Várkonyi László, a Külügyminisztérium szakállamtitkára megnyitó beszédében kiemelte, hogy az afrikai kontinens politikai és gazdasági jelentősége komolyan megnőtt a nemzetközi kapcsolatokban, részint a globális hatású helyi válságok, részint pedig az Afrikában rejlő üzleti lehetőségek miatt. A Külügyminisztérium szakállamtitkára hangsúlyozta Magyarország elkötelezettségét Afrika problémáinak megoldásában. Fontosnak tartotta a magyar bekapcsolódást az Európai Unió Afrika-politikájának kialakításába, de - hívta fel a figyelmet - nem szabad megfeledkezni a kétoldalú együttműködésekben rejlő lehetőségekről sem. Ebben a Külügyminisztérium szerepe alapvető, de korántsem egyedüli, hiszen az üzleti élet, a civil szféra, az állami intézmények képviselői együttesen alkotják azt a szereplői kört, amely a magyar-afrikai kapcsolatokat formálja.

Kifejezetten optimista vagyok, szemmel láthatólag a helyzet javul, legalább is a tekintetben, hogy a pénzpiacok előbb vagy utóbb normalizálódnak és ilyen vagy olyan technikával, de a hitelezés bővítéséhez szükséges források előteremthetők lesznek. Bár nincs speciális Afrika design termékünk, amit kifejezetten erre a kontinensre, erre az üzleti területre gondoltunk volna, de valamennyi létező terméke az Eximbanknak az afrikai relációjú üzletekben is használható. Kezdve az export előfinanszírozó hitelektől, amelyek forgóeszköz hitelek, vagy akár exportbővítést eