Egy boldog pár . . .

Korda György - Balázs Klára

Korda György 1958 óta van az énekesi pályán. Első sikere a “Szeretni kell” című dal volt. Minden eddig megjelent albuma aranylemez lett. 1990-ben pedig gyémántlemezt kapott a kétmilliomodik eladott példány után. Balázs Klárival 27 éve sikerre - sikert halmoz. Folyamatosan megújulnak és mindig jókedvűek. Vajon honnan táplálkozik az életerejük? És mi a negyedszázados boldogságuk titka? Hasonlóak természetben, vagy különbözőek? Vitatkoznak, vagy inkább a másikra hagyják? – Kavargott fejemben a sok kérdés, ahogy az álom-párhoz igyekeztem a Korda-Villába. A hallban már vártak.

- Január 26-án műsorvezető lett az MTV 1-en, ahogy mondani szokták, a “királyi televízióban”. Miről szól a program? És minek köszönheti a felkérést? Szívesen vállalta? – kérdeztem előbb Korda Györgyöt.

K. Gy. - Ötven éves a Magyar Televízió és ötven éve énekelek én is. Talán ennek köszönhetem a felkérést, hogy ebben a nagyszabású szórakoztató műsorban részt vehetek. Őszintén mondom, volt már olyan felkérés, amit nem vállaltam el, de ez a koncepció tetszett, mert ez nem csak egyszerűen szórakoztató műsor, hanem a magyar dalok versenye, fesztiválja. És ezzel lehetőségünk van a hazai dalokat népszerűsíteni. Mert sajnos a magyar rádiók szűkmarkúan bánnak velük, egy negyedosztályú Holland diszkó slágerlistáját inkább lejátsszák, mint a magyar dalokat. Ezért adtam ehhez a műsorhoz a nevemet, melynek címe: “Csináljuk a fesztivált”, alcíme pedig: “Keressük ötven év legjobb slágerét”. Csak magyar dalok versenyezhetnek. Mindent a közönség dönt el, a nézők az újságokban megjelenő szavazólapokon, levélben, e-mailben és sms-ben szavazhatnak. Január 26-án indult a vetélkedő és június 1-én élő koncerttel ér majd véget.

- Nemrég új oldaladról mutatkoztál be, megjelent egy opera lemezed. Hogyan fogadta a szakma és a közönség? – fordultam Balázs Klárihoz.

B. K. - Egy nagyon igényes, gyönyörű szép CD-m jelent meg “Az új évezred szerelme” címmel, melyen Tosca imája, a Vilja dal, Lauretta áriája, filmslágerek hallhatók. Ezzel a CD-vel a közönség valóban új oldalamról ismerhetett meg. A világban nagyon kedvelt ez a műfaj és nálunk is kedvezően fogadták. Szép mennyiség fogyott el a CD-ből. Van rajta négy szám, melyet közösen éneklünk Gyurival, köztük Verdi Traviátájából a Pezsgő duettet. Szeretem ezt a műfajt, amelyet Sarah Brightman is képvisel, úgy gondolom időtálló, nincs korhoz kötve csak szép hanghoz. Minden előadásomon eléneklek egy-egy dalt erről a CD-ről.

K. Gy. - Ez a válogatás, melyet a feleségem készített, még európai viszonylatban is figyelemre méltó.

Csak az a nagy fájdalmam, hogy nem tudja a szakma és a közönség elég széles körben megismerni, mert ritkán szerkesztik be a rádiók műsoraikba.

B. K. - Fantasztikus élmény volt számomra, amikor a Papp László Sportarénában 14 ezer embernek énekelhettem ezeket a dalokat. Tomboló sikerrel fogadták és nekem ez az igazi elismerés.

- . . . és kikből áll a törzsközönségetek?

B. K. - Minden korosztályból vannak hallgatóink. A fiataloknak is igénye van a dalainkra. Sikerünk volt a Diákszigeten, Gólyabálokra hívnak . . . Az utóbbi időben rendszeresen járunk Egyetemi Klubokba.

