Ezek tipikus vezetői problémák. Egy vezető sokszor már hajnali fél négykor felriad, mert eszébe jut. Úristen, tegnap elfelejtettem felhívni a Kovácsot, ebből mi lesz? Már vissza sem tud aludni, csak forgolódik. Hogy ne ébressze fel a feleségét, kimegy a konyhába. Ám útközben a konyhaajtó kilincse a kezében marad. Ezt már két hete meg kellett volna csinálni. Kiér a konyhába, ott ül a kutya, bánatosan néz rá. Tudom, elfelejtettem kutyakaját venni. Majd eszel maradékot, legalább te ne idegesíts! - förmed a kutyára. Majd eszébe jut, hogy az anyósnak megígérte, hogy péntekig felássa a kertjét, na abból se lesz semmi. Majd bevillan, holnapután házassági évforduló és elfelejtette, betett estére egy üzleti vacsorát. Hát ebből mi lesz? Majd elválunk - gondolja magában - aztán újraházasodunk valami másik napon, de ezt most nem tudom odébb tenni. Atyaég! Na, körülbelül ilyen gondolatok vannak a fejében, mikor beér a cégbe. Ott meg rászakad egyszerre az összes tennivaló: “Szaladj főnök, baj van hátul a raktárban!” – Útközben megszólal a mobiltelefon. – Valakit meg kell szidni. – Valakit meg kell dicsérni. – Valakit ki kell rúgni. – Valakit fel kell venni. – Meg kell írni a beszámolót. – Tízre jönnek tárgyalni. – Jolánka sír, lelkiéletet kell élni vele. – Ismerősek ezek a problémák?

Az emberi elme úgy működik, mint egy számítógép. Vagy inkább egy számítógép működik úgy, mint az emberi elme. A számítógépnek van valamennyi memóriája, melynek segítségével végzi a feladatait. Hasonló módon az embernek is van valamennyi energiája, figyelme arra, hogy működtesse az életét, végezze a feladatait. Ha az ember elindít a számítógépen nagy programokat, jó nagy terjedelmes fájlokkal, a gép elkezd lassulni. Hasonló módon, egy olyan vezető, akinek túl sok megnyitott feladata van, lassulni fog, mert szétszóródik a figyelme. Minden megnyitott feladat elvesz valamennyit a figyeleméből, energiájából.

Ha a számítógép memóriáját további fájlok megnyitásával terheljük, egyszer csak “lefagy”. Az ember is képes “lefagyni”. Volt már Önnel olyan, hogy annyi dolga lett volna, azt sem tudta melyikhez kapjon? Aztán végül hagyta az egészet. Na ez az, amikor az ember “lefagy”.

További probléma az is, hogy egy feladat mindig először fejben indul el. Mondjuk eszébe jut, hogy levelet kéne írni Gipsz Jakabnak, de nincs rá ideje. Három hónap is telt el azóta, hogy gondolt rá, azóta van rajta energia. Ugyan nem úgy jár-kel három hónapja, hogy “Levelet írni a Gipsz Jakabnak! Nehogy elfelejtsek levelet írni a Gipsz Jakabnak!”, mégis van rajta energia és figyelem. Lehet, hogy közben elfelejti az ember, de akkor is viszi az energiát. És ez lassít, szétszórja a figyelmet. Ahogy a számítógépen is csak az aktuális feladatot és ablakot nézzük, de ha a háttérben futnak további alkalmazások – még ha el is feledkeztünk róluk –, akkor is lassítják a gépet. Pedig ha a vezetőnek túl sok lezáratlan múltbéli nyitott feladata van, a figyelme és energiája ezeken lesz, nem a jelenen és a jövőn. Így az ilyen vezetőre azt mondhatjuk, hogy nincs itt és most. És kapunk egy probléma megoldó vezetőt, egy probléma megelőző vezető helyett. Olyan ez, mintha lenne egy autónk kétszáz visszapillantó tükörrel, előre meg be lenne deszkázva a szélvédő. Ennek az a vége, hogy megy az illető az utcán és magában beszél. Vagy volt már esetleg olyan Önnel, hogy vidékről hazafelé autózott, megállt a ház előtt és ha megkérdezték volna, merre járt mit látott út közben, hát bizony se kép se hang. Ön nem volt ott igazán, Ön helyett egy automata vezetett, Ön pedig a lezáratlan múltbéli feladataiban volt. Így elég nehéz szépen prosperáló, virágzó céget építeni és fennkölt cégvezetői célokat megvalósítani. De van egy jó hírem és van egy rossz. Rájöttem, hogy a munkában nem megszakadni kell, hanem elvégezni. És ez a jó hír, a munkában nem kell megszakadni. A rossz hír viszont az, hogy el kell végezni. Volt már úgy Önnel, hogy egy délután összejött, és egy nagy adag feladatot le tudott zárni, egy csomó tennivalót el tudott végezni? Hogyan érezte magát tőle? Ugye hogy jól? Mert ekkor visszakapta mindazt az energiát és figyelmet, ami azokban a feladatokban volt lekötve. Na, így lehet jól tenni a dolgunkat.

