határait. Dédelgetett álmom, hogy megrendezzük a "Sport a magyar művészetben" kiállítást, hiszen sok neves művésznek van sportvonatkozású munkája. Reményeim szerint ez a 2008-as tavaszi fesztiválra létrejöhet. Ehhez szükségünk lesz a Nemzeti Galéria segítségére, és olyan művészettörténészre, aki a magángyűjteményeket figyelemmel kíséri, vagy utol tudja érni, hiszen számtalan kvalitásos sportvonatkozású műalkotás van magángyűjtőknél.

- Van honlapunk, www.sportmuzeum.hu amely jól funkciónál, de létrehoztunk egy másikat is, az Informatikai Minisztérium támogatásával, www.sportbiblia.hu címen, amely valamennyi magyarországi sportág szabályait, hazai és nemzetközi történetét, szakszavait, eredményes versenyzőinek nevét tartalmazza. Ez egy sportadatbázis, enciklopédia jellegű és folyamatos. Most tervezzük a magyar sporttörténeti részt angol nyelven is megjelentetni.

- Neveléstudományi kandidatúrám van, testnevelés-történettel foglalkozom. Véletlen folytán kerültem ide, a Testnevelési Főiskolán dolgoztam már nyolc éve, amikor megüresedett az igazgatói állás, akkor kértek fel és már tizenhatodik éve vezetem a múzeumot. Jelenleg Budapest sporttörténetét írjuk öt kollégámmal.

- Igen, és nem csak a TF-ről, hanem más egyetemekről is jönnek bölcsészek, történészek és politológus hallgatók is, sportpolitikai vonatkozásokat kutatni. A rendszerváltás után az ötvenes, hatvanas évek sportpolitikája is kutathatóvá vált, és ez most divatba jött.

- A sport nagyon kiterjedt terület, de velem együtt öt fő szakalkalmazott van. Felsőfokú végzettségűek, de nem mind történészek. Az lenne a jó, ha szakosodni tudnánk. A sportnak sok válfaja van. Ahogy egy sportújságíró csak egy bizonyos területét vállalja fel a sportnak, úgy egy sporttörténész is csak egy területen végezhet elmélyült munkát. Nagy a pálya, sokan elférnénk rajta.

- Keresnek szponzorokat? - A szponzorok az élősportot támogatják, ahol a cég nevét rá lehet tenni a mezekre. Mi inkább mecénást keresünk, de még nem találtunk olyat, aki az egész magyar sporttörténetet – magát a Sportmúzeumot - támogatná.

- Külföldön hogyan finanszírozzák a sportmúzeumokat? - A két leginkább látogatott sportmúzeum egyike Lausanne-ban van, amelyet a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nagy szponzorai támogatnak. Szenzációs helyen áll, a Genfi tóra néz az épület, amit a várostól kapott a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A kertje is tele van műalkotásokkal. Az egyik legszebb szobor Magyarország ajándéka, Mihály Gábor munkája, háromalakos kerékpáros csoportot ábrázol, ahol a kerekek az olimpia öt karikáját jelenítik meg. Nagyon látványos. A múzeumban viszonylag kevés a tárgy, az eredeti dokumentum, de erős az interaktív médiajelenlét. A másik híres sportmúzeum az SC Barcelona klub múzeuma, ahová mint egy szent helyre járnak a szurkolók. Az európai országok túlnyomó részében állami sportmúzeum van, többnyire központi háttérintézményként működnek. Esetenként nem önállóan, hanem a nemzeti múzeum részeként, vagy valamely város tartja fenn közösen az állammal. Illetve a szakszövetségek tartják fenn az állammal. Például a kölni német sportmúzeum a Német Olimpiai Bizottság és a kulturális minisztérium közös finanszírozásában működik.

- Egy "Sportmúzeumot"! Tizenöt éve ezen dolgozom. Számtalanszor leírtuk, több előterjesztésünk volt, hogy az lenne az ideális, ha a Puskás Ferenc stadionhoz építészetileg kapcsolódna, esetleg a Stefánia úton lenne a Sportmúzeum épülete, ami erre a célra épülne. Ha ez 4000 négyzetméter terület lenne, akkor nem lennének raktárgondjaink sem. 1500 négyzetméternyi állandó, és 300 négyzetméteres, időszaki kiállításra alkalmas termek kellenének. Így megoldható lenne a magyar sportot bemutató nemzeti gyűjtemény elhelyezése, megőrzése, bemutatása. Ami nálunk van, az óriási nemzeti érték, nemzeti kincs, amely megérdemelné, hogy méltó helyre kerüljön. És egy ilyen méretű intézménynek, ha meg akarunk felelni az alapító okiratban előírt valamennyi feladatnak, legalább negyven-ötven fős, technikai, műszaki és mueológiai státusszal kellene rendelkeznie Szerintem, egy ilyen múzeummal kellene megadni a magyar sport becsületét, mert megszolgálná! Jelenleg – a fenntartó Nemzeti Sporthivatal vezetői ígérete szerint – úgy fest, a Puskás Ferenc stadion felújítása vagy újraépítése keretében valósulhat meg a Sportmúzeum végleges elhelyezése.