Hollós Máté zeneszerző

Hollós Máté zeneszerző, a Hungaroton ügyvezető igazgatója zenei publikációiért, a MÚOSZ által adományozott, Juhász Frigyes zenetörténész által alapított kitüntetést vehetett át a közel múltban. Az ünnep alkalmat adott arra, hogy bepillantást nyerjek zeneszerzői pályájára.

- Milyen gyermekkori impulzusokat kapott a szülői házban, ami meghatározta életútját?

- Nem zenész, hanem irodalmi családban nőttem fel. Hollós Korvin Lajost az írót és Tóth Esztert a költőt nevezhetem meg szüleimnek. A háttérben is egy költő húzódik meg, Tóth Árpád, anyai nagyapám, aki évtizedekkel születésem előtt elhunyt. Ami az impulzusokat illeti elmondhatom, hogy az irodalmi család művészeti szellemet hordozott, ugyanakkor nem volt ebben semmi megjátszás vagy rájátszás. Éltük életünket, mint bármilyen polgári származású család. Azt mondhatom, hogy amit ebből a szellemi légkörből, gondolkodásból, beszédstílusból lehetett profitálni, azt igen hasznosan forgattam a következő évtizedek során. Ami a zenét illeti, egyáltalán nem törekedtek arra szüleim, hogy ebbe az irányba tereljenek. Bölcsész pályát szánták nekem. Úgy gondolták, ebben tudnak segíteni, ha szükségem van rá. Nyolc évesen kezdtem zongorázni tanulni, de játékomat “csak klimpirozásnak” tekintették. Valószínű, ha szüleim zenészek lettek volna kihallják, hogy faragható vagyok. Csak 16 éves koromban – apám halála után – értem el anyámnál, hogy összhangzattant tanulhassak. A gimnázium mellett, heti egy órában három év anyagát sajátítottam el, ami a konzervatóriumban kötelező tananyag a diákoknak Ekkor már anyám is látta, milyen kitartás van bennem és érettségi után három évig zeneszerzést tanultam Madarász Ivánnál. Az ő segítségével sikeresen felvételiztem a Zeneakadémia zeneszerzés szakára.

- Még nem voltam zeneakadémista, de azt már tudtam, hogy mindenképpen olyan hangvételű műveket szeretnék írni, amelyek a fülhöz, a lélekhez találnak utat, nem pedig az akkori divatos irányzatokhoz. Azok az észhez, az intellektushoz próbáltak közeledni. Úgy éreztem ha olyat kell komponálnom mint az új irányzatok bármelyike, akkor talán nem kellene zeneszerzőnek lennem. De meggyőződésem volt, hogy létezik olyan zene, ami szakmailag értékes, ugyanakkor hangvételében “barátságosabb”. Erre az útra találtam rá már harmadéves zeneakadémistaként és azóta azon járok.

- Azok a kollégák, akik újítottak és más úton haladtak, sokkal inkább összeütközésbe kerültek a tanárokkal. Én ellenőrizhetőbb, elbírálhatóbb anyagot jelentettem számukra, ehhez szakszerűen hozzá tudtak szólni hol a hiba, ehhez jól értettek. Az én munkám nem úgy volt más, hogy feltaláltam valami újat, hanem jártam egy úton, aminek a gyökerei oda nyúltak vissza, amiből saját tanáraim is kiindultak, csak én más irányba haladtam tovább. Így tehát nem voltam ellenszenves számukra.

- Ami a darabok külső megjelenését illeti, nincs egyhangúság. Az élet úgy hozta, hogy legtöbbet kamarazenét írhattam, hiszen ennek elhelyezése a legkönnyebb. De zenekari és versenyművem is van. Egyedül operát nem komponáltam, ezen kívül azonban minden műfajban kipróbálhattam magam. Szívesen írok kórusműveket is. Örömmel komponálok felkérésre, bár így is előfordul, hogy évekig gondolkodom rajta, míg egyszer csak papírra vetem. Ez történt azzal a kétzongorás darabommal is, amelyet az Egri-Pertis Duo hét évvel ezelőtti biztatása nyomán írtam, s a közelmúltban mutattuk be a Művészetek Palotájában.

Hollós Máté 1954-ben született Budapesten. 1980-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneszerzés Szakán. Eleinte az Artisjusnál dolgozott, ahol a magyar zene külföldi megismertetésén fáradozott, s emellett a Zeneakadémián külföldi diákokat tanított. Ezután megalapította az Akkord Zenei Kiadót, mely az Editio Musica Budapest 40 éves monopóliuma után az első magánkiadó lett. 1990-ben felkérték a Hungaroton klasszikus-zenei igazgatói posztjára. 1993-ban megalapították a Hungaroton Classic Kft-t, mely ma a popzenei társcéggel együtt Hungaroton Records néven működik, és amelynek Hollós ügyvezető igazgatója lett. 1990-94-ig a Magyar Zeneszerzők Egyesülete elnökségének tagja, 1996-tól pedig elnöke. Mindemellett az Artisjus választmánya vezetőségének és más szervezeteknek a tagja. Rendszeresen olvashatók írásai a szaksajtóban, és hallható a Magyar Rádióban, mint szakértő.
Hollós műveit a legtöbb európai országban bemutatták, de az USA-ban és Kanadában is játszották őket. Nagyobb megrendeléseket kapott az USA-ból, Kanadából, Franciaországból és Angliából, egyebek közt felkérték egy zongoraverseny megkomponálására az ENSZ alapításának 50. évfordulója alkalmából. 1986-ban az ISCM (Az Új Zene Nemzetközi Társasága) portréfilmet készített róla. Számos díjjal tüntették ki, köztük 1992-ben a Magyar Rádió új zenei seregszemléjén közönségdíjjal, 1997-ben Erkel Ferenc-díjjal és 1998-ban Bartók-Pásztory-díjjal.