Elgondolkodott már azon, hogy Ön, mint cégvezető miért csinálja a vállalkozását? Talán a pénzért? Nem hiszem, azon már valószínűleg rég túl van. Úgysem tud megenni ebédre két bifszteknél többet. Hát akkor miért? Az ügyfeleimnek sokszor felteszem ezt a kérdést és ilyen válaszokat kapok: Élvezem a teremtés örömét. Büszke vagyok arra, amit alkottam. Munkát és megélhetést adok az embereimnek. Szeretek dolgozni . . . A válaszadók alkalmazottai valószínűleg el sem hinnék ezeket a válaszokat, pedig igazak. És itt keresendő a válasz arra a kérdésre is, hogy mivel lehet motiválni az embereket. Minden a céljaiktól függ.

Az “Idegen szavak és kifejezések szótára” szerint, a motiváció szó jelentése: “A cselekvés ösztönzői, kiváltói.” A szó a latin “movere” igéből származik, melynek jelentése: mozgat. Vajon mi az a dolog, ami megmozgatja az adott személyt, mi az, amiért hajlandó megmozdulni? A motiváció legalsó szintje a pénz. A pénzmotivált embertől túl sokat nem várhatunk, ő egy zsoldos, egy utcalány, aki pénzért hajlandó csinálni a dolgokat. Mi kell ahhoz, hogy egy ilyen ember otthagyja a cégünket? Elég, ha máshol egy kicsivel többet ígérnek neki. Vajon számíthatunk-e egy ilyen emberre hosszú távon? Erről egy baranyai cégvezető felesége jut az eszembe. A nagyon csinos hölgy egy céges vacsorán, könnyes bánattal azt mondta nekem a férjéről: “Bármit teszek is, mindig lesz egy, az enyémnél szebben csillogó barna szempár.” Rá másfél évre el is váltak. Azóta a cégvezető már a harmadik barna szemű hölgytől készül válni. Szóval a pénzmotivált ember csalfa szerető, egy ilyen munkatársra a vállalkozást nem lehet alapozni. Egy fokkal jobb az, akit a személyes nyereség motivál. Persze őt is motiválja a pénz, de nem az a fő hajtóerő. Sokkal inkább az, hogy neki milyen előnye, rangja származik a beosztásból. A hatalom élteti, az a tudat, hogy mások sorsáról dönthet és beosztásából adódóan, különféle előjogok illetik meg. Vajon mi kell ahhoz, hogy egy ilyen ember otthagyjon bennünket? Nyilván egy szebben hangzó beosztás. Ő is zsoldosnak számít. A következő szint a hivatástudat, itt a motiváció már belülről fakad. Bár ezt az embert is motiválhatja az előző két külső tényező, de a saját önbecsülése, szakmaszeretete fontosabb. Ő már nem olyan könnyen hagy ott bennünket. Az egyetemen az állatrendszertan professzorunk ilyen ember volt. Magas fokú hivatástudattal rendelkezett, nem kellett hajtani, dolgozott magától. Hajlandó volt akár éjjelig bent maradni a tanszéken. Vele már lehetne együtt dolgozni. Ennél csak az a motiváció jobb, melyet az ember a saját gyermekei irányában érez, ez a magától értetődő kötelesség. Persze az előző három tényező is fontos, de az ilyen ember azért teszi a dolgokat, mert tudja, hogy tennie kell. Egy ilyen munkatárs hajlandó bármilyen megpróbáltatást kiállni a cég érdekében.

Piroska Gyula

www.piroskagyulatrening.hu