K. Gy. - Az egyetemi közönség azt várja el tőlünk, hogy bulizzunk, de amit Klárika művel - igen magas színvonalon -, az kultúrpolitikai megítélés szerint is rétegzenének minősül.

B. K. - Igen, mert a bulis dalok mellett, ugyanerről a CD-ről az Adagio feldolgozást is el szoktam énekelni, vagy egy filmbetét dalt, például a Titanicból. Szereti a közönség az igényes dalokat.

K.Gy. - Közben slágereket énekelünk, mint például a “Szeress úgy is, ha rossz vagyok”, vagy egy Sarah Brightman-t, egy Jose Carreras-t, egy Hosé Cura-t, vagy a “Barátok, amíg élünk", ami a barcelonai olimpia hivatalos indulója volt.

B. K. - Nekem Sarah Brightman a kedvencem, fantasztikus hangja van és ő maga is gyönyörű.

- Úgy tudom Klárika te oroszlán vagy, Korda György pedig bak. Mi a véleményetek - asztrológiai szempontból - a bak és az oroszlán összeillenek? Szoktatok vitatkozni?

B. K. - Én hirtelen természetű vagyok és hangos, mint egy oroszlánnak. És szeretek nevetni. De nem vagyok egyszerű eset, mert az oroszlán mellett van egy skorpió akcendensem is. Azt mondta valaki, hogy Napóleonnak és Madame Curienek volt ilyen bolygóállása, mint nekem.

K. Gy. - Szerintem összeillünk, mert az alapdolgokban egyetértünk. Mindketten a szebbet, a jobbat, a nemesebbet akarjuk.

- A bak nagyon tudatos és teherbíró, ez Önről is elmondható?

K. Gy. - A bak jegyében nagyon szélsőséges személyiségek születtek. Mondok három bakot: Einstein, Sztálin és Győzike. Különböző egyéniségek, de mindegyikben benne van a bak alaptörekvése, hogy a csúcsra akar jutni, szinte minden áron. Einstein a tehetségével, a többit nem elemzem. Magam is ilyen csúcsra járó ember vagyok. Lehet, hogy önző is, erről a feleségem többet tudna mondani.

B. K. - Minden színpadi ember egy kicsit önző. De visszatérve kettőnk horoszkópjára, egy asztrológus azt mondta, hihetetlenül nagy csaták vannak közöttünk, ami azután pozitív módon végződik . . .

K. Gy. - Azért olyan nagy csata soha nem volt közöttünk.

B. K. - Igaz, csak vitázunk. A bak szerintem szerencsés az oroszlánnal, mert az oroszlán hihetetlen optimizmusa és teherbírása nagyon inspirálja. A bak bizonyítani akar az oroszlánnak.

K. Gy. - Ez igaz, mert 68 éves vagyok, szükségem van erre a fiatalos energiára, ami Klárikában van.

B. K. - A végeredmény a lényeg. Ez a kapcsolat jól működik. Nagyon szép napokat, heteket és éveket élünk meg együtt, ezért érzi úgy a közönség, hogy itt egy kiegyensúlyozott, boldog házasságot lát. Mert semmi nem tart össze két embert csak az, ha szeretik egymást és mély a kapcsolatuk. Lehet pénz, tíz gyerek, ha ez nincs így elválnak.

- A vita - azt mondják - az élet sója . . .

B. K. - Szerintem is előrevivő. A vitákban mi a megoldását keressük a dolgoknak. Amikor CD-t készítünk, vagy házat építünk, millió dolog felmerülhet, amit meg kell beszélnünk, mert természetesen nem gondoljuk mindig ugyanazt. És meg kell vitatni, meg kell találni a mindkettőnk szerinti jó megoldást. Az oroszlán vissza tud vonulni ha téved és a kapcsolatunkban ez fontos.

- Szokták mondani, a tehetséget Istentől kaptuk . . . Hisztek Istenben?

B. K. - Igen, de nem úgy, hogy minden vasárnap elmegyek a templomba. Van egy belső erkölcsi értékrendem és minden vallást tiszteletben tartok.

