- Az ország tíz Nemzeti Parkja közül Budapesthez legközelebb a Duna-Ipoly Nemzeti Park található, az Ön területe. Bemutatná a Park látványosságait? - kérdeztük Füri András igazgatót.

- A Duna-Ipoly Nemzeti Park - ahogy szoktuk mondani - a legváltozatosabb, a legösszetettebb, a legsokrétűbb, az összes nemzeti park közül, hiszen 60 ezer hektáros területe nem csak a Pilist, a Börzsönyt és a festői szépségű Dunakanyart foglalja magába, amely Magyarország gyöngyszeme, hanem a Szentendrei- sziget Duna melletti területeit is, valamint az Ipoly völgyének egy szakaszát. Ebből adódóan a mi nemzeti parkunknak nagyon változatos mind az alapkőzete, mind az erre épülő növényzete és állatvilága. Az alföldi jellegű élőhelyektől kezdve - mint például a Szentendrei sziget, ahol olyan homokbuckák, illetve homoki élőhelyek vannak, mint a kiskunságban -, egészen fel a Börzsöny magas csúcsáig, és e kettő között, minden átmenet és minden lehetséges növényfaj megtalálható. Rengeteg védett növény - és állatfaj él itt, felsorolni nem is lehet, de azért egyet-egyet kiemelnék. Például növényeknél a magyarföldi husáng, amely a Pilis egyik fokozottan védett, bennszülött növénye. Ez egy ernyős, sárgavirágos növény, leginkább a kaporhoz hasonló. A hegyi tarsóka nevű kistermetű növény csak nálunk található és ilyen a pilisi len is. Érdekes a halványsárga repcsény. Egyik ritka orchidea fajunk a füles kosbor. Legnagyobb virágú harangvirágfajunk a baracklevelű harangvirág, amely fényben gazdag erdőkben található. A védett kardos madársisak pedig tölgyesekben, bükkösökben látható. A Duna-Ipoly Nemzeti Park azért is érdekes, mert flóraválasztó, vagy inkább flóratalálkozó. Az északi és déli fajok találkozási területe botanikai szempontból rendkívül különleges. Az Északi - Középhegység és a Dunántúli - Középhegység között a Dunakanyar határterület. Ettől a határvonaltól vannak olyan növényfajok, amelyek északról jönnek, és itt lelhetők fel utoljára. De olyanok is vannak, amelyek a Dunántúlról jönnek és észak felé már nem találhatók. Például van egy jellegzetes növényünk, melyet már bizonyára többen találtak tavasszal a Pilisben, ez a pirosló hunyor, amely a Dunántúli - középhegységben nincs, viszont a Bükkben, az Északi középhegységben, többfelé él az állománya. Ha a Duna-Ipoly Nemzeti Parkot madártávlatból szemléljük, akkor az egész egy zöld rengeteg. A dombvidék melegkedvelő cserjés- tölgyeseitől a hűvös klímát szerető bükkösig, sőt a Börzsönyben lucfenyvesek is találhatók. A nemzeti park közel 90 % -a erdő. Ezek a Pilisi Parkerdő Zrt. és az Ipolyerdő Zrt. vagyonkezelésében vannak. Vízivilága is változatos a nemzeti parknak, de helyszűke miatt csak néhányat emelnék ki. A Dunában nagyon különleges csigafauna él, melynek vannak olyan tagjai, amelyek csak a Duna vízrendszerében alakultak ki, ezek a rajzos csigák és a bödöncsigák. A nemzeti parkban védett kétéltűek és hüllők közül a sárgahasú unka, a levelibéka és a mocsári teknős egyaránt előfordul. Védett a foltos szalamandra (fekete-sárga), amellyel vigyázni kell, mert bőrmirigyei mérget termelnek. Halak közül érdekes a balkáni csík. A Börzsöny kiemelten gazdag forrásokban és patakokban. Közel 400 forrás található itt. Több forrás a tengerszintje felett 600 méterrel tör felszínre, melyek speciális élőlényeknek adnak otthont. A hegyi patakokban olyan ritkaságok élnek, mint a kövirák, vagy - egy ritka halfaj -, a petényi márna, amely bennszülött, csak itt a Kárpát-medencében fordul elő.

