A hangszer választott engem…

Herencsár Viktória cimbalomművész Budapesten született. 1974-ben kitüntetéssel végzett a Liszt Ferenc Főiskola Tanárképző Tagozatán cimbalom-szolfézs-ének szakon, ahol cimbalom tanára Tarjáni Tóth Ida volt. 1973-tól a Magyar Rádió szólistája, 1975-től a Magyar Állami Operaház zenekarának tagja. 1983-ban a Magyar Rádió – felvételeiért – Nívódíjban részesítette. 1996-ban és 2005-ben magyar zeneművek bemutatásáért az Artisjus Zenei Alapítvány kitüntetését nyerte el. A közelmúltban egy koncertje alkalmával kötöttünk ismeretséget, ahol dinamikus személyisége megragadott és kíváncsivá tett.

- Hangszerválasztása céltudatos vagy véletlenszerű volt?

- Hárman voltunk gyerekek a családban. A négy évvel idősebb nővéremnek az általános iskolában zenetanulás céljából hangszert kellett választania. A hegedű és a zongora került először szóba, de mindkettőt - különböző okok miatt - szüleink elvetették. Az iskola ajánlatára végül a cimbalom mellett döntött a család, ami egy szép karácsonyi este meg is érkezett. Ebben az időben három és fél éves voltam. A játéknak tekintett hangszer ettől kezdve elválaszthatatlan volt tőlem és a későbbiekben sem tudtam tőle megszabadulni. Így történt, hogy a hangszer választott engem és nem fordítva.

- A cimbalom melyik őshangszerre vezethető vissza?

- A citerafélék családjába tartozó, trapéz formájú verőkkel vagy pengetve megszólaltatott hangszer utóda, amit Európában és Ázsiában hosszú évszázadok óta használtak. Nyakba akasztva a térden tartották. Ma Magyarországon mindenki számára azt a viszonylag nagyobb méretű asztalszerűen négy lábon álló, pedálszerkezettel ellátott hangszert jelenti, melyet 1874-ben Schunda Vencel József hangszerkészítő mester mutatott be a magyar zeneszerzőknek és a közönségnek. Hangterjedelem, illetve hangerő tekintetében Schunda találmánya, majd Bohák Lajos újításai tették alkalmassá az addig leginkább a népzenei gyakorlathoz kapcsolódó cimbalmot a klasszikus zene újszerű követelményeinek megszólaltatására.

- Népszerűsége mindig töretlen volt?

- Amikor megjelentek a billentyűs hangszerek - a csembaló, az orgona, majd a zongorák különböző fajtái -, veszített népszerűségéből. A templomokban és a nagyúri szalonokban használt instrumentum, kivonulva a városokból, a népzenészek körében vészelte át a “modern” hangszerek korszakát. Magyarországi újjászületését és hódítását Európában, a verbunkosnak és a belőle kialakuló magyar népies műzenének köszönhette, annak ellenére, hogy elődei a mai napig használatosak világszerte. Technikailag a magyar típusú cimbalom a legfejlettebb, ami Schundának és Bocháknak köszönhető. Ettől vált “magyar” hangszerré a mi cimbalmunk.

- És milyen formációban használták a l9. században?

- A falusi népzenészek és a kávéházi cigányzene jellegzetes hangszereként, a komolyzenei elterjedése után is gyakran a népies-magyaros karakterekhez kötődött, hiszen ennek a korszaknak ez volt a stílusa. Magyarországon a műzenében való megjelenése is ekkor kezdődött. Az első zeneszerzőnk Erkel Ferenc volt, aki a “Bánk bán” c. operájában alkalmazta az asztalra helyezett, pedál nélküli csengő-bongó instrumentumot.

- A hangversenytermekben mikor jelent meg a cimbalom?

