- Szüleim kérésére felvételiztem a Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-orosz szakára azzal a szándékkal, hogy legyen biztos polgári foglalkozásom. Diplomával a kezemben azonban rögtön arra gondoltam, hogy hogyan tudnék magasabb szinten foglalkozni a zenével. Tréfás György a színház híres basszistája megerősített abban, hogy továbblépjek, így jelentkeztem a Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatára, ahol magánének-szakon diplomát szereztem. Jelenleg a doktori disszertációm utolsó fázisában vagyok.

- Szerencsém volt, mert első szerepként a Carmen cigánylányát, Mercedest bízták rám. Ez nagyon jónak bizonyult, általa sok tapasztalatot szereztem, elsősorban színpadi mozgásban. A második felvonás első részében a kocsma jelenetben – minden előzmény nélkül – az asztalra pattanva kellett énekelnem, táncolnom. Ez számomra nagy lépésnek számított, hiszen a civil életből, a tanításból, egyenesen a rivaldafénybe kerültem. Kedveltem Kodály Székelyfonójának háziasszonyát, illetve Verdi Nabbuccojának Femina alakítását is. Ezután kaptam meg Erkel Bánk bánjának Gertrudis, illetve Bartók Kékszakállújának Judit szerepét. E két hősnőt különösen közel érzem magamhoz. Erkel zenéje gyermekkorom óta kísért. Hatodik osztályos voltam, amikor énekórán, a Bánk bán c. operával foglalkoztunk. Melinda “Ölj meg engem Bánk” kezdetű áriája olyan nagy hatással volt rám, hogy kértem a szüleimet, vegyék meg felvételen, amit meg is kaptam Simándy József és Komlossy Erzsébet előadásában. Számtalanszor meghallgattam, táncoltam, énekeltem e varázslatos muzsika hangjaira. 2001-ben pedig a sors azzal ajándékozott meg, hogy az Állami Operaházban egy évig – ösztöndíjasként - a művésznő tanítványa lehettem. Nagy élmény volt számomra, hogy gyermekkorom példaképével együtt készülhettem fel Gertrudis színészileg is nehéz szerepére.

- Sajnos már az elmúlt év is kellemetlenül érintett bennünket, a három tagozat, a prózai - balett - opera leszűkült kettőre, mert a táncosok kiváltak. Ebben a szezonban további változásra számíthatunk. Nevezetesen, hogy a közalkalmazotti jogviszonyok megszűnnek és az énekesekkel nyugat-európai mintára szerződéseket fognak kötni. Jelenleg – hangfajonként - két-két énekes és a kórus alkotja az operatársulatot. A korábbi években a színház vezetősége a meglévő létszámhoz igazította a repertoárt, vagyis olyan darabokat tűzött műsorra, amelyek ezeknek az énekeseknek nyújtott fellépési lehetőséget. Ezen kívül azt is figyelembe vették, hogy az egyes énekesek hangja milyen stádiumban van, így más esetekben például az áprilisban bemutatott "Végzet hatalmában" külföldi illetve operaházi vendégénekeseket hívtak meg a betöltetlen hangfajokra.

- Továbbra is játszani fogjuk: A végzet hatalmát, a Toscat, a Manon Lescaut és új bemutatóra is készülünk. Június óta egy lengyel rendezővel próbáljuk Smetana "Eladott menyasszony" c. operáját, aki csak fiatal énekesekkel kívánt dolgozni. Én Agátát, a gazdag parasztasszonyt játszom. Számomra az előadás különlegességét az adja, hogy a darabbeli “férjemet” egy jövőbeli tanítványom énekli. A helyszínt egy vidéki kultúrházba képzelte el a rendező, jelzésszerű díszlettel. Tipikusan “mozgásszínházi” előadás lesz, melyben a kórusnak ugyan olyan fontos szerepe van, mint az énekeseknek. Minden zenei motívumra egy-egy gesztussor vagy adott esetben tánclépés íródott. Hosszú próbafolyamat áll mögöttünk, ebből adódóan az előadás azt a veszélyt rejti, hogy beugrást nem tesz lehetővé.

- Nagy élményt és megtiszteltetést jelentett az operatagozat minden tagjának, szólistáknak, zenészeknek és a kórusnak egyaránt, hogy ezen a patinás helyen bemutatkozhattunk és valószínű, hogy további előadásaink lesznek Verdi "A végzet hatalma" c. operával.