Ünnepélyesen átadták szeptember 1-én a hajdani Olimpiai csarnok és Sportmúzeum helyén épült Syma Sport- és Rendezvényközpontot. A 3 milliárd forintos beruházásból fölhúzott komplexumot Lamperth Mónika miniszter asszony avatta fel. A nyitányon az olimpiai bajnok műkorcsolyázó Jevgenyij Pljusenko és Edvin Marton hegedűművész közös gálaprodukciója szórakoztatta a meghívott vendégeket és a hatalmas nézősereget. Az alig 9 hónap alatt elkészült három különböző méretű csarnok-együttes Közép-Kelet-Európa legnagyobb és legkorszerűbb rendezvényhelyszíne, amely még csak az első lépcső a Budapesti Olimpiai Központ tervezett fejlesztései között. A második ütemben a Körcsarnok helyén kongresszusi központ épül.

A nőknél és a férfiaknál is magyar siker született a 21. Nike Budapest nemzetközi félmaratoni futóversenyen, a Városligetben. A hölgyek között Kálovics Anikó 1:10:46, az erősebb nem képviselőinél pedig Bene Barnabás 1:06:32-es idővel győzött. Egyéniben 5700-an, párosban pedig 400-an teljesítették a 21,097 km-es távot. A magyarok számára a viadal egyben országos bajnokság is volt, a nőknél azonban mégsem Kálovics lett az aranyérmes ebben a versengésben, mert az OB-ra nem nevezett. Így a győzelem Staicu Simona ölébe hullott. Érdekesség, hogy a távot 2ó 10 perc alatt a magyar miniszterelnök Gyurcsány Ferenc is végigkocogta.

A Budakalászon megrendezett 15. Öttusa EB minden idők legjobb magyar szereplését hozta. A hat versenyszámban 4 aranyérmet tartottak itthon versenyzőink. Először az olimpiai és háromszoros egyéni világ bajnokunk Vörös Zsuzsa igazolta klasszisát, fölényes győzelme megadta az alaphangot. Méltó követője volt másnap az olimpiai ezüstérmes kétszeres egyéni világbajnok Balogh Gábor, aki végre ismét magára talált és a mezőnyt leiskolázva magabiztosan szerezte meg első egyéni Európa bajnoki győzelmét. Fülep Sándor bronzérme és Horváth Viktor jó szereplése következtében a csapatgyőzelmünkhöz sem férhetett kétség. Az utolsó napon is felcsendült a mieink tiszteletére a magyar Himnusz. A Fülep Sándor, Kállai Ákos, Horváth Viktor összetételű magyar csapat már az első szám után az élre állt, előnyük folyamatosan nőtt, és végül behozhatatlannak bizonyult az ellenfelek számára.

“Magyarországnak Cseh királya van!” reagált a pesti humor Cseh László káprázatos eredményeire. De vissza a kezdetekhez.

Az Európai Úszóliga itt Budapesten ünnepelte 80. születésnapját. A LEN 1926-ban alakult, érdekes módon szintén itt az első Budapesten rendezett EB idején. Vezetői a most lebonyolított bajnokság sikeres rendezését igen nagyra értékelték: “húsz évre megnehezítették a jövőbeli szervezők dolgát” – nyilatkozták. Arra már csak mi emlékszünk, mennyi nehézség állta útját ennek az eseménynek. A helyszín megváltoztatásának körülményei, az anyagi gondok, az árvíz, a környezetvédők demonstrációja, az építkezés elhúzódása. De mire megszólaltak a megnyitó harsonái, minden a helyére került. Külön megtiszteltetés, hogy a műsorközlő szerepét Vitray Tamás vállalta, aki az eredményhirdetésekhez Bartók Béla “A Kékszakállú herceg vára” c. operájának dallamát választotta. Minden szám hatalmas nézősereg előtt pergett, a rendezvény végig telt házat vonzott, összesen majd százezren követték a helyszínen az eseményeket. A lelkes nézőket az időjárás szeszélyei sem riasztották el. Az első öt nap rekkenő kánikulában telt el, a Fővárosi Önkormányzat ötezer üveg vizet osztott szét a szomjazó szurkolók között. Viszont az első nagy monszun is a verseny idejére esett, senki sem örökítette meg, hogy a sajtóirodából bizony sokan mezítláb kényszerültek a zuhogó esőben kigyalogolni a buszmegállóig. Az sem kapott nagy média nyilvánosságot, hogy a jelenlevő újságírók számára is versenyt hirdettek,, a magyar indulók közül Szántó Dávid az MTV. Telesport tudósítója harmadikként ért célba. A legnagyobb sikere viszont annak a –vigaszdíjra pályázó- olasz újságírónak volt, aki jó félpályás lemaradással fejezte be a távot. A sportolók kiváló eredményei közismertek, Cseh László két alkalommal is a közönség tomboló bíztatása közepette nyert aranyat, illetve ezüstöt, de kijutott az ünneplésből Kovács Ágnes bronzérmeinek is és minden hazai indulónak. Az EB kabalaállatkája egy ki fekete pamut puli rendkívüli népszerűségnek örvendett. Nagy keletje volt az egész magyarcsapatot ábrázoló plakátnak is, olyannyira, hogy a szurkolók több min másfélezret nyomban el is tulajdonítottak, hogy aláírathassák kedvenceikkel. A nyitónapon tartott horvát – magyar barátságos vízilabda mérkőzés szövetségi kapitányait azonban valódi kiskutyákkal ajándékozták meg. A versenyzőknek szép virágcsokor is járt a rendezőktől. Kovács Ági úgy nyilatkozott, hogy Széchy Tamás emlékére úszott ezen a versenyen és a virágcsokrát a világhírű edző sírjára szánja. Az úszósport eredményei a televízió elé vonzották a nézőket, a közvetítések is rekord nézőszámot értek el. Akadtak persze gondok, Gyurta Dániel nem hozta a formát, Kis Gergőt kizárták. De mindez nem homályosította el az eredményeket, a magyar válogatott tagjai két arany, két ezüst és öt bronzérmet szereztek az EB tizenkét napján. A hosszútávúszók egy ezüst, műugróink egy bronzéremmel iratkoztak fel az éremlistára. Kis László szövetségi kapitány elmondta, hogy 48 éve várnak erre a lehetőségre. Kiemelte, hogy nyolcvan éve nem nyertünk hazai pályán és ennek fényében kell értékelni az eredményeket. Versenyzőink közül 38–an úsztak csúcsot és a csapat átlagéletkora 19 év. Ez a tény nagy reményekre jogosít a jövőre nézve, hiszen három olimpiai csapatot is alkothat ez a fiatal gárda.

