A fent nevezett díjat alapítói - AEGON Magyarország Zrt. - 2006-ban azzal a céllal hozták létre, hogy felhívják a közvélemény figyelmét a jelentős irodalmi értékekre. A díjat olyan magyar író kaphatja, akinek előző évben megjelent kiemelkedő irodalmi kötete. Az alapító társaság vezetői megkérték a magyar irodalmi lapok főszerkesztőit, hogy tegyenek javaslatot a kitüntetett személyére, majd a szakmai zsűri döntött. Első ízben Spiró György vehette át a díjat tavaly, Fogság című regényéért. Idén Rakovszky Zsuzsa - költő, író, műfordító - kapta azt a szobor-alkotást, amit Molnár Levente szobrász formált meg. A díjkiosztó ünnepségen alkalmat találtam arra, hogy a fiatal művésszel beszélgessek.

- Milyen feltételek voltak a pályázati kiírásban? - Két kisméretű szobor megformálása, amely közül az egyik a már beérkezett, sikeres, a másik pedig a még pályája elején álló művészt hivatott megjeleníteni. A fődíjhoz társult az AEGON Művészeti Társdíj, amire a már díjazott író jelölhet más művészeti ágból kortárs magyar művészt. Így két hasonló, ugyanakkor más szemszögből megformált alkotást készítettem.

- Mit jelenít meg a két női alakot ábrázoló szobor? - Mindkét alkotásban a főszerepet egy szimbolikus keret adja, ami felfogható például egy festő vásznának kereteként, amiben a kép maga a valóság. De elképzelhető ablakként is, ahol a művész köszönti a reggelt. Lehet átlátszó tükör is, amin keresztül a néző észreveheti a tükörben az embert, az alkotót. A társdíjnál a nőalak, az előbbinél energikusabb mozdulattal indul a keret felé, jelezvén, még előtte az út, amit végig kell járnia, de már látható a cél.

- . . . és milyen megoldást talált a szimbolikus alak talapzatának megjelenítésére? - A megformált női alak - aki magát a művészt jelképezi - egy fa plintoszon áll, formáját tekintve egy út, egy életpálya, de elképzelhető csónaknak is, ami az alkotót viszi a beteljesülés felé.

- Milyen életkorban találta meg az egyéniségének legjobban megfelelő kifejezési formát, a szobrászatot? - Kerülő úton jutottam a mesterséghez. Nyíregyházán születtem, ott végeztem el a gimnáziumot. Kézügyességem hamar felszínre került, így érettségi után két szakiskolában, négy éven át elsajátítottam a keramikus, majd a kőszobrász-szakot. E közben a rajz és mintázás, illetve a rézművesség titkaiba is bepillantást nyertem. Mindezek után úgy éreztem, az alakformázás áll a legközelebb hozzám. 2002-ben jelentkeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász-szakára. Kő Pál Kossuth díjas és Karmó Zoltán művészeket nevezhetem meg tanáraimnak.

- Beavatna a terveibe? - Sokat foglalkoztat a "lelkiség" gondolata. Három szellemalakot jelenítenék meg, sejtelmes drapériába burkolva. E testeket egy nagyméretű kapu foglalná keretbe, ami a körbejárhatóságot tenné lehetővé. A lepel enyhén követi majd a testek körvonalait.

- Anyagát tekintve milyen megoldásra gondol? - Szeretek gipsszel dolgozni, amit patinázni is tudok, de esetleg lehetne műanyagból is, hiszen ma már számtalan lehetőség van a különböző összetételű anyagok megválasztására. Ennek eldöntése még várat magára.

- Dolgozott még más munkán is a közel múltban? - 2006-ban a SOTE felkérte a Magyar Képzőművészeti Egyetemet, hogy írjon ki egy pályázatot Árkövy József orvosprofesszor portréjának elkészítésére. A megbízás nekem kedvezett. Ezzel készültem el nemrég, így a legfrissebb alkotásom a SOTE új épületszárnyában kapott helyet.