K. Gy. - Mondják, a templom Isten háza. Nagyon szívesen elénekelném valamelyikben a Gounod. Ave Maria című számát. De a templomokat elsősorban építészeti, festészeti, szobrászati szempontból szeretem, ha belépek valamelyikbe, a freskók, a szobrok és a belső tér azonnal megfog.

B. K. - Mi római katolikusok voltunk, de engem izgatott gyerekként, hogy mi történik a református templomban és oda is átmentem. Idővel rájöttem, a templomok, az imák különbözők, de az Isten egy.

K. Gy. - Szerintem, lehet úgy is Istenben hinni, hogy az ember ateista. Én is hiszek Istenben, pedig nem vagyok vallásos ember. Bármilyen gondom merül fel, önkéntelenül is azt mondom: Édes Istenem segíts!

- Valahol olvastam, hogy a Fészek Klubban, amikor még nem ismertétek egymást, azt mondtad Klárika, hogy ült veled szemben egy úr – Korda György - és olyan érzésed volt, mintha már régen ismernéd. Hiszel a reinkarnációban?

B. K. - Valóban átsuhant rajtam egy érzés, hogy ezt az embert már nagyon régen ismerem. De majd két év telt el, amikor összekerültünk, amely már 27 éve tart. Egyébként hiszek a reinkarnációban.

K. Gy. - Én is, de arra nem volna bátorságom, hogy valakivel megnézessem ki voltam azelőtt.

- Miért? Hiszen szeret kockáztatni a kártyában is . . .

K. Gy. - A kártyával járó kockázat csak gazdasági hátrányokkal járhat, ha nem sikerül. Itt viszont érzem, hogy olyasmi is előfordulhatna, hogy teljesen más emberré válnék.

B. K. - Sokat olvastam már erről, például a Moddy féle könyveket, Müller Péter könyveit . . . Elég erős pszichéjű vagyok, de én sem merném megnézetni a múltamat, mert azt olvastam, hogy akiket visszaküldtek, nem tudták feldolgozni és ma is ott vannak a pszichiátriai osztályon.

- Hogyan telik a napotok? Gyakoroltok énekelni, sportoltok . . .?

K. Gy. - Mivel otthonról nehezen tudunk elmenni minden nap, ezért az edzőgépeinket használjuk és szaunázunk.

B. K. - Én amikor kiugrok az ágyból, rögtön skálázok.

K. Gy. - Nekem már nincs türelmem énekórákra járni. Jártam eleget 45 évig.

B. K. - Egymásnak viszont komoly kontrollja vagyunk.

K. Gy. - Muszáj szólnunk ha a másik hibázik, mert felelősek vagyunk egymásért. Nálunk minden, így a siker is közös. És nekem az a jó, ha Klárika minél jobban énekel.

- Mit terveztek idén és a jövőben?

K. Gy. - Sok tervünk van. Elindult a televíziós műsorunk és biztos vagyok benne, hogy óriási siker lesz.

B. K. - Én a Sport csatornán az egyik műsor társvezetője leszek, ami azért érdekes, mert egyedi, hogy egy kártyaversenyt férfi-nő páros közvetít. Ezen kívül könyvet készülök írni a kettőnk életéről. Sokan meg akarták már írni a Gyuriról, majd kettőnkről, de mindig azzal találtam magam szemben, hogy honnan tudják hogyan volt? Sok-sok újságíróval beszélgettünk már, de egy picit mindig másképp jöttek vissza a sorok. Úgy gondoltam, hogy ez egy akkora anyag és olyan hosszú életút - a Gyurié külön és 27 éve a kettőnké -, hogy mégis csak mi tudjuk a legjobban, mi történt. Hihetetlen mennyiségű archív anyagunk van, melyet a számítógépen csoportosítok, rendezek. Ez nagy munka. És most az a furcsa helyzet is előállt, hogy Gyuri az MTV 1-el olyan exkluzív szerződést kötött, hogy képernyőn csak ezen a csatornán jelenhet meg. Ezt sajnálom, mert a koncertjeink mind közösek. Mivel borzasztóan kíváncsi most mindenki, a kereskedelmi csatornákhoz egyedül megyek az egyik beszélgetős műsorból a másikba.

