A Nemzeti Múzeumban néhány nappal a kiállítás megnyitása előtt, négy kamion anyag érkezett Mongóliából. A tárgyak időben és térben hatalmas területet ölelnek fel: a bronzkortól /Kr. előtt a második évezred az európai számítás szerint/ Mongólia XX. század eleji történetéig. A szállítmány ünnepélyes kibontása alkalmából dr. Kovács Tibor főigazgató - a sajtó képviselői előtt - hangsúlyozta a magyar történelemben is kulcsszerepet játszó, mongol birodalom történetét bemutató kiállítás jelentőségét.

- A több mint 600 darabból álló hatalmas anyagot milyen szempont szerint sikerül rendezni? – kérdeztem Kovács S. Tibor muzeológust, aki egy évvel ezelőtt kapott felkérést a tárlat megrendezésére. - A koncepció Dzsingiszkán és öröksége bemutatása volt, vagyis a birodalom fejedelme előtti államalakulatoktól egészen Mongólia XX. század elejéig, a művészet, a politika, a hitvilág és harcmodor tekintetében. A kiállítás olyan korszakokat és személyeket elevenít fel, amelyek a mai napig is legendaként élnek bennünk.

- Nyílt lehetősége arra, hogy a helyszínre utazzon és sajátkezűleg válogasson a felkínált kincsekből? - A kiállítás már több helyen is járt, Németországban például kétszer is, ezen kívül Ausztriában és Isztambulban. Az ötödik város most Budapest. Sajnos az utaztatások során a leletek károsulnak, így ezúttal az Ermitázs anyagát kivonták. Bár e hiány egy részét pótoltuk a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum gyűjteményéből, azért nyílt lehetőségem Mongóliába utazni, hogy még további tárgyakat válasszak ki. Vegyes anyagot találtam, leginkább páncélokat és textileket, de elég rossz állapotban voltak. Ennek ellenére sikerült korabeli fegyvereket és egy 13. századi páncélt kiválasztanom.

- Ön miben látja Dzsingiszkán és örököseinek történelmi jelentőségét? - Dzsingiszkán megkezdte a hadsereg szervezését, ezzel a hatalom megalapítását biztosította. Ezt fejlesztették tovább a fiai. Ők azok, akik a hatalmas Csendes Óceántól a Kárpát medencéig terjedő birodalmat létrehozták.

- . . . és mi volt a legfontosabb taktikai fogás, ami győzelemre vitte őket a népek leigázásában? - A mongol fejedelem szigorú katonai rendszert hozott létre. Nem százas, ezres, hanem tízes létszámban szervezte az alakulatokat. Ha egyetlen katona nem teljesítette a parancsot, mind a tízet kivégezték. Ennek eredményeképpen rendkívül fegyelmezett hadsereg alakult ki. A leigázott katonákat szétszórta a mongol egységekbe és saját emberei védelmére, sokszor a meghódolt népek katonáit küldte martalékul. Amikor az ellenség már elég vereséget szenvedett, akkor jöttek a mongolok. Ez nagyon jó taktika volt.

- Mindkét darab a 2000-ben lezajlott német Karakorum-expedició során került a felszínre, páratlan régészeti leletként. Az egyik Bilgének, a türkök félelmetes kagánjának /parancsnokának/ ékkövekkel díszített diadémja a VIII. századból. /Mongol Nemzeti Történeti Múzeum, Ulánbátor/. A másik értékes darab egy aranyozott ezüstszarvas, szintén a VIII. századból. Mindkettőre sírfeltárás során bukkantak. (A nomád népek a szarvastól származtatják magukat, a mongolok pedig a szürke farkastól.) Temetkezési szokásaikra egyébként az volt a jellemző, hogy titokban tették és csak a családtagok tudtak az emlékhelyről.

- Mennyire volt erős a hitviláguk? - A kultikus tárgyak, mint a szarvasok, vagy farkasok, nagy szerepet játszottak mindennapi életükben. A mohamedán feliratok arra utalnak, hogy a 13-14. században szabadon gyakorolhatták vallásukat. Ez az európai gyakorlathoz képest, igen előrehaladott volt. Több vallási nézetről is tudunk, például muzulmán, buddhista, kínai buddhista, zsidó, keresztény hitről. A kagánok például, először a tibeti nézetet pártfogolták, az volt a 13. században a családi vallásuk, de emellett minden irányzat gyakorlása megengedett volt. Ez hozzá járult a birodalom kiépítéséhez, valamint olyan biztonságot hoztak létre, amit pax mongólikának hívnak. Ekkor terjedt el az a mondás, mely szerint "egy leányzó egy tál arannyal a kezében a birodalom egyik végétől a másikig elmehetett anélkül, hogy valaki megrabolná vagy megerőszakolná". Ez a biztonság tette lehetővé a kereskedők szabad utazását is, amellyel Dzsingiszkán és örökösei a világhatalmukat megalapozták.

- Ez a tárlat teljesen elszeparált helyen, a földszinti termekben kapott helyet és a magyarországi ásatások utolsó 15-20 évének szenzációs leleteit mutatja be. A legutóbbi tanulmányok a tatárjárást nem tüntetik fel annyira pusztító és visszavető hadjáratnak, ahogy eddig azt a kutatók korábban gondolták. (Muhi pár km-re délre fekszik Hejőkeresztestől) Véleményem szerint IV. Bélának nagyon bölcs stratégiája volt, amikor szekérvárat építtetett, és amiért a korabeli történetírók kárhoztatták. A stratégia lényege az volt, hogy a sereget két sorba helyezte el, de nagyon helyesen, középen hagyott helyet egy folyosónak a menekülésre. A Muhi csata első felében, a magyarok a mongol előőrséget a folyóba szorították. A közelharcban a szekérvár is sokat számított a tatárok ellen. Sajnos, a magyar haderő nem állt sorba a második hullámnál és a tatárok bekerítették őket, majd ravaszul kinyitották számukra a menekülési folyosót, és egyenként leöldösték őket. Így veszett el Muhinál a csata.

- Kap segítséget a látogató a tárlat befogadásához? - A legkorszerűbb térképeket, táblákat helyeztük el, illetve olyan másolati példányokat készítettünk, amelyek megfoghatók, megtapinthatók. Például egy magyar, vagy egy mongol páncél mennyit nyom? Ezen kívül az érdeklődőket olyan újításokkal lepjük meg, amellyel az eddigi múzeumi gyakorlatban még nem találkozhattak. A kiállítás szeptember 2-ig látogatható.