KITEHETJÜK A "MEGTELT" TÁBLÁT

Nemzetközi Operaverseny és Fesztivál Szegeden

- Szegedet a Napfény Városának, Fesztiválvárosnak, sőt az Újjászületés Városának is nevezik, miért? - kérdeztük Dr. Botka László, polgármestert

- Az első állandó jelzőt a természetnek köszönhetjük, hiszen nem kis szerencsénkre ezen a tájon a legmagasabb az országban a napsütéses órák száma. A klímának köszönhetően Szegeden gyönyörűek a parkok, közterek, másutt nem található, ritka növények is megélnek – a Széchenyi téren például liliomfák virágözöne köszönti a tavaszt. Az Újjászületés Városának történelmi okai vannak. Szegedet ritkán hordozták a tenyerükön az elemek vagy a sors, ám “zivataros” története során mindig talpra tudott állni és sikeresen került ki a megpróbáltatásokból. A híres uralkodói mondat: “Szeged szebb lesz, mint volt” nem csak az 1879-es nagy árvíz után vált valóra, hanem szinte mindannyiszor, amikor háborúk pusztították, idegen hatalmak uralták, középkori betegségek tizedelték. A szegediek élni akarása, tettvágya, híresen józan alkalmazkodóképessége, leleményessége mindig megteremtette az újrakezdés, a talpra állás, a felemelkedés lehetőségét. Legutóbb pedig már napjainkban, az ezredforduló után kellett újrakezdeni, amikor azt kellett elhitetnünk a szegediekkel, hogy a hagyományos iparágak leépüléséből, a déli határok mögött dúló háborúból és a közlekedési “zsák” vagy “végvár” szerepből adódó hátrányok nem legyőzhetetlenek - a folyamatok megfordíthatóak. És lám: hat év múltán ismét friss szelek fújnak a Tisza parton… A Fesztiválvárost pedig aligha kell magyaráznom. Balázs Béla észrevételében: ”a város olyan, mintha csak nagy, szabadtéri rendezvényekre tervezték volna” először Hont Ferenc, Juhász Gyula látott fantáziát – ezzel kezdődött a Szabadtéri Játékok immár hetven éves története. Majd a rendezvények időben is, térben is kiszélesedtek, sőt mára “körbeértek”, tavasztól tavaszig, városhatártól városhatárig tartanak és felölelik valamennyi művészeti ágat. Ugyanakkor nem hiányoznak a könnyed szórakoztatás eseményei sem: vége-hossza nincs a sör-, bor-, grillfesztiváloknak, van ünnepe a halászlének és Szeged Napján hagyományos a hídi vásár.

- Szegeden Vaszy Viktor óta nagy hagyományai vannak az operajátszásnak, a színház büszkesége a három tagozat. Kézenfekvő igény volt, hogy a társulat gyakori európai turnéin kívül másként is kilépjen Szeged a nemzetközi porondra. A miskolci operafesztivállal azonban kár lett volna konkurálni: az a rendezvény már beágyazódott a magyar kulturális életbe. Így hát nagyot és merészet gondoltunk: legyen valami egészen más, legyen a ma divatos, sokakat vonzó megmérettetés, versengés. Erről pedig a színház, a szabadtéri játékok és a város vezetésének szinte egyszerre jutott eszébe Európa legrangosabb komolyzenei csatornája, a Mezzo Televízió – amellyel együttműködve az Armel Produkció, a Pannon Filharmonikusok és a Szegedi Szabadtéri Játékok egy ötletében is vadonatúj, nemzetközi operafesztivált alapított. Első körben – örömünkre és büszkeségünkre - olyan társulatok jelentkeztek a részvételre, mint a rennes-i opera, a brémai, a gdanski vagy a New Yorki Opera Dicapo.

