Az Európai Unióban (EU) közel 300 000 szövetkezet működik 4,8 millió munkahellyel és közvetlen hatással vannak 140 millió állampolgár - szövetkezeti tag - mindennapi életére.

A szövetkezeteknek verseny jellemezte piacokon kell helytállniuk és bár nem törekednek a tőke utáni maximális nyereség realizálására, jelentős piaci részesedésekre tettek szert olyan területeken, ahol rendkívül erősek a tőkésített vállalkozások, például a bankiparban, a biztosításban, az élelmiszer-kiskereskedelemben, a gyógyszer-kereskedelemben és a mezőgazdaságban. De dinamikusan növekszik a szövetkezetek szerepe az egészségügyben, az üzleti szolgáltatásokban, az oktatásban és a lakásépítésben is. Nemzetközi szinten tapasztalható a szövetkezetek iránti megújult érdeklődés. Ezzel kapcsolatban a szövetkezetek támogatásáról Ajánlás készült, amelyet az EU összes tagállamának kormánya elfogadott.

Egyes tagállamok - Belgium, Olaszország és Portugália - úgy vélik, hogy a szövetkezeti tőke sajátos jellege miatt, a szövetkezetek különleges adóhatósági bánásmódot érdemelnek. Például a szövetkezeti részvényeket nem jegyzik a tőzsdén, ezért nem lehet széles körben megvásárolni, ami azzal a következménnyel jár, hogy szinte lehetetlen belőle tőkenyereséget realizálni. És az is tény, hogy a részvényeket névértéken fizetik vissza (ezeknek a papíroknak nincs spekulatív értéke) és bármilyen hozam (osztalék) általában korlátozott, ami elrettentheti az új tagságot. A Bizottság ezért felszólítja a tagállamokat, hogy mérlegeljék a szövetkezetek saját tőkéjére és tartalékaira vonatkozó, megfelelő és arányos adókedvezmények bevezetését, illetve gondoskodjanak arról, hogy az ilyen rendelkezések ne eredményezzenek versenyellenes helyzeteket

A szövetkezet kiváló példája egy olyan társasági formának, amely egyszerre, egymást kölcsönösen erősítő módon teszi lehetővé vállalkozói és szociális célkitűzések megvalósítását. A vállalkozásfejlesztési politika mellett a szövetkezetek fontos szerepet vállalnak a mezőgazdaságban, a gazdasági nehézségekkel küzdő régiók fejlesztésében, miközben a szövetkezeti struktúra ideális lehetőségeket kínál a foglalkoztatás és a szociális kohézió erősítéséhez. Ezért a szövetkezetek szerepére és lehetőségeire vonatkozó információk szélesebb terjesztése kiemelt feladat. És szükség van arra, hogy maradéktalanul figyelembe vegyék a szövetkezetek szerepét a Közösség programjaiban is.

A szövetkezetek Európa szerte fontos szerepet vállaltak és vállalnak a mezőgazdaságban. Az EMOGA által finanszírozott vidékfejlesztési intézkedéseken keresztül, már eddig is segítséget nyújtottak a gazdáknak (pl. gépbeszerzések, mezőgazdasági adókedvezmények és gazdálkodási szolgáltatások). A szövetkezetek értékes eszközei az ilyen szolgáltatásoknak és fontos eszközei lehetnek a mezőgazdasági ágazat továbbfejlesztésének. A támogató törvényhozás elfogadásán túl, a Bizottság az új tagállamokkal együtt a további lehetőségek és a sikeresség jegyében, vizsgálja a szövetkezetei üzleti tevékenységeket, a jó gazdálkodást és irányítást, a szövetkezetek közötti együttműködést, de mindenekelőtt a fiatalok bevonását a szövetkezetek fejlesztésébe és irányításába. Szerintük össze kell kapcsolni a jövedelemtermelő tevékenységet a képzéssel és a kapacitások fejlesztésével. A gazdák képzettebb és fiatalabb új generációja nagyobb hajlandóságot jelenthet az innovációra vagy a kockázatvállalásra - a mezőgazdasági szövetkezeti üzleti tevékenységekben vagy a gazdaságok tevékenységének diverzifikációjában egyaránt.

A szövetkezetek a gazdasági globalizáció jellemezte környezetben hozzájárulnak a helyi munkahelyek megtartásához és a helyi szolgáltatások ellátásához. A szövetkezeti szolgáltatások felhasználói, legyenek azok termelők, fogyasztók vagy munkavállalók, földrajzi értelemben helyhez kötöttek. Az ilyen mély helyi gyökereknek lehet jelentős megtartó ereje, mindez segíthet a szegényebb régiók és helyi közösségek fejlődésében. A tagállamoknak a gazdasági értelemben elmaradott térségeket támogató politika alakítása során komolyan el kell gondolkodniuk azon, hogyan lehet figyelembe venni és felhasználni a szövetkezetek előnyös szerepvállalását a régiókban, távoli térségekben és szegényebb városi kerületekben.

