Az Európai Parlament elnöke és frakciószónokai október 24-én Strasbourgban emlékeztek az 1956-os magyar forradalomra. Többen szóba hozták a mostani magyarországi eseményeket is. Október 25-én, felszólalt az EP-ben Sólyom László köztársasági elnök. Josep Borrell, az EP elnöke felszólalásában azt mondta, az 1956-os forradalom volt az első, politikával kapcsolatos gyermekkori emléke. Az elnök felidézte, hogy Spanyolországban is a címlapokra került a magyar felkelés, hogy az iskolában tanára egy térkép segítségével magyarázta a magyarországi eseményeket. Heteken keresztül élt a forradalom sikerének reménye; a magyarok abban bíztak, hogy a szabad nyugat segít, ez azonban nem történt meg, emlékeztetve arra, hogy a forradalom leverése után megtorlás következett, és magyarok százezrei hagyták el hazájukat. Ez nemzeti tragédia volt, ugyanakkor az első repedést jelentette a szovjet birodalmon - vélte az EP elnöke. Borrell szerint most az egységes Európa közös célját, az európai szellemiséget kell szem előtt tartani. Ezzel is tartozunk azoknak, akik a szabad Európáért haltak meg Magyarországon. Hans-Gert Pöttering (néppárti, német) azt mondta, a magyarok 1956-ban a szabadság, az igazság és a demokrácia gondolatáért, az emberi jogokért harcoltak, és akkor is méltóságukról adtak tanúbizonyságot, amikor páncélosok rohanták le az országot. A néppárti frakcióvezető szerint ezzel a magyarok egész Európának segítettek, és egész Európáért szenvedtek. A forradalmárok azért harcoltak, amiért ma az Európai Parlament is: hogy a szabadságot és az emberi méltóságot soha többé ne sérthessék meg úgy, mint a felkelés előtt Magyarországon. A magyaroknak az európai értékekért folytatott harca az európai identitás része lett. A frakcióvezető szerint különösen a mostani budapesti események fényében elismerésre méltó, hogy a magyar EP-képviselők lehetővé tették, hogy az Európai Parlamentben minden frakció által elfogadott állásfoglalási javaslatot nyújthassanak be 1956 emlékére. Ez azt mutatja - mondta -, “hogy a napi politikai vitákon túlmutatóan közösek az alapértékeink, amelyek összekötnek bennünket”. Martin Schulz (szocialista, német) beszédében összekapcsolta a magyar forradalmat, és az Európai Uniót hosszú távon megalapozó, pár hónappal később aláírt római szerződést. Szerinte mindkettő a szabadságról, a szabad népek összefogásáról szólt, és hálásnak kell lennünk azoknak, akik akkor a ma az EU által garantált jogokért - a demokratikus népek közösségében szabadságban és önrendelkezéssel élni - küzdöttek. Schulz szerint bármilyen szörnyűek is a diktatúrák, mindegyiknek meg kell buknia, ahogy a kommunista, sztálinista is megbukott és a többi is meg fog. Ezért a magyarok ötven évvel ezelőtti bátorsága a most a világban az elnyomás ellen küzdők bátorsága is - vélte a frakcióvezető. Bronislaw Geremek (liberális, lengyel) azt mondta, a liberális frakció meghajtja fejét az 1956-os forradalom, a magyar nép bátorsága, az elnyomás áldozatainak emléke és az egész nép szenvedése előtt. Geremek szerint a mai Európának erősnek, egységesnek és szolidárisnak kell lennie, erősítenie kell a szabadságot, a demokráciát és az emberi jogok tiszteletét. A mai Magyarországon “a vezetőknek és a népnek 1956-os bátorsággal kell megtalálnia azt a bölcsességet, amely ahhoz szükséges, hogy a politikai vitákon túllépve a közjó és a közös érdekek érdekében cselekedjenek” - mondta Geremek. Daniel Cohn-Bendit (zöldpárti, német) azt mondta, a kommunizmus leverésének folyamata 1953 júniusában, Kelet-Berlinben indult, majd 1956, Magyarország, aztán 1958 és 1968, Lengyelország és Csehszlovákia következett. A magyar felkelés a demokráciáért folytatott, nemzeti és politikai felkelés volt. Francis Wurtz (kommunista, francia) elmondása szerint frakciója többségének véleményét tolmácsolta, amikor azt mondta, az 1956-os magyarországi felkelés mindenek előtt egy a szabadságért és a függetlenségért való népfelkelés volt. Cristiana Muscardini (UEN, olasz) felidézte az 1956-os eseményeket, nemzeti tragédiának nevezve az akkor történteket. Johannes Blokland (IND/DEM, holland) úgy vélte, az 1956-os magyarországi események, a forradalom szovjetek általi leverése sok nyugat-európai szemét nyitotta fel. A képviselő azt kívánta a magyaroknak, hogy túl tudják tenni magukat a múlton, és együtt tudjanak működni a békés és szabad jövő érdekében. Luca Romagnoli (független, olasz) szerint az új magyar elit az 56-os harcot és a kommunizmus jelképeit felhasználva akarja igazolni a liberalizmust, miközben a lakosság komolyan megszenvedi ennek a liberalizmusnak a hatását.

