MAGYAR CEMENT KFT.
Zürichi kirándulás
Találkozásom dr. Kálmán Jánossal, a Magyar Cement Kft. vezérigazgatójával - két éve Svájcban tartózkodik - rendhagyó módon történt. Kollégái, akik barátai is, buszt béreltek és Zürichbe utaztak, hogy megünnepeljék a hatvanadik születésnapját. Engem, Sebestyén Mártát és a Duna TV-t vittek magukkal. A busz tele volt, sokan a családjukkal együtt - a kisgyerekektől az egyetemistákig - utaztak. Régen találkoztam ennyi jóemberrel. Az első perctől kezdve, szinte családtagként kezeltek bennünket, a süteményes tálak egész úton, kézről-kézre jártak. Varga Nándor - Kálmán János munkatársa - mint jó házigazda, gondoskodott mindenkiről. A vidám hangulatban - anekdoták, viccek, éneklések - a hosszú út szinte elrepült. Közeledve Zürichez "útitársaim" izgatottan készülődtek a "nagyfőnökkel" való találkozásra. Otthonról hozták neki az ünnepi vacsorát - hűtőben - mert "Jánosnak" hazai kell! Annyi szeretettel beszéltek róla, hogy egyre kíváncsibb lettem, milyen lehet ez az ember? Mikor megérkeztünk és láttam a találkozás örömét, jóérzés vett rajtam erőt. A munkatársai nem csak okosak, de hűségesek is. Mondanom se kell, nem fértem Kálmán János közelébe, az interjút csak jóval később tudtam vele elkészíteni.
- Szeretném bemutatni az olvasóimnak. Milyen területeken dolgozott, mivel hagyott nyomot eddig a világban? - Vegyészmérnökként a Chinoin Gyógyszergyár volt az első munkahelyem, ahol alig fél évet dolgoztam, amikor elnyertem az MTA két éves ösztöndíját. Ennek keretében készítettem el doktori dolgozatomat, amelyet a Budapesti Műszaki Egyetemen megvédtem. Következő munkahelyem a BME Kémiai Technológia Tanszéke volt, ahol előbb tanársegédként, később adjunktusként, összesen 15 évet dolgoztam. Kitűnő kollégákkal és kiemelkedően tehetséges hallgatókkal dolgozhattam együtt. 1986-ban közülük néhánnyal társaságot alapítottunk a tanszéken általunk kidolgozott veszélyes hulladék kezelési eljárások ipari megvalósítására. Úgy gondolom, hogy társaságunkat kezdettől fogva a közös értékrenden és a szakmai igényességen alapuló bizalmi légkör tartja össze
- Dióhéjban összefoglalná találkozását, együttműködését és a szakítást a Holcim-csoporttal!
- A Műegyetemen végzett oktatói és kutatói munkám egyik része, a veszélyes hulladékok termikus ártalmatlanítása révén, már a 80-as években kapcsolatba kerültünk több cementgyárral. A Holcim röviddel az után, hogy tulajdonrészt vásárolt három cementgyárban, együttműködést ajánlott társaságunknak az ipari és mezőgazdasági melléktermékek és hulladékok cementgyári hasznosítása területén. Ennek eredményeként 1992-ben 25 % üzletrészt vásárolt társaságunkban, majd előbb a Lábatlani Cementgyárral, később a Hejőcsabai és a Bélapátfalvai Cementgyárral is közös társaságokat hoztunk létre a feladat elvégzésére. Amikor értesültünk a Holcim érdekmúlásáról a cementgyárak további privatizációjában való részvétellel kapcsolatban, a Holcim egyetértésével (1994. febr. 7. Shareholder's Agreement) megvásároltuk a Hejőcsabai Cementgyár részvényeinek 56,99 %-át és a gyár által használt földterületi ingatlanokat a rajtuk levő, termeléshez szükséges épületekkel és építményekkel együtt (kivéve a mészégető kemencét). Később azonban a Holcim mégis ellenajánlatot nyújtott be az Állami Vagyonügynökség privatizációs pályázatán. Ezt a lépést szerződésszegésnek is mondhatom. A pályázaton bár mi nyertünk, a történet a tárgyalótermekben folytatódott. Ennek 13 éve.- Ön két éve demonstrál Svájcban, a Holcim székháza előtt, akár Cervantes: Don Quijote nevű hőse. Mi a tét, amiért évek óta harcol? Mit nyerhet, illetve veszíthet Ön, a cége, az ország?
- A tét a tisztességes üzlettársi kapcsolatok helyreállítása. A szabadság számunkra igazságosságot és törvényességet is jelent. Nem teszünk többet, mint amit ennek érdekében nekünk "itt és most" meg kell tennünk. Ez a tét. A kérdésére válaszolva anyagi értelemben pedig a tét egy 2 millió tonna cement és 100 e tonna égetett mész és mészhidrát előállítására alkalmas európai színvonalú cementgyár, illetve mindaz, amit az elmúlt 13 évben törvénysértő módon eltulajdonítottak tőlünk. Számomra ez az ügy sajnos sorskérdéssé vált. A cementgyár Kolhas Mihály fekete lova lett. A cég hosszú időre erkölcsi tartást nyerhet. Elegendőt ahhoz, hogy további áldozatok árán, a lepusztult lóból ismét paripát faragjon. Az ország egy példát kap. Akár így, akár úgy.- Ön boldog ember? - Fáradt, de boldog is vagyok, hiszen látja, ennyi barátom van - tárta szét a karját, a körülöttünk lévőkre mutatva.
(Szabados)