Egy szövetkezet teljesítményét nem elsősorban a befektetett tőke hozama, hanem a tagoknak nyújtott szolgáltatások alapján értékelik. A szövetkezetek költségfedezeti ponton való működésének képessége lehetővé teszi, hogy olyan személyek is létrehozzanak és működtessenek szövetkezeteket, akik egyébként nem férhetnének hozzá a munkaerőpiachoz. A szövetkezetek képesek hatékonyan integrálni a kirekesztett csoportokat a munkába és a társadalomba, munkahelyeket teremtenek és szolidaritásra alapozott növekedést ösztönöznek úgy, hogy nem törekednek a tagok között elosztható nettó eredmény realizálására (szociális gazdaság), ily módon fokozzák a munkaerőpiacok rugalmasságát. Gyakran a szociális gazdaság részének minősülnek olyan más emberközpontú vállalkozásokkal együtt, mint a segélyegyletek, az egyesületek és az alapítványok. Sok állami hatóság megítélése szerint a "szociális gazdaság" szövetkezeti formája hatékony módja a kiegyensúlyozott, szolidaritásra alapozott növekedés támogatásának. A Bizottság törekedni fog arra, hogy a gazdaság továbbra is elismerje a szövetkezetek hozzájárulását a munkahelyteremtéshez és a Közösség politikai elképzelésein és programjain, többek között a vállalkozói pillér alatt a "szociális gazdaság" szövetkezeti projektjeit támogató EQUAL Programon keresztül kihasználják a szövetkezetekben rejlő lehetőségeket.

Napjainkban a szövetkezetek állítják elő a holland mezőgazdasági termelés 83%-át, a szövetkezetek értékesítik a bankszolgáltatások 50%-át Franciaországban és 37%-át Cipruson, 35%-os piaci részesedésük a finn élelmiszer-kiskereskedelemben, 21% a spanyol egészségügyben és 60% a svéd erdőgazdálkodásban. Ezért a Bizottság támogatni fogja a szövetkezetek hatékony népszerűsítését és fejlődését az Európai Unióban . . .

Napjainkban 15 európai ország 320 millió állampolgára használja az eurót és részesedik ezáltal az integrált uniós piac nyújtotta előnyökből. Ezzel az eurózóna a világ legnagyobb gazdasági és monetáris uniója, lakóinak számát tekintve nagyobb, mint az Egyesült Államok. Az egységes piac működésének biztosításán túl, az euró az egészséges államháztartás és a kiegyensúlyozott gazdaságpolitika kialakításához is hozzájárul és így közvetve a foglalkoztatás bővülését is elősegíti. Az uniós tagállamok átlagos költségvetési hiánya soha nem volt még olyan alacsony, mint a tavalyi 0,6%-os érték. Összehasonlításul: a nyolcvanas-kilencvenes években a hiány rendszerint a GDP 4%-a körül ingadozott. A javuló trendet jelzi, hogy a Tanácsnak címzett mai ajánlásában az Európai Bizottság a túlzottdeficit-eljárás megszüntetését javasolja a Cseh Köztársaság, Olaszország, Portugália és Szlovákia vonatkozásában. Erre a sikerre alapozva egy ma közzétett összefoglalóban az EU számba veszi az euró bevezetése óta eltelt évtizedben elért eredményeket és felteszi a kérdést, hogyan járulhat hozzá a jövőben a közös valuta Európa gazdagodásához. A gazdasági és monetáris uniónak a jövőben ugyanis új kihívásokkal kell szembenéznie, melyek a globalizáció, a szűkülő természeti erőforrások, az éghajlatváltozás és az elöregedő társadalom jelenségeiből fakadnak.

Magyarország továbbra sem teljesíti azokat a kritériumokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy csatlakozhasson az eurót saját pénzként alkalmazó európai uniós államok övezetéhez - állapította meg az Európai Bizottság. Tíz vizsgált ország - Magyarország, Szlovákia, Svédország, Csehország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Észtország, Bulgária, Románia - közül Brüsszel egyedül Szlovákiát minősítette alkalmasnak az euró bevezetésére 2009. január 1-jétől. A magyar államháztartási deficitet idén a hazai össztermék (GDP) 4 százalékára, a belső államadósságot a GDP 66,5 százalékára várják Brüsszelben, míg az inflációs ráta márciusban 4,3 százalékponttal, az irányadónak vett kamatláb (a tízéves államkötvényekre vonatkozó) 0,4 százalékponttal volt magasabb az uniós referenciaértéknél. A referenciahatár a hiány esetében 3, az államadósság esetében 60 százalék, míg az infláció esetében márciusban 3,2 százalék, a kamatnál 6,5 százalék volt. A bizottság megismételte azt a felszólítását, hogy Magyarország tartsa idei költségvetését, jövőre pedig tegyen pótlólagos intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsa államháztartási hiányának a GDP 3 százaléka alá szorítását. Az elemzés szerint a pénzügyi politika tavaly korlátozó jellegű volt és az is marad 2009-ig. A bérnövekedést a bizottság szerint valószínűleg lefelé kell kiigazítani idén, a gyengébb gazdasági teljesítmény miatt - ez valamelyest mérsékli a tervezett foglalkoztatási költségeket is. Az inflációt illetően az elemzés úgy vélte, hogy idén és jövőre a nemzeti bank 3 százalékos célkitűzése fölött marad és a kockázatok is fennmaradnak. Jövőre mindazonáltal 3,7 százalékra csökken az áremelkedés.