Az EP elfogadta az unió környezetvédelmi célú pénzügyi eszköze, a LIFE+ finanszírozásáról szóló rendeletet. A képviselők 2007 és 2013 között 1,9 milliárd eurót szánnának a programra, és elutasítják, hogy ennek 80 százalékát automatikusan a tagállamok kapják meg. A zöldpárti, francia Marie-Anne Isler-Beguin által jegyzett, nagy többséggel elfogadott jelentés indokolása szerint az EP felhívta a figyelmet arra, hogy a LIFE+ pénzügyi eszköz forrásai nem elegendőek az Európai Unió által kezdeményezett összes környezetvédelmi politika végrehajtásához, és nem elégségesek ahhoz, hogy az EU szembenézzen a környezetvédelmi kihívásokkal. Az EP így arra koncentrált, hogy a Natura 2000 (ez az európai biodiverzitás megőrzését, védelmét és igazgatását támogató hálózat) megfelelő finanszírozáshoz jusson. A jelentéstevő szerint viszont az elfogadott, 2007-2013-as költségvetés mégsem tükrözte ezt, hiszen csupán 100 millió eurót irányoztak elő a Natura 2000-re. Az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a LIFE+ finanszírozásának 80 százalékát a tagállamok részére különítsék el. Ez - véli a jelentéstevő - “azt jelentené, hogy a teljes európai hozzáadott érték elveszne”, ráadásul a tagállamok jó eséllyel saját környezetvédelmi adminisztrációjukat finanszíroznák a pénzből az európai projektek helyett. Ezért a képviselők elutasították ezt a bizottsági javaslatot. Az EP javaslata szerint a LIFE+ 2007 és 2013 között (2004-es árakon) 1,911 milliárd eurót kapna. Ez kevesebb az Európai Bizottság terveihez képest, de több a Tanács javaslatánál. Ennek az összegnek az 55 százalékát kellene a természet és a biodiverzitás megőrzését támogató intézkedésekre költeni a képviselők szerint.

A jelentés vitájában felszólalt a néppárti Olajos Péter. A képviselő azt mondta, “2000 óta folyó LIFE III pályázat keretében több mint 950 millió eurót költöttünk el különböző környezetvédelmi programokra, számtalan helyi, regionális, illetve határon átnyúló projekt sikeres végrehajtására”. Szerinte az ilyen projekteken keresztül kerül közel az unió a hétköznapi emberekhez. Olajos szerint ugyanakkor a LIFE + és benne a Natura 2000 program helyzete aggasztó. A képviselő azt javasolta, hogy “kövessük a 2004-es megoldást, amikor is az Európai Parlament és a Tanács egy rendelet elfogadásával az akkor lejáró LIFE III programot további két évvel és 317 millió euróval toldotta meg. A képviselő nem értett egyet azzal a tanácsi javaslattal, amely az elkölthető források 80 százalékát tagállami hatáskörbe utalná, ez ugyanis szerinte ellentétes a környezetvédelemnél szükséges nemzetek feletti megközelítéssel és az uniós logikával is.

Az unióba érkező bevándorlók 54 százaléka nő. Jelentős részük kettős diszkrimináció és akár fizikai erőszak áldozatává válik - állt egy parlamenti jelentésben. Az Európai Unióba vándorló nők helyzetével foglalkozik Kratsza-Tszagaropoulou, görög néppárti képviselő jelentése, amelyet 449-133-55 arányban fogadtak el a képviselők. Az Eurostat szerint a bevándorlók között a nők aránya folyamatosan növekszik. Az összes bevándorló hozzávetőleg 54 százalékát adó nők között igen magas a munkanélküliség - áll a szövegben. A bevándorlók jelentős része a társadalom peremén él, és a közélethez, a politikai és gazdasági élethez való hozzáférésük rendkívül korlátozott. A jelentés kiemeli, hogy a női bevándorlók kettős, nemen és etnikai származáson alapuló diszkrimináció áldozatai. A megkülönböztetés ugyancsak két szinten zajlik, a befogadó társadalomban és a bevándorló közösségben egyaránt - áll a szövegben. A bevándorlók legfőbb problémája a munkanélküliség, az oktatásból való kimaradás, és a jogi helyzet bizonytalansága. A jelentés szerint ennek főként az az oka, hogy “néhány, főként muzulmán közösségben a női bevándorlók otthon maradnak annak lehetősége nélkül, hogy megismerkedjenek a befogadó társadalommal és megtanulják az adott nyelvet, ami növeli elszigeteltségüket”. Sok bevándorló nő - évente mintegy ötezer - válik mentális vagy fizikai erőszak, kényszerházasság, a női nemi szerv megcsonkítása és a becsület védelmében elkövetett bűncselekmények áldozatává. A bizottság 2007-et az esélyegyenlőség európai évének, 2008-at pedig a kultúrák közötti párbeszéd évének jelölte ki.

Bár a jelentéstevők nagyon szűknek találták a kulturális programok Tanács által javasolt hétéves költségvetését, a januári kezdés érdekében a tagállami kompromisszum támogatását kérték a képviselőktől. Ezt meg is kapták. A Media 2007 program az európai televíziózást és filmkészítést támogatja. Az európai együttműködésben készült filmek mintegy 90 százaléka jutott Media-támogatáshoz az elmúlt években. A program hétéves költségvetése a parlament által kedden elfogadott tanácsi kompromisszum szerint 671 millió euró. (A parlament korábban támogatta a bizottság által javasolt 1,06 milliárdos keretet.) A jelentéstevő a néppárti, német Ruth Hieronymi. Az EP elfogadta a Kultúra 2007 programmal foglalkozó jelentést is. A Kultúra 2007 a kultúra területén dolgozók európai mobilitását segíti elő, támogatja a kultúrák közi párbeszédet és a műtárgyak kiállítását más országokban. A program büdzséje 354 millió euró. (Az első olvasatban elfogadott parlamenti jelentés 600 millió eurót kért.) A jelentéstevő a portugál, néppárti Vasco Graca Moura. Még novemberben döntés várható az egész életen át tartó tanulást ösztönző uniós programokról (például Comenius, Erasmus), az európai fiatalok mobilitásának növelésére szolgáló Cselekvő ifjúság elnevezésű programról, és az “aktív európai polgárságot” támogató Polgárok Európáért programról.