- Már 16 évesen vonzott az éneklés, különösen a spirituálékért lelkesedtem, de a családban senki nem volt, akinek ilyen irányú érdeklődése lett volna. Így teljesen tanácstalan voltam, hogy egyáltalán mi a tanulás módja. A véletlen jött a segítségemre. Sárkány Kázmérnál tanult egy gimnáziumi osztálytársam és rábeszélt kísérjem el. Előénekeltem a művész úrnak, aki három hónapig foglalkozott is velem, de a komolyabb hangképzést nem ajánlotta még fiatal korom miatt. Így abba is hagytam, hiszen érettségire készültem közben. A vizsgák után édesanyám Németországba küldött, hogy baby-sitterként elsajátítsam a nyelvet. Ismét a véletlennek köszönhetően - a kinti család ismeretségi körében - megismerkedhettem egy énektanárnővel Elisabeth Szemző-Goese-vel, aki Magyarországról emigrált Koblenzbe. A tanárnő Sipos Jenőnél végzett a Zeneakadémián, akinek a neve fogalomként él még a mai napig is.

- Úgy érzem, a különbség a mindenkori tanár egyéniségétől függ. Véleményem szerint nincs úgynevezett egyfajta énektanítás, mindenki saját magára szabja a technikát. Ercse Margitnál például önbizalmat kaptam, mertem természetesen énekelni, minden manír nélkül. Lépcsőfokonként fejlődtem. Pászthy Julia növendékeként diplomáztam, aki teljesen más személyisége, tőle mást tanultam. Jelenleg Wiedemann Bernadetthez, az Operaház énekesnőjéhez fordulok, ha segítségre van szükségem. Őt - mind emberként, mind tanárként nagyra becsülöm.

- Számomra Mozart a legnagyobb szerelem. Donna Annát már énekeltem 5-6 évvel ezelőtt is, de mostanra érett meg bennem igazán a szerep Don Giovannit nagy élvezettel adtuk elő az Opera Stúdióval Művészetek Palotájában, T-Com Zenekar kísérte az együttest, Ligeti András vezetésével Ezt követte az Operaházban - Kesselyák Gergely irányításával - szintén az említett opera előadása, de ezúttal Elvirát alakíthattam. Ezt a nőt másképp kellett megformálnom, kicsit "hisztisebben" ugyanakkor hangilag többet kellett dolgoznom. A Cosi fan Tutte-ben Fiordihgiként is bemutatkozhattam.

- A helyszínből adódóan nem volt díszlet. Kovalik Balázs rendezte, aki nem híve a "körítésnek" számára az emberi kapcsolatok tükröződése a legfontosabb váljon az éneklés természet se, mint egy prózai színházban. Itt is, mint a Művészetek Palotájában, az összes szereplő a színpadon volt. Amikor valaki leénekelte a szólamát, visszaült a helyére. Drukkoltunk egymásért, örültünk a közös sikernek. Emlékezetes előadást éltünk át.

- Sáry Lászlót említeném. A zeneszerző Pilinszky János versét zenésítette meg 3 hangra, "Ének a kőszívű király címmel Érdekessége, hogy. a megzenésített költeményre animációs film készül. A Bárka színházban pedig énekeltem Jenek. "Négerek " c. darabjában öt énekes adta elő. A hangadó hangszernek kis csengettyűket és a marinbát alkalmazta. Érdekessége volt az előadásnak, hogy az igazi szereplőket színészek jelenítették meg. Mi énekesek pedig mindig a mögé álltunk, aki éppen mondta a szöveget. Minden énekesnek kétnemű szerepe volt, fiú és lány. Nekem is volt egy feminin vonásokkal bíró " fiúszerepem, akire a hangom egész jól illett. A közönség visszajelzése igen pozitív volt, annak ellenére, hogy modernebb, elvontabb előadást láthatott.

- Pauk György hegedűművész 70. születésnapja tiszteletére rendezték ezt az estet. Számomra az jelentette a különlegességet, hogy a két áriát a művész szóló kíséretével énekeltem Egyébként az Idomeneo és Pásztorkirály c. operák egy-egy áriájáról van szó, mindkettő ritkán szólal meg koncertpódiumon. A zenekari próbák Rolla János vezetésével szintén nagy élményt nyújtottak számomra.
- A koncertszínpadon is otthonosan mozog. Milyen felkérést kapott?