K. Gy. - Most ugyan külön vagyunk, de ennek a műsornak a sikere meg fogja alapozni a jövendőbeli munkánkat. Az a tervünk, hogy találjunk olyan közös megjelenést valamelyik televízióban, amely hosszú időre szól. Nem tervezünk semmit külön, mert együtt vagyunk erősek, és csak ketten vagyunk egészek. Sokan szeretnek minket, mert nincs az országban, a művészvilágban ilyen pár, akik ennyire együtt lennének, mint mi.

- Szeretitek az állatokat? Kutyátok, macskátok van?

B. K. - Mindig vannak befogadottak. Most négy cicánk van, kutyából kettő, de volt már öt is. Próbálunk gazdát találni nekik, de ha nem sikerül velünk maradhatnak életük végéig.

K. Gy. - A Klárika imádja az állatokat!

B. K. - Gyuri féltékeny a szeretetre, mindig figyel arra, hogy nehogy kevesebbet kapjon, mint az állataim, vagy mint az anyukám, akivel szintén sokat kell, hogy törődjek. Ő már 20 éve velünk lakik. 90 éves lesz decemberben. Megromlott a látása, ezért bizonytalanná vált, félek, nehogy baleset érje. Őt ki kell szolgálni, törődni kell vele és nagyon - nagyon szeretni. Boldog vagyok, hogy velünk van.

- Nincs gyereketek. Klárika hogyan érzed, teljes életet élsz? Ezt azért kérdezem, mert fél éve veszítettem el a 18 éves fiamat. Azóta sokat gondolkodom, hogyan tudok, lehet-e nélküle élni?

B. K. - Az mondom, ha ez megtörtént, akkor ennek valamiért így kellett lennie. Vannak élethelyzetek, amelyeket nem lehet kikerülni. Nemrég gondoltam én is arra, hogy sokan mondják a művészvilágban, milyen szerencsétlenek, hogy nem született gyerekük. Én tudom, hogy a gyerek felelősség és mivel sokat utaztunk, úgy gondoltam, nem rángathatom végig a világon. És nem lehet egy gyerekkel megtenni, hogy ne legyenek barátai, osztálytársai. Úgy érzem mindenkinek meg van az életben a feladata. Ugyanakkor nekem mégiscsak van egy gyerekem, a mama. Ez is egy nagy feladat, hogy az ember mit tud a szüleinek visszaadni, az utolsó idejüket mennyire tudja megszépíteni. És mi ketten Gyurival mindent megteszünk a mamáért. Tőlünk 20 év szeretetet, gondoskodást kapott, melyet nagyon kevés idős ember mondhat el. És az sem mindennapi, hogy a férjem ebben partner volt, ez mutatja, hogy nem akárki.

- Látszik, hogy boldogok vagytok, ráadásul már hosszú ideje. Mi a titkotok?

B. K. - Nincs titok! Törődni kell a másikkal. Tudom, hogy csak annyit várhatók el tőle, amennyit én is adok. Ha én nem tisztelem őt, nem várhatom el, hogy ő úgy bánjon velem, ahogy érzésem szerint megérdemlem. Ez oda-vissza játék két ember között.

K.Gy. - Nálunk semmi nem kötelező, csak a hűség, a becsület és persze a szép éneklés.

Míg beszélgettem a fogalommá vált házaspárral, Korda György időnként felugrott és a szállodába lépő vendégeket kedvesen üdvözölte, majd kofferjeiket felkapva a lifthez kísérte. Az ötödik vendégnél megkérdeztem a művészt, ismerősök jöttek? Nem, mondta nemes egyszerűséggel, de a Korda-Villa exkluzivitása az, hogy én a tulajdonos is segíthetek a bőröndöt felvinni. Hiába, lehet még tőlük tanulni.

(Sz. J.)