- A bevezetőben már említettem, Szegedre immár gyakran ki lehet tenni a “megtelt” táblát, olyannyira dinamikusan fejlődik az idegenforgalom és annyi a kulturális, szórakoztató és sportrendezvényünk, hogy komoly fejtörést okoz a “szétterítése”, vagyis az, hogy egy-egy hétvégén ne legyen öt-hat – időnként egymáshoz tartalmilag is közelálló – program. Az operafesztivál döntőjének közönsége nem nagyon különbözik majd a Szabadtéri Játékok, a Nemzetközi Néptáncgála, az Alternatív Színházi Fesztivál, a Jazz fesztivál vagy a Nemzetközi Klasszikus Gitárfesztivál vendégeitől, de említhetem az egyre többeket vonzó Regionális Összművészeti Központ – a nemrégiben látványosan felújított Reök palota - látogatóit is. Utóbbi ugyanis nem csak galéria, képtár, hanem nevéhez méltóan az igényes kultúra szinte valamennyi műfaja és képviselője megfordul benne, találkozóhely lett, művészek és művészetbarátok értékes találkozóhelye. Szerencsére, az operafesztivál döntője egy kevésbé zsúfolt időszakban, novemberben lesz, tehát reméljük, hogy az opera rajongóinak is jut majd szállodai szoba vagy éttermi asztal és sok-sok szórakozás.

- Többféle stratégiai fejlesztési irányunk egyike az idegenforgalom. Szeged adottságai kiválóak: gyönyörű műemléki belvárost örököltünk elődeinktől, amit mostanra nagyon szépen rendbe hoztunk. A kedvező klímát már említettem, a természeti környezet, a Tisza, a gyógyvízkincs az egészségturizmus alapja, az itteni tudományos élet pedig – egyetemmel, kutató intézetekkel, akadémiával – a konferenciaturizmust segíti elő. A pezsgő kulturális és sportélet Szeged Fesztiválváros esetében evidencia. Ez a városvezetés mindent megtett annak érdekében, hogy a meglévő értékeket megújítsa és megőrizze – erről szólt többek között a belvárosi tömbrehabilitáció, a térrekonstrukciós program, a Tisza Lajos körút, az Anna fürdő és a Kisszínház felújítása vagy az említett szecessziós kincs, a Reök palota újjáélesztése – és ilyenek a város által finanszírozott rendezvények is. Ilyen pezsgő, lendületes környezetben aztán szinte magától mozdul a vállalkozói tőke is: már készülnek a tervei annak a létesítménynek, amely a nagyhírű Liget fürdőből rövidesen Európa egyik legszebb élményfürdőjét, gyógy- és wellnessközpontját alakítja ki. De Szegeden senkit nem kell arra biztatni, hogy éttermet, panziót, kávézót, cukrászdát nyisson, sőt arra sem, hogy magánvállalkozásban szórakoztasson. Nyaranta egymást érik a különböző gasztronómiai rendezvények, de többen látnak fantáziát a színházi előadásokban, gyermekműsorokban, könnyűzenei vagy operett-bemutatókban is. Ezzel viszont egy újabb, felfelé húzó spirál indul el: ha szebb a város, jobban megy a vállalkozónak, ha jól megy a vállalkozónak, több a város bevétele, több jut építésre-szépítésre, ettől még vonzóbb lesz és még több a vendég és így tovább…

- Ha röviden fogalmaznék, azt mondanám: a fejlődés egyik sarkkövét, motorját. Visszatérve az “újjászületés városára”: mi már 2002-ben azt mondtuk, elsősorban nem a bezárt gyárakat kell siratnunk, hanem abból kell kiindulnunk, amink van. És ha ilyen hatalmas szellemi potenciál van a városban, akkor erre (is) kell építenünk. Mert nem létezik, hogy egy olyan helyen, ahol óriási egyetem, két akadémiai kutatóintézet, számos tudományos eredmény, sőt világra szóló felfedezés születik – ezt nem lehet a város hasznára fordítani. Hogy az eredmények “papíron” maradnak vagy külföldi cégeknek hoznak hasznot. Erre találtuk ki a Biopolisz projektet, ami tulajdonképpen együttműködés, konzorcium, ahol a város gesztorságával egymásra találhat a tudományos és a befektetői, gazdasági szféra, s amelynek “ernyője alatt” könnyebben és gyorsabban lesz kézzelfogható, gazdasági haszna egy-egy tudományos eredménynek, illetve mód van a kutatásokat célzottan támogatni.