- Magyarországon ez is a 19. századhoz fűződik. Erkel “Bánk bán” operájának bemutatója után (1861) egyre szélesebb körben kezdtek érdeklődni a hangszer iránt. A legrégebbről ránk maradt plakát önálló cimbalom hangversenyről 1866-ból való. A hangszer megújítása után pedig egyre divatosabbá váltak a cimbalom hangversenyek. Allaga Géza zeneszerző és csellóművész megteremtette a hangszer számára az irodalmat és oktatást. Ettől kezdve egészen az első világháborúig élte aranykorát a “magyar zongora”, ahogy Liszt Ferenc nevezte. Ennek a folyamatnak volt többek között egyik híressé vált alakja Rácz Aladár, akinek játéka megihletett két híres zeneszerzőt is, Stravinskyt és Debussyt. A világháborús események által népszerűségét vesztett nemzeti hangszer a második világháború után kezdett újra feléledni. A magyar cimbalom művészeinek és tanárainak köszönhetően, irodalma átalakult és megújult. A technikai lehetőségek jelentősen kibővültek és a magyar zeneszerző-generációk művei által, a kortárs magyar zene egyik reprezentáns hangszerévé vált.

- Milyen lehetőségek kínálkoznak egy cimbalom-művész számára?

- Kinyílt a világ számunkra. 1991-ben megalakult a Cimbalom Világszövetség, melynek elnökévé választottak azon az első kongresszuson, amit 10 ország részvételével tartottunk. Ott derült ki, hogy egy család vagyunk, egy a gyökerünk. Mindannyiunk számára tanulságos volt a részvétel. Azóta négy világrész 32 országából vannak tagjaink. Nemcsak előadásokat, fesztiválokat tartunk, hanem kiállításokat is rendezünk, ahova a különböző országok hangszerkészítői és zeneműkiadói hozzák el hangszereiket, kiadványaikat, kottáikat, hanghordozóikat. Kétévente tartunk kongresszust mindig más országban, ami szintén a népszerűség fejlesztésére szolgál. Ezeken a programokon megismerjük a mai zeneszerzők cimbalomra írott új műveit, így a hangszer irodalma is bővül számunkra. Bemutatjuk az oktatási módszereket, mellyel technikai tudásunkat fejleszthetjük. Közös törekvésünk a hangszer népszerűsítése, megszerettetése. Működésünk hatására új tanulási, szereplési lehetőségek nyíltak.

- Tavaly ősszel Kínában töltött három hónapot. Milyen tapasztalatokat szerzett művészként, illetve tanárként?

- A Pekingi Akadémiára hívtak vendégprofesszornak. 2005-ben itt volt a Világszövetség VIII. Kongresszusa. Ekkor kértek fel, egyrészt a tanárok posztgraduális képzésére, másrészt a végzős diákok oktatására. Nagyon kellemes élményeim voltak mind a fogadtatás, mind pedig a diákok részéről. Az egyéni hangszeroktatás mellett előadásokat is tartottam a hangszer történetéről, irodalmáról és a különböző zenei stílusokról. Általában 40-50 fő részvételével folytak ezek a szemináriumok. Koncerteken is játszottam, melyeknek programjait a Bartók évre való tekintettel válogattam össze. A kínai hangszerkészítők - a Világszövetség hatására - azon próbálkoznak, hogy az eddig pedál nélküli hangszert hogyan fejleszthetnék tovább, mert akkor több technikai problémát meg lehetne oldani. Az “egybehangzást” például meg lehet vele szüntetni. Kínában nagy az érdeklődés az európai zene iránt, melynek megszólaltatása nagy problémát okoz számukra. Zenéjükben ugyanúgy, mint beszédjükben más a hangsúlyozás, mint Európában. A pentaton világ, ami nálunk is jellemző, közelebb áll hozzájuk. A magyar népzene megszólaltatásánál viszont nem voltak olyan problémák, mint Bach vagy Mozart műveinél. A három hónap elteltével kiderült, hogy kevés volt ez az idő arra, hogy mélyebben megismerjék az európai zenekultúrát. Így folytatása várható.

- Hol vállalt még tanítást?

- 1997-től a Besztercebányai Művészeti Akadémia docense vagyok. Nemzetközi nyári táborokban is rendszeresen tanítok. Igyekszem tudásomat és a hangszer iránti szeretetemet átplántálni növendékeimbe, hogy majd ők is világszerte népszerűsítsék a cimbalom-játék szépségeit.