Madárvilágról elmondanám, hogy a nemzeti park területén fészkelő, átvonuló, illetve téli vendégként megjelenő madárfajok száma rendkívül magas, ezért itt is csak néhányat tudok bemutatni. A térségben több sólyom és sasfaj fészkelt valamikor nagyszámban, ma már sajnos kicsi az állományuk. De rengeteg az énekesmadár, melyektől hangos az erdő. Különleges színezetű és szépségű a gyurgyalag, a búbos banka és a jégmadár. Jelentős természeti értéket jelent a Börzsönyben élő fehérhátú harkály. A folyók mentén és hegyvidéken egyaránt előfordul a feketególya. Az uhu a kipusztulás közelében lévő faj hazánkban. Fokozottan védett a fóti boglárkalepke és a kis apollólepke. Emlősök közül megemlíteném a védett csonkafülű denevért. A terület természetvédelmi értékét növeli a vidra, a kis patkósdenevér előfordulása is. Az erdős területeken gyakori vendég hétvégi házak padlásán a nagy pele, amely az állatvilág hétalvója, novembertől-májusig téli álmot alszik. Éjszakai életmódja miatt, ritkán látható. A kirándulók mókussal is találkozhatnak. Nagyvadakban is bővelkedik a nemzeti park. Vannak szarvasok, őzek, vadmacskák, vaddisznók, muflonok, de ezek előfordulnak a többi nemzeti parkban is. Fokozottan védett a hiúz. A parkban működnek bemutató-helyeink és tanösvényeink Túrákat szervezünk, hogy mindezt közelről is megnézhessék az érdeklődők. Programjaink a honlapunkon is elérhetők: www.dinpi.hu címen.

- A Magyar Turizmus Zrt. és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a Zöldturizmus éve kapcsán a zöldbe ágyazott helyszíneket szeretné kiemelni, többek között a Nemzeti Parkokat, és hagyományteremtő szándékkal rendezvénysorozatot indított Nemzeti Parkok Hete címmel, hogy ránk irányítsa a figyelmet. A tíz Nemzeti Park Magyarország területének jelentős részét lefedi, ezek óriási lehetőséget nyújtanak a szabadba vágyóknak. A rendezvény során minden Nemzeti Park a saját területére hívta fel a figyelmet, tárta szélesebbre kapuit a látogatók előtt, hogy közvetlen élményt szerezhessenek a természetben. Mindenütt nagy volt az érdeklődés. Mi is igyekeztünk konkrét eseményeket erre a rendezvényre időzíteni, így két tanösvényt is átadtunk. Az egyiket a dejtári Páskomlegelőnél, a másikat Drégely váránál, melyről olyan szépen írt Arany János a "Szondi két apródja" című versében. Ez utóbbi a faluból indul, felmegy a várhoz és bemutatja azokat a természeti és kultúrtörténeti értékeket, amelyek a térségben találhatók. A Zöldturizmus célja az - azon túl, hogy felgyorsult világunkban jó egy kicsit kikapcsolódni a zöldben -, hogy felhívja a figyelmet azokra a hatalmas természeti kincseinkre, amelyek még a birtokunkban vannak, de ha nem vigyázunk rájuk, akkor bizony eltűnhetnek. Szeretnénk a felelősséget az emberekben felébreszteni, közösen tegyünk azért, hogy ezek a "kincsek" megmaradjanak a későbbi generációk számára.

- Igen, az évforduló jó alkalom arra, hogy egy kicsit visszatekintsünk, megnézzük, mit sikerült elérni az elmúlt tíz esztendő alatt. És számba vesszük azokat az elképzeléseinket is, amelyek még előttünk állnak. Szeretnénk egy központi, protokoll rendezvényt, hiszen nagyon sok érintett van, mert a Duna-Ipoly Nemzeti Park 50 önkormányzatot és három megyét érint. Rajtuk kívül szeretnénk meghívni a gazdálkodó és civil szervezeteket, sok társ szervezetet, államigazgatási szervezeteket, illetőleg a Duna-menti védett területek képviselőit. Lenne egy szakmai konferencia a Fekete erdőtől, a Fekete tengerig láncolatként felfűződő védett területek bemutatásával. Ezeknek a képviselőivel szeretnénk eltöltenénk egy napot, hogy megismerjük egymás eredményeit. Tervezünk hajózást a Dunán . . . És szeretnénk a tíz éves születésnapunk alkalmából egy monográfiát kiadni Börzsöny növényvilágáról, ehhez a forrást még keressük.

- Állami költségvetésből tartjuk fenn magunkat, újabban egyre több sikerrel pályázunk is bizonyos szakmai feladatok elvégzésére. A költségvetési forrásokat igyekszünk a leghatékonyabban felhasználni a minisztérium terveivel egyeztetve. Szponzort még nem találtunk, de keresünk. Konkrét célprojektekre már sikerült kisebb cégek támogatását megnyernünk, de az elmúlt évben például a Holland Nagykövetség és a Mol Rt is segített egy tanösvény és egy kiadvány elkészítésében.

- A kiadvány kínálatunk bővítéséhez, ezen kívül a Sas-hegyen szeretnénk a bemutatóhelyet átalakítani és az egyik csúcsot a kerekes székesek részére is láthatóvá tenni. Ehhez feljáratot kellene építeni, ha valaki ebben tudna segíteni, nagyon megköszönnénk. Szponzort keresünk még Kalandpark kialakításához, amely a Pál - völgyi Kőfejtőben, gyerekek részére készülne, és az esztergomi bemutatóhelyünk fejlesztésére is keresünk támogatókat.