Valóban szép nyári nap volt és folytatásként sem a dalból ismert rongyos farmerekről lesz szó. Olyakor az újságíró is lehet elfogult. Ha ezt mindjárt az elején be is vallja, talán még bocsánatos bűnnek is számíthat. Elfogultságot jelentek be tehát a siójuti Bográcsfesztivállal kapcsolatban! Szeretem ezt a rendezvényt, ahogyan az ott élő emberek szívüket-lelküket beleadják a szervezésbe, ahogyan örülni tudnak a sikernek, hogy szereztek egy jó napot úgy tízezer másik embernek.

Kezdetben csak néhány lelkes helybeli gondolta úgy, hogy a balatoni idegenforgalomból egy kis morzsácskát megszerezhetnének. A falu Siófoktól nyolc kilométerre, a csatorna mentén fekszik, nem tóparti település. A kezdeményezők biztosak voltak abban, hogy a jó ételeket mindenki szereti, megszervezték hát az első bográcsfesztivált, főzőversenyt annak rendje-módja szerint. A jó hír is könnyen terjed, a második évtől kezdődően egyre többen jöttek “bográcsozni” Siójutra. Tagjai lettek az “Különleges asztali örömök Somogyban” rendezvénysorozatának és a Gasztronómiai Fesztiválok rendezvény-naptára is feltűnteti már az időpontjukat. Szerepelnek a Magyar Turizmus Rt. külföldön terjesztett ajánlati listáján, így ismerhette meg nevüket a világ.

A hatodik Bográcsfesztiválra jelentkezett csapatok száma meghaladta a százötvenet. Közülük 128-an indultak harcba a díjakért. Természetesen “versenyen kívül” is főztek jó néhányan. Az ilyen, tömeges rendezvényen az első perctől az utolsóig, kötelezően jelen vannak a mentők, a rendőrök és a tűzoltók. Nekik van tapasztalatuk a létszám becslésében. Ők egybehangzóan tízezer körülire tették a megjelentek számát, miközben – ne feledjük – hatszáz lakosú faluról van szó!

A színpadról elhangzó üdvözlő szavak után a nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Egyesület ágyújának dörrenése adta meg a jelet a tűzgyújtásra és amíg a főzőmesterek a bográcsok körül szorgoskodtak, a közönség a színpadon folyamatos, jól szervezett, színvonalas műsort látott. A választék rendkívül széles volt, bárki megtalálhatta a kedvére valót. Így akinek nem volt éppen feladata a rotyogó ételek körül, az biztosan remekül szórakozott.

A főző csapatokkal érkező, de az előadásokban részt nem vevő gyerekeket – végtére is jobb, ha nem lábatlankodnak a tüzek körül – ugróvár, póni lovaglás, arcfestés várta, ingyen. Sokan gyülekeztek a focipálya körül is. Részben nézők, részben játékosok. A meghirdetett amatőr Siójut Kupára 16 csapat nevezését fogadták el, itt is erős volt a túljelentkezés. Szinte a fél Dunántúl területéről érkeztek az egyesületekhez nem kötődő, csak barátokból álló csapatok, akik az igazi bajnokságok mintájára, négy csoportból, előbb a legjobb nyolcba kerülésért, majd - onnan már kieséses rendszerben – az elsőségért küzdöttek egymással. A hangulat nem csak a pályán volt vérre menő. A rendezők körültekintését dicséri, hogy élve az alkalommal véradásra is lehetőséget teremtettek és valóban voltak is szép számmal, akik felkeresték a vöröskeresztes sátrat.