És ennek egy “leágazása” a leendő szegedi egészségipar is. Miután most, 2007. végén elmondhatjuk, hogy országosan is példaadó módon megtörtént a szegedi egészségügyi integráció, azaz megszűnt a városi és az egyetemi intézmények széttagoltsága – megkezdődhet egy XXI. századi új klinikai tömb felépítése. És ez ismét nem csak gyógyítás, hanem minden rá- és mellé épülő szolgáltatás. Tehát oktatás, képzés, kutatás, gyógyszer-kipróbálások és gyógyszerek előállítása, rehabilitációs és szanatóriumi szolgáltatások, gyógy-idegenforgalom, wellness-szolgáltatások és így tovább – de valakiknek munkát, jövedelmet fog jelenteni például az étkeztetés, a mosatás, a szállítás is.

- Nos, az egyiket épp az imént említettem. A másikat úgy foglalnám össze, hogy “infrastruktúra, infrastruktúra és infrastruktúra” – amiből még egy dolog következik: az építőipar dinamizálása. A bevezetőben említettem Szeged “zsák” helyzetét, azt, hogy errefelé csak egy csonka – ám annál drágább – autópálya szakasz vezetett. Nos, az M5-ös azóta készen van egészen az országhatárig és matricás lett, ami felszámolta a fővárosba fuvarozó szegedi vállalkozók behozhatatlan hátrányát. De máris itt az újabb probléma: Románia és Bulgária uniós csatlakozásával megnégyszereződött az ebbe az irányba tartó kamionforgalom, ami jelenleg átdübörög a városon. Építjük tehát az M43-ast, új, északi Tisza híddal. És van egy hatalmas modernizációs programunk a városon belülre is: 25 milliárdos elektromos tömegközlekedési rekonstrukció kezdődik rövidesen, ami két év alatt újból a villamosok és trolik városává teszi Szegedet – új vonalakkal, csomópontokkal, korszerű, környezetbarát, alacsonypadlós járművekkel. Az infrastrukturális fejlesztéshez tartozik az a 45 hektáros logisztikai központ is, ami vasúti-, vízi-, légi- és közúti csomópontban, sőt immár rövidesen két autópálya metszésében helyezkedik el, és az áruszállítást elősegíti a vasút RO-LA terminálja és a tiszai medencés kikötő is. Úgy tapasztaljuk, hogy ezek a fejlesztések generálják aztán a már-már leépült iparágak talpra állását is, hiszen magára talált a Pick, bővült a tejipar, az országszerte szinte reménytelennek tartott ruházati iparban jeleskedik a SZE-FO, állandóan fejleszt a Szilánk az üvegiparban, és így tovább.

- Reményeim szerint olyan, aminek az alapjait megpróbáltuk lerakni. Olyan, ami őriz mindent, ami érték – a történelmi belváros építészetétől a tudomány és a kultúra meghatározó szerepéig – de megújít mindent, ami megújulásra szorul. Kimozdítja, fölpörgeti a gazdasági folyamatokat, dinamizmust, lendületet ad a vállalkozói kezdeményezéseknek, önjáróvá, sőt önfejlesztővé teszi a szegedi gazdaságot, ami húzóereje lehet az egész térségnek, sőt a határokon átnyúló eurorégiónak is. Olyan, ahol az új közlekedési viszonyoknak, a csatornázási, szennyvíztisztítási programnak hála kellemes és tiszta a környezet, ahol megújult a panellakások döntő többsége, ahol pezseg a kulturális élet, ahol megbecsülik az egyéni tenni akarást és tehetséget, szóval olyan, ahol jó élni.

- Család, család és család. Otthon gyönyörű “hölgykoszorúban” élek, orvos feleségem és két lányom van. Zsófi három hónapja iskolás, Niki óvodába jár. Fogad még a házban kutya, macska, egy öreg diófa, ami alatt jó időben nagyon szeretek – szeretnék – olvasni is, ám amikor a két lányom háromfelé szalad és egyszerre csinálnának ötféle dolgot, akkor nehéz koncentrálni… Szóval, olyankor leteszem a könyvet és megadóan rohanok utánuk – ezzel megvan a rendszeres sport és ennél jobban úgysem tudnék kikapcsolódni!

(Szabados)