NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGI JOGOK ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSA

Paradigmaváltást kellene megvalósítani

- Ez összetett kérdés, ugyanis rendkívül nehéz összehasonlítani, mert különböző az országok történelmi fejlődési útja és a társadalmi berendezkedésük, ami egészen más módon változtatta meg, vagy befolyásolta az adott kisebbségi közösségek helyzetét. Nyugat-Európában a XIX. század végéig, a XX. század elejéig erős integrációs folyamat zajlott, amely majdnem feloldotta a kisebbségeket az adott társadalomban. A franciák például alapvetően politikai nemzetben gondolkodtak és nem kultúr-nemzetben mint Németország, vagy a még keletebbre fekvő országok. A franciákat nem érdekelte az, hogy ki milyen etnikai csoporthoz tartozik, egy ország állampolgárának tekintettek mindenkit, ezért náluk kevesebb élő néphagyomány, népzene van, mint Kelet-Közép-Európában. Itt ugyanis megkésett társadalmi, politikai fejlődés volt a jellemző, ráadásul a Trianoni döntés után, rendkívül sok olyan sérelmet szenvedett népcsoport jött létre, akik Magyarország határain kívülre kerültek. Nálunk most a reneszánszát éli a kisebbségi közösségek léte.

- Ideális az, ha a kisebbség szervesen illeszkedik az adott társadalom szövetébe. A Kelet-Közép-Európai térségben inkább különállás van, mert 1945 előtt és után erőltetett aximilláció volt, nem pedig természetes folyamat. Most ennek jelentkezik a visszahatása.

- A felhatalmazásom arról szól, hogy a meglévő kisebbségi jogok érvényesülését ellenőrizzem. Ha ezek a jogok megsérülnek, fel kell lépnem az orvoslásuk érdekében. Ez az egyik feladatom. A másik az, hogy fejlődjön a kisebbségi politika Magyarországon. Fejlődjön a kisebbségi jogi szabályozás és ebből következően a kisebbségi közösségek helyzete, megmaradjon az identitásuk, ne vesszen el a nyelv. Készüljenek erre állami tervek, amelyekkel a kisebbségi közösségeket segíthetjük.

- Lehetne rajta javítani. Szeretném a politikusokat rávenni, hogy tartsák be a kisebbségi közösségeknek tett ígéreteiket. A 13 kisebbség meghívására járom az országot. Sok előadást tartok, elsősorban a kisebbségi jogok érvényesüléséről, pontosabban arról, ami a kisebbségi közösségeket leginkább foglalkoztatja. A parlamenti képviselet, kisebbségi önkormányzat működése, finanszírozása, intézmények működtetése.

- Úgy érzem, mindannyian megértették, hogy a közös álláspont kialakítása, közös érdek. Kezdeményezésemre megalakult a II. Kisebbségi Kerekasztal, amely a 13 országos önkormányzat vezetőjének az egyeztető fóruma. Közösen új koncepciót dolgoztunk ki a kisebbségi parlamenti képviseletről. Szükségesnek tartjuk a kisebbség helyzetének a javítását a médiában is. A közszolgálati média feladata, hogy a kisebbségeket érintő eseményeket bemutassa, de szerintünk az is fontos lenne, hogy a szerkesztők látókörébe bekerüljön a kisebbség, mint témalehetőség.

- A média sokat segíthet. Amerikában a feketéket mérnökként, orvosként jelenítik meg a filmekben, de ehhez is elsősorban arra van szükség, hogy kitermelődjön ez a réteg. Másrészt szükség lenne arra, hogy ne kelljen a társadalmi érvényesülés érdekében letagadni azt, ha valaki cigány. Tény, hogy nagy szerepe van a tömegkommunikációnak, ha nem Győzikékből csinálnánk sztárt, hanem például egy roma orvost, vagy tanárt mutatnánk be, hiszen vannak ilyenek és nem is kevesen. De addig, amíg ezt így generálja a társadalom, kicsi az esély rá. De az igazi elfogadás a társadalom részéről ott kezdődne, ha a gyerekeink együtt járnának már az óvodába, mert minden kutatási tapasztalat az mutatja, ha egymás mellett nőnek fel, akkor felnőtt korukban is elfogadják egymást. Az előítéletesség abból fakad, hogy nem ismerjük egymást.