Közben a tüzek körül is mind élénkebbé vált az élet. Elegendő volt egy rövid séta, hogy már a látványtól, az illatoktól is éhes legyen minden arra járó. A versenyzők – volt, aki egyenesen Münchenből érkezett - négy ételcsoportban bizonyíthatták kiválóságukat: gulyás, halászlé, pörkölt és egyéb paprikás étel kategóriában adhatták le nevezésüket. Amíg egyesek a bográcsokra ügyeltek, oda ne kapjon, egyenletesen forrjon az étel, mások az ellenfél titkait fürkészve jártak egyik helyről a másikra. Gyűjtötték a jó ötleteket.

Voltak, akik még a recepteket sem titkolták, bárki eltanulhatta tőlük a mesterfogásokat. Az érdeklődő nem úszta meg egy koccintás, egy kis házi pálinka, saját termelésű bor megkóstolása nélkül. Kiderült például, hogy a furcsának tűnő “csirke halászlé” rendes halászlé alapléből készül, csak éppen csirkecombokat főznek bele. Vagy ki gondolta volna korábban, hogy lehet bográcsban strucc és emupörköltet is főzni, nem Afrikában, hanem itt, a Dunántúlon tenyésztett madarakból!

Mint eddig minden évben, most is munkálkodott a zsűri, siófoki szállodák és éttermek neves mesterszakácsai jártak bográcsról-bográcsra. Pártatlanságukhoz és szakértelmükhöz kétség sem fért. A rendezvény elismertségét, rangját jelzi, hogy a díjakat Siófok város polgármestere, dr. Balázs Árpád adta át a legérdemesebbeknek. Az eredményhirdetés után a nyertesek boldogan, a többiek “jövőre mi is megmutatjuk” fogadkozásokkal tértek vissza tűzhelyeikhez. Egy dologban azonos volt mindkét tábor: mire az esti főműsor elkezdődött, kiürültek a bográcsaik!

Gergely Róbert már könnyű helyzetben volt. Igen jó hangulatban lévő közönséget talált, akik egyáltalán nem nehezteltek rá, amiért műsorát Ádámnál és Évánál kezdte! Pontosabban folytatta, mert néhány dal után társult hozzá Csepregi Éva és Végvári Ádám. A régi, népszerű Neoton dalok egy csöppet sem tűntek unalmasnak. Az egyre inkább lendületbe jövő hallgatóság szinte majdnem mindegyiket kórusban, együtt énekelte a művészekkel, igazi koncert-hangulatot teremtve – elsősorban önmagának.

Az éneklés nem hagyott alább akkor sem, amikor a távozó három előadót Ferencz Orsolya váltotta a színpadon. A megjelenésében és hangszínében egyaránt primadonna-szerű művésznő a nagyoperettek világába röpítette a közönséget. Az ismert melódiák, a Csárdás királynő, a Marica grófnő gyönyörű áriái ugyanakkora tetszést arattak, mint előbb a Don Quijote. Legalább annyian énekelték is. A siker teljes és nyilvánvaló volt.

Mire besötétedett, már a fiataloknak szólt a slágerzene a színpadon. A nagyszerűen sikerült nap után az este valódi fénypontja nem is lehetett más, mint egy tűzijáték, mely után a fesztivál hangulatnak még sehogy sem akart vége szakadni. Újból kezdődött a főzés. Verseny nélkül, mindenkinek, csak úgy a maga szórakozására, hogy a másodszor is kigyúló tábortüzek fénye, emléke kísérje el a résztvevőket az egyik évtől a másikig.

Révay András

Az idén tizenhatodik alkalommal kerül megrendezésre a Fuss a rákkutatásért! jótékonysági futás Magyarországon, a Margitszigeten. A szervező-rendezők támogatóknak és a sok lelkes résztvevőnek köszönhetően 1997 óta több, mint 110 millió forint értékben tudtak műszereket adományozni a magyarországi rákkutatással foglalkozó orvosok és rákkutatók részére. Mindenkit szeretettel várnak a Magyarországi Kanadai Kereskedelmi Kamara és a Kanadai Nagykövetség által támogatott 16. Fuss a rákkutatásért ! futáson szeptember 17-én 11-kor a Margitszigeti Atlétikai Centrumban (bejárat a Margit-híd felől) Regisztráció de. 10 órakor

A futás teljes bevételét a szervezők a magyar rákkutatás javára ajánlják fel. Egyéni és csapat regisztráció szeptember 1-től a Kanadai Kereskedelmi Kamara irodájában és a helyszínen. Amennyiben információra lenne szüksége a Futással vagy az adományozással kapcsolatosan, kérjük, hívja Kanadai Kereskedelmi Kamarát. (Lukács Csilla 06 30 677-5156 Email: csilla.lukacs@ccch.hu vagy info@ccch.hu