- Köztisztviselőként dolgozunk, meghatározott fizetési feltételekkel, amely a végzettségtől, nyelvtudástól, évektől függ. A magánszférában sokkal nagyobbak a jövedelmek, de az erkölcsi elismerést megkapjuk, és ez jó érzés. Jó a kapcsolatunk az önkormányzatokkal, a Pilisi Parkerdő és az Ipolyerdő Zrt-vel, gazdálkodókkal, rendőrséggel, a határőrizeti szervekkel, vízirendőrséggel . . . És nagyon sok civil szervezet is segíti a munkánkat. Lehet önkéntes munkát is vállalni nálunk, vagy például polgári természetőrnek jelentkezhetnek azok, akik elvégeznek egy tanfolyamot és le is vizsgáznak.

- Minden hónapban van egy igazgatói értekezlet a minisztériumban, ez lehetőséget ad arra, hogy a nemzeti parkok vezetői is eszmét cseréljenek. És természetesen telefonon és interneten is tartjuk egymással a kapcsolatot. Nem sokan dolgozunk a természetvédelemben, szinte mindenki, mindenkit ismer. Persze jobb lenne ha többen lennénk, mert sok a feladat a természeti értékek őrzésével, védelmével, kezelésével, fejlesztésével, helyreállításával, bemutatásával. Emellett vannak adminisztratív feladataink is a zöld hatóságok felé. Sok munkánk van és az elvártások nagyok. A társadalom érzékenyen figyeli a természetvédelem ügyét, így a nemzeti parkok is górcső alatt vannak. Például ismert, hogy a Köztársasági Elnök Úr meglátogatja a nemzeti parkokat, mi is várjuk nagy szeretettel.

- Szeretném ha azon a védett területek sora folytatódna, amelyeknél élőhely rehabilitációs munkákat kell végrehajtanunk mert sérült az életközösség. Remélem erre most lehetőség lesz az új fejlesztési tervben, a KEOP és a KMROP kapcsán (Közép-Magyarországi Regionális Operatív Program). Meg kell oldanunk a vizes élőhelyek rekonstrukcióját is, mert a vizes élőhelyek megőrzése kiemelten fontos ebben a szárazodó világunkban. Kiemelt célul tűztük ki, hogy bizonyos veszélyben lévő erdőtársulásokat megóvjunk. Két programunk is van, egyik a Pilisi len élőhelyének, a másik pedig az alföldi tölgyesek megóvása. Továbbá nagyon szeretném, ha a nemzeti parkban és a hozzá tartozó nyolc tájvédelmi körzet és 32 természetvédelmi területen, olyan vendégek fogadására alkalmas látogató hely, tanösvény lenne, amely a természeti ismeretek átadásához fontos. Egy Duna-Ipoly Nemzeti Park Látogató Központot szeretnénk kialakítani. Majdnem minden nemzeti parknak van már ilyen, csak nekünk nincs.

- Óriási felelőssége van minden egyes embernek azért, hogy milyen természet, mennyire élhető környezet vesz minket körül és különösen azok felelőssége nagy, akik hivatásként választották - mint én is - ezt a gyönyörű szakmát. A természet lenyűgöző és csodálatos. A maga nemében páratlan minden egyes eleme a legkisebb parányi egysejtűtől az emberig. Ahogy az élő szervezetek együttműködnek, élőközösségeket alkotva, az önmagában csoda. Azt gondolom, hogy gyermekeinkről, unokáinkról és az utánuk jövő nemzedékről akkor tudunk felelősen gondoskodni, ha a környezetünket és a természetet védjük. Ma ez különösen fontossá vált, mikor kimerülőben vannak az erőforrásaink és jelentős a klímaváltozás, hiszen minden - mindennel összefügg. Én olyan érintetlen természetben nőttem fel Majosházán, ahol víz, erdő, szép legelők voltak. Ha visszamegyek látogatóba, ma már más környezet fogad. Nem szabad mindent átalakítani az ember kénye-kedve szerint, mert ennek előbb-utóbb súlyos következményei lehetnek.

- Agrármérnökként végeztem Gödöllőn a Szent István Egyetemen, majd másoddiplomát szereztem zoológusként az ELTE Természettudományi Karán. Voltam természetvédelmi őr, zoológiai felügyelő, természetvédelmi felügyelő, majd a Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság osztályvezetője lettem. 1990-1997 között a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője voltam, 2000-től igazgatóhelyettes, majd 2005-tól igazgató. Több társadalmi és civil szervezetnek vagyok a tagja. Több könyv, kiadvány szerzője, illetve társszerzője voltam az elmúlt években.

(Szabados)