- A szociális programoktól kezdve a lakhatási programokon, a munkahely teremtésén keresztül, a képzésen át az identitás megőrzéséig. A normális emberi viszonyok kialakításáig. Most például úgy terveznek roma programokat, hogy ha van egy falufejlesztés, abba felvesznek cigány segédmunkásokat. Aztán azt mondják, elköltöttünk roma programokra ennyit meg annyit. Én meg azt mondom, az állam kiemelten támogasson egy generációt integrált oktatásban, hogy leküzdjék a hátrányokat, mert nem tudnak külön nyelvtanárt fogadni, sőt sokszor még a napköziben sem tudják az ebédet kifizetni. Rendeljünk melléjük oktatókat, ahol mentori rendszerben segítséget kaphatnak. Erre már vannak elemek az egyes kormányok programjában, azonban legalább egy-két évtizedig kellene működtetni, hogy bekövetkezhessen valami döntő változás.

- Biztos, hogy nem kevés pénzbe, de most ugyanennyi pénzt elköltünk állami gondoskodásra. Egy paradigmaváltást kellene megvalósítani. A rendszerváltozás óta az a megközelítése a roma problémának, hogy az csak szociális, ha segítünk, megoldódik. Úgy gondolom ez tévedés, az államnak vállalni kellene - akárcsak átmeneti időre is -, egyfajta pozitív diszkriminációt, ami egy generáció időtartama 20-30 év lenne. Ez életre segítene egy új feltörekvő nemzedéket, amely már nem szorulna állami gondoskodásra. Ha ez megtörténne, jó esély teremtődne a tendenciák megfordulására.

- Kevesebb, mint 1 %-uk. Ne felejtse el, hogy a cigány gyerekek 50- 60 %-a elkülönítetten kerül beiskolázásra, ahol nem kapnak megalapozott tudást. Tehát már a kezdésnél sem kapják meg a lehetőséget, hogy olyan minőségű oktatásban részesüljenek, mint az átlag. Így arra sincs esélyük, hogy középiskolába kerüljenek, nem hogy felsőfokú intézménybe.

- A roma gyerekeket is normál iskolarendszerbe kell beilleszteni, hogy megfelelő képzést kapjanak. Erre már van egy jó példa, ilyen a Gandhi Gimnázium Pécsett - Európa egyetlen nemzetiségi gimnáziuma - amely bentlakásos és ide nem csak cigányok járnak. Itt nem csak az órákat ülik végig a gyerekek, segítenek nekik a tanulásban is. És van közösségi élet, identitáserősítés. Akik itt érettségiztek, jelentős számban kerültek a felsőoktatásba, mert pótolni tudták azokat a hátrányokat, amelyeket magukkal hoztak.

- A pécsi gimnáziumot egy közalapítvány működteti, melyben én is kuratóriumi tag voltam. Mindig arról álmodtunk a kollégákkal, hogy ebből egy Gandhi hálózat jöhetne létre az országban. Nem sokra, négyre-ötre lenne szükség, a nagyobb városokban.

- A cigányzenészek nélkül szegényebb lenne a magyar zenekultúra. A reformkorban már készen álltak a magyar nemzeti ébredésre, amely a verbunkos kialakulásához vezetett. Én is zenész családból származom. Gyerekkoromban zenész is akartam lenni, klasszikus zenével foglalkoztam, zongoráztam, majd lezártam ezt a periódusát az életemnek és más irányt vett az utam.

- Ének-zene szakos tanár vagyok, jogász és az ELTE-n történelem szakon végeztem. Jártam szociológiára és hallgattam politológiát.

- Egyenlőre meg vannak lepődve, hogy ilyen aktív vagyok. Valóban nagy tempót diktálok magamnak és a kollégáimnak is annak érdekében, hogy bekövetkezhessen ezen a területen végre egy áttörés. Sok év eltelt a rendszerváltás óta, rengeteg ígéret elhangzott, itt az ideje, hogy döntések szülessenek.

- Arra számítok, hogy mire hat év múlva letelik a megbízatásom, büszkén tudok majd felállni a székemből és elmondhatom, milyen lépéseket sikerült tennem a kisebbségi közösségek megmaradása érdekében.