A fiatal muzsikus generáció egyik ígéretes tehetsége Meskó Ilona, akit a Budafest által szervezett, Hilton-udvaron megtartott előadásán - Donizetti Rita c. operájának karmestereként ismertem meg. Korabeli öltözékében, törékeny alkatával megnyerő jelenség volt. Mindehhez hozzájárult határozott vezénylési stílusa, így azonnal felkeltette érdeklődésem. Az előadás utáni gratulációnál felkértem egy kötetlen beszélgetésre, amit örömmel elfogadott.

- Úgy vélem, a zeneszerzéshez szükséges tehetséget örökölni kell, ezért azt feltételezem van a családban olyan személy, akinek ez köszönhető?

- Valóban, édesapám zongoraművész, már 18 évesen a kijevi opera korrepetitora volt. Jelenleg Németországban dolgozik. Ezért természetes volt, hogy 6 évesen Zeneiskolába beíratott. Az volt a véleménye, hogy saját gyereket nem szerencsés tanítani, így a mindenkori tanáraimra bízott. A konzervatórium elvégzése után 5 szakra is jelentkeztem, részben a Tanárképző Főiskolába, részben a Zeneakadémiára. A szerencse úgy hozta, hogy háromra fel is vettek, de én mindenképpen a zeneszerzést részesítettem előnyben. Szerettem volna ugyan párhuzamosan karmesterképzői évfolyamon is tanulni, de három évig nem volt felvételi ebből a szakból. A vezénylés azonban továbbra is vonzott, így jelentkeztem Jurij Szimonov mester kurzusára. Miután az elküldött kazettán megfelelőnek találta vezénylésemet, elvállalt díjmentesen tanítványának. Ezt azonban kevésnek tartottam, és amikor újra indították ezt a szakot, felvételiztem és felvételt nyertem. Az idén a zeneszerzési diplomám mellett az első évet ebből is sikeresen zártam. Még négy év tanulás áll előttem! Mivel azonban most csak a főtárgyra kell koncentrálnom, úgy gondoltam - közben megszerzem a DLA -fokozatot is, ami három évet vesz igénybe.

- Körülbelül három éve szerveztem barátaimból. Nem is lehetett volna más lehetőségem, hiszen a nagy zenekarok nem engedhetnek pályakezdőt a dobogóra. Számomra pedig a vezénylés volt a megvalósítandó álom.

- A Rita c. operát kamara jellegű együttes kísérte a szűkre szabott költségvetés miatt. Ezt nem szeretem, mert félek, hogy valakit megbántok, annak ellenére, hogy a tagok egymás között megbeszélik, ki vesz részt egyik vagy másik előadáson. Úgy érzem, közösségi szempontból nem jó, ha a zenekar egyharmada vesz csak részt. A jelenlegi 60 fős tagból - idő közben többen lediplomáztak, sőt egymást is lekísérték a vizsgakoncerteken.

- Már gyerekkoromban úgy kezdtem, hogy önálló dallamokat vetettem papírra. Így okozott problémát a kötelező zeneszerzői feladatok megoldása, gondolok például a népdal-feldolgozásokra, a korál előjátékok vagy az összes stílus-gyakorlatok végig komponálására. Nem szerettem, mert mindig ragaszkodtam saját hangjaimhoz.

- Zenémet modernek érzem, de nem abban az értelemben, ahogyan ma értelmezik általában az emberek, vagyis ami kicsit nehezebben érthető, azt már annak tartják. A hallgatható zene híve vagyok. Ritmus, dallam nálam kötelező.

- Az első szerzeményem, a zeneakadémia első évében egy kürt-zongora darab volt. Azt mondhatnám, kamara jellegű darabok vannak túlsúlyban. Egy időben például sok dalt komponáltam zongora-szoprán hangra, hazai és külföldi költők verseire. Vagy említhetném a három zenészre és két táncosra írt darabomat, amit a Millenárison adtunk elő. A közönség és én is szeretjük, mert bensőséges hangulata megérinti a nézőket. Általában egy műfajt addig művelek, amíg kihívást jelent, ha már könnyen megy, nem érdekel. Az öt év alatt a zeneakadémián mindig évfolyamelső voltam, minden darabommal versenyt nyertem vagy a rádióban elhangzott. Sok sikeres élményben volt részem.

- Három évvel ezelőtt meghívtak az Operaházba korrepetitornak, de ezt semmiképpen nem vállaltam el. Nem akartam az egyhangú, napról napra ismétlődő munkába bekerülni. Itt nem lehetett volna egy hét szabadságot kérni, ha éppen zenét akarok szerezni. Vagyis számomra a szabadság mindennél többet jelent. Jelenleg zongora és ének tanítványaim vannak, akikkel heti rendszerességgel foglalkozom, de csak is olyanokkal, akiknél látom a fejlődést. A siker-élmény mindkét fél számára fontos.

- A Pesthidegkúti Művészeti FesztiváL keretében előadjuk újra a Ritát, szeptemberben egy Mozart sorozatban a Haffner szerenádot a Magyar Rádióban. December elsején Horgas Eszterrel egy jazz-koncertet adunk. Eszter a Négy évszakot "fuvolásítja", a tételek közötti improvizációkkal. Nem panaszkodhatom, 24 hangversenyt adunk, az idei évad sikeres számomra.