Közös európai energiaügyi külpolitika kialakítását várják el az EP-képviselők. A parlament támogatja a Nabucco csővezeték megépítését, a tagállamokat pedig különalkuk kötése helyett egységes fellépésre szólítja fel. Az EP uniós “energiaügyi külpolitikai főképviselői” posztot hozna létre, emellett megvizsgálná, nem fenyegeti-e a világ élelmiszerbiztonságát a bioüzemanyagok előállítása. Az energiára vonatkozó közös európai külpolitika felé címmel készített saját kezdeményezésű jelentést az EP külügyi bizottságának lengyel elnöke, Jacek Saryusz-Wolski (néppárti). A szöveget 553 igen, 103 nem, 27 tartózkodó szavazattal fogadták el a képviselők. A jelentés megállapítja: “az energiabiztonságot az Európai Unió általános biztonsága alapvető elemének kell tekinteni, továbbá kulcsfontosságú elemnek az európai gazdasági és társadalmi fejlődést illetően”. “Az energiaellátás jelenleg és egyre növekvő mértékben függ a meglehetősen instabil és nem demokratikus országoktól. Az ellátás biztonságának megőrzésére kizárólag nemzeti szinten tett erőfeszítések elégtelennek bizonyultak és nem garantálják valamennyi EU-tagállam hosszú távú érdekeit” - így a jelentés.

A szöveg hozzáteszi: az energiabiztonság-politikának “még nincs szerződéses alapja”. A képviselők ezért közös európai energiaügyi külpolitika kialakítását akarják, és úgy vélik, az energiapolitikának “a közös külpolitika integrált és kiemelt részét kell képeznie”. A jelentés “létfontosságúnak tartja, hogy az EU továbbra is vezető szerepet vállaljon az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemben”.

Magyarország is versenyben van azért, hogy otthont adhasson az uniós Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek. A hat évre több mint 2,4 milliárd eurós költségvetésű intézmény létrehozásáról szóló jogszabályt most első olvasatban szavazta meg az Európai Parlament. Az EP szerdán kézfelemeléssel fogadta el a finn, szocialista Reino Paasilinna jelentését Európai Innovációs és Technológiai Intézet (ETI) felállításáról. (Az “innovációs” szó betoldása az EP mostani módosítása, korábban az Európai Technológiai Intézet elnevezés volt tervben.) A jelentéstevő emlékeztet: a kutatás-fejlesztés finanszírozásában az unió jelentősen elmarad versenytársaitól. A GDP-hez viszonyítva a k+f kiadások 2003-ban az EU 25 tagállamában 1,92 százalékot tettek ki, miközben az Egyesült Államokban 2,59, Japánban pedig 3,15 százalék volt ez az arány. Mindössze két tagállam, Svédország és Finnország teljesítette azt a barcelonai célkitűzést, amely szerint a GDP 3 százalékát kellene erre a területre költeni - figyelmeztet Paasilinna. A jelentés kedd esti vitájában felszólalt Hegyi Gyula (szocialista). A képviselő felidézte azt az anekdotát, amely szerint az atombomba előállításán dolgozó tudósok magyarul beszéltek egymás között, ha a kutatásvezető Oppenheimer nem volt jelen. Hegyi emlékeztetett: Magyarország büszke tudósaira, Nobel-díjasaira, akik elsősorban a természettudományokban tevékenykedtek. “Tudósaink, fiatal kutatóink - főleg a matematikában, a fizikában, a kémiában és az élettudományokban - igen megbecsültek az egész világon. Ezért hazám, honfitársaim és én örömmel ajánljuk Budapestet az Európai Technológiai Intézet központjául és igazgatótanácsa székhelyéül” - monda Hegyi. A képviselő hozzátette: Magyarországon még nincs EU-intézmény, Budapestet pedig a természettudományokban szerzett rendkívüli tapasztalat is alkalmassá teszi, hogy székhellyé váljon.

Két, bevándorlás-politikával foglalkozó saját kezdeményezésű jelentést fogadott el az EP. A képviselők uniós szinten határoznák meg a legális bevándorlás feltételrendszerét, és az unióban történő munkavégzés megkönnyítésére “kékkártyát” adnának ki. Az EP nem támogatja az illegális bevándorlók tömeges törvényesítését és az unión kívüli befogadó táborok felállítását sem. A legális migrációra vonatkozó uniós politikai tervről Lilli Gruber (szocialista, olasz) készített jelentést. Ezt 557 igen, 101 nem, 22 tartózkodó vokssal fogadták el a képviselők. Az Eurostat felmérése szerint az EU 27 tagállamában legálisan tartózkodó, harmadik országból érkező bevándorlók száma mintegy 18,5 millió fő. Emellett 9 millió EU-állampolgár él hazáján kívül, az unió valamely más tagállamában. Európának szüksége van a gazdasági migránsokra a népesség öregedése és a piaci igények miatt - áll a jelentésben. A képviselők szerint az illegális bevándorlás problémáját csak úgy lehet kezelni, ha a legális migráció eszközeit és csatornáit egyidejűleg biztosítják. A képviselők együttdöntési eljárásban döntenének a beutazás és tartózkodás egységes feltételrendszeréről, a kvóták meghatározása viszont tagállami kompetencia maradna. A jelentés támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy meghatározza a beutazás és a tartózkodás feltételeit a gazdasági migráció egyes csoportjai számára, beleértve a képzetlen és alacsonyan képzett munkavállalókat is. Kiemelten védenék az idényjellegű munkát végzők és a fizetett gyakornokok jogait, mivel ők sokkal kiszolgáltatottabbak a visszaélésekkel szemben. Kékkártya és média: A jelentés támogatja az uniós munkavállalási engedély létrehozását (az amerikai zöldkártyára emlékeztető elnevezéssel kékkártya) a magasan képzett munkaerő Európában való szabad mozgásának és a multinacionális vállalatoknál a személyzet áthelyezésének megkönnyítése érdekében. A képviselők rendkívüli felelősségét tulajdonítanak az európai médiának (különösen a közszolgálati rádióknak és televízióknak) a bevándorlásról szóló hiteles információk terjesztésében és a sztereotípiák elleni küzdelemben. Illegális bevándorlás: A harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól Javier Moreno Sánchez (szocialista, spanyol) készített jelentést. Becslések szerint az Európai Unióban illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok száma 4,5 és 8 millió között változik. A jelentéstevő javasolja, hogy az illegális bevándorlókat ne tekintsék bűnözőnek, és arra is felhívja a figyelmet, hogy sokan az életüket kockáztatják, hogy Európában leljenek szabadságot és megélhetési forrást. Nincs szükség fogva tartó központokra: Az EP határozottan ellenzi azt az elgondolást, hogy az unió határain kívül, a bevándorlók származási régióiban hozzanak létre fogadó vagy fogva tartó központokat az illegális bevándorlók vagy menedékkérők számára. A vitában a néppárti Szájer József azt mondta, teljesen abszurd, hogy “megnyitottuk a belső határainkat, de még sincsen közös bevándorlási politikánk”. A képviselő szerint “az európai polgárok úgy látják, hogy az unión belül a nyitott határok ellenőrizetlen bevándorláshoz vezetnek”. “Ha meg akarjuk őrizni társadalmunk békéjét és a polgárok támogatását a szabad mozgásra, erős és a mostaninál erősebb Európára van szükség a bevándorlás területén, nem szabad elfelejteni, hogy bár uniós polgárokról van szó, “az új tagországok polgáraival szemben még mindig komoly korlátozások állnak fenn a bevándorlás-politika területén”. A képviselő azt mondta, az Európai Néppárt szerint a bevándorlás-politikában a tagországok közötti szolidaritásra, az emberi méltóságra mint vezető elvre, az illegális bevándorlás elleni határozott fellépésre, erős határvédelemre, valamint a legális bevándorlás szabályainak átláthatóvá tételére van szükség. Az unió által segélyezett országoktól meg kell követelni az emberi és demokratikus jogok tiszteletben tartását. Kósáné Kovács Magda (szocialista) úgy vélte, közös uniós bevándorlás-politikát kell létrehozni, azonban “a szigor önmagában nem érték”. A képviselőnő szerint “össze kell hangolni a migráció komplex jelenségeit – beleértve a csak gazdasági okból érkező, de a határt szabálytalanul átlépő bevándorlókat is – és szétválasztani a menedékkérőket: a bűnözéssel érintkező beszivárgókat és azokat, akiket esetleg maguk a hatóságok tolnak át az illegális térfélre”. A politikus úgy vélte, “a kibocsátó országokkal való együttműködés jelenti az igazi, új emberarcú jövőt, ahol a legális és illegális migráció nem egy életre szóló döntés, nem menekülés a haza és az otthon elől, hanem egy átmeneti időszak, ahol a visszatérésnek a feltételeit a megértéssel és az integrációval kell megalapozni”.

Az állampolgárságuktól eltérő tagországban lakó uniós polgárok EP-választásokon történő indulását szabályozó irányelv módosításáról szavazott az Európai Parlament. A lényeg: a másik tagállamban élő polgár ugyanolyan feltételekkel lehet EP-képviselőjelölt, mint a lakhelye szerinti ország bármely állampolgára. Az Andrew Duff (liberális, brit) által jegyzett, szerdán kézfelemeléssel elfogadott jelentés indokolása szerint az európai választásokon az utóbbi időben tapasztalt alacsony részvétel “egyik oka, hogy az állampolgársággal nem rendelkező személyeket nem ösztönzik a lakóhelyük szerinti államban politikai pártokhoz való csatlakozásra – egyes esetekben pedig ezt még tiltják is”. Az EP-ben konzultációs eljárásban megszavazott jogszabálytervezet megállapítja: “az uniós polgárság ugyanazokat a jogokat garantálja minden uniós polgár számára, függetlenül attól, hogy magában az unióban vagy pedig harmadik országban születtek vagy élnek-e”. A szöveg kimondja: bármely uniós polgár, aki ugyan nem a lakóhelye szerinti állam állampolgára, viszont az aktív és passzív választójogok tekintetében ugyanolyan feltételeknek tesz eleget, mint amelyeket az említett tagállam saját állampolgárai tekintetében előír, “aktív és passzív választójoggal rendelkezik az európai parlamenti választásokon a lakóhelye szerinti tagállamban, amennyiben az említett jogok gyakorlása alól a lakóhely szerinti tagállam nem zárja ki”. A jogszabály értelmében “ha a passzív választójoghoz a lakóhely szerinti tagállam állampolgárainak egy minimális időtartamon át állampolgársággal kell rendelkezniük, az unió polgárai akkor teljesítik az említett feltételt, ha ugyanekkora időtartamon át valamely tagállam állampolgárai.”