- A sikeres bemutatkozás hozta a további szerepeket? - Ivának köszönhettem elsősorban a Mozart alakításokat, majd a Donna Annát a Don Giovanniban, a Grófnőt a Figaro házasságában és Fiordiligit a Cosi-ban. 2004 őszén pedig egy új csapat állt össze a Bohémélet c. Puccini opera előadására, amelyben Mimit énekelhettem. Több darabot is felfrissített volna a vezetőség velünk, de végül nem került rá sor a gyakori személyi változások miatt. Másfél évvel ezelőtt azonban Kesselyák Gergely zeneigazgató úr rám bízta a Bánk bán Melinda, a Verdi Traviátájában Violetta, majd a Denevérben Rosalinda szerepét. Ezek mellett Mozart operákban is énekelhettem. Úgy alakult, hogy a Donna Annát külföldön is játszhattam Brünnben, Zágrábban és Gars am Kampban, az egyik legrégebben működő osztrák nyári fesztiválon. Brünnben Mimi szerepében is bemutatkozhattam és Offenbach "Hoffmann meséi" c. operájában, mindhárom főszerepben színpadra léphetek Spanyolországban. Így folyamatosan bővül a repertoárom.

- A különböző karakterű hősnők, közel egy időben való előadását, hogyan éli meg lelkileg és hangilag? - Nagyon figyelek arra, hogy elsősorban vokálisan, hasonló hangfekvésűek legyenek a szerepek. Ezért is nem énekelek egyhamar több Mimit. Melinda, vagy Violetta közelít egymáshoz és abban is segítenek, hogy az eredendően kissé passzívabb szerepeket aktívabbnak láttassam.

- A színpadon meg kell halnia . . . - Legelőször az Operában, Mimiként haltam meg az ágyon. Megrázó volt számomra. A férjem például soha nem nézi meg az előadás végét, mert lelkileg megviseli. Melindaként a Tiszába ugrom. Ez azért is szívszorító számomra, mert az öt éves kislány, akivel együtt játszom, átölel és sok esetben el is szunnyad az ária közben, ahogy ringatom. Úgy viselkedik, mint a gyermekem. Az opera végén, amikor kiterítve hoznak minket, átölelve fekszik a karomban és nagyon szívszorító ezeket a perceket átélni. Violetta esetében kitörök a gyászos mozdulatlanságból, távol Alfrédtól, a színpad szélén csuklom össze. Az eredeti rendezési instrukciónak kell eleget tennem, nagy lehetőség nem kínálkozik a változtatásra.

- A három szerep közül melyiket érzi a legközelebb magához? - Eddig Mimit, de Violetta és Melinda felülmúlta ezt az érzést. Mindkét esetben lehet azon vitatkozni, hogy a negatív vonásokat mennyire tudom érzékeltetni. Például Melinda mennyire érintett ártatlanságának elvesztésében, vagy túl büszke-e? Vannak akik azt mondják az én Melindám túlságosan is öntudatos és nem elég alázatos. Violetta is rejt némi negatív vonást. Számára Alfréd - az első felvonásban - csak egy férfi a sok közül, hiszen szeret udvaroltatni magának és kineveti őt. Csak az rendíti meg, amikor megtudja, hogy minden nap érdeklődött a hogyléte felöl. Mindkét asszony hús-vér figura, pozitív és negatív adottságokkal. Az mindenképpen fontos számomra, hogy ne legyenek egysíkúak. Ugyanakkor elmondhatom, hogy ezek a romantikus hősnők visszahatnak más alakításomra is. Az idei szezonban például Fiordiligi szélsőséges természetét jobban sikerült megoldanom, mint eddig.

- . . . és mennyire segíti egy jó, alkalmazkodó partner a szerep hitelességében? - Előadás közben csak önműködő reflexként hallom a partnert, tehát nem tudom megállapítani mennyire jó. Viszont sokkal elnézőbb vagyok, ha esetleg akadnak vokális nehézségek, de az alakítás odaadó és segítő, ha érzelmeiben illúziókeltő. Csodaként élem meg azt, ha kitalálják a gondolatom és ettől jobb leszek. Név szerint Bándi Jánost említhetem meg, akivel a Bánk bán c. operában játszunk együtt. A próbák során duettünk kezdő sorát “Hol van homlokod liliom virága” olyan mély átérzéssel énekelte, hogy mindig zokognom kellett. De említhetném Kovácsházi Istvánt is, akivel nagyon sokat énekeltünk együtt nemcsak operát, hanem operettet is A Denevér felkészülése idején sok időt nyertünk azzal, hogy fél szavakból is megértettük egymást. Az odaadó, figyelmes énekes nagyon tud inspirálni.

- Kínálkozik lehetőség daléneklésre is? - Csak pályázat útján, mert a szervezők nem szánnak rá pénzt. Most kínálkozott egy lehetőség. A Filharmonia Kht. ügyvezető igazgatója, Igricz György bizalmat szavazott számunkra. Férjemmel, Dinyés Dániellel – a Tavaszi Fesztivál – kísérő rendezvényeként négy előadásból álló dalestet állítottunk össze, Robert Schumann és kortársai címmel. Három alkalom az énekeseké. Az első Timothy Bentch szólóestje után én következem, majd Meláth Andrea. Végül a negyediken mind a hárman fellépünk, Hámori Szabolccsal kiegészülve. A sorozat érdekessége az, hogy minden szóló koncert végén duettek szólalnak meg. A műsorban R. Schumann Asszonyszerelem, asszonysors c. dalciklusát Clara Schumann-éval párosítottuk össze. A koncertek helyszíne a Festetics Palota Tükörterme. Mindannyian reméljük, hogy meg tudjuk nyerni a közönséget erre a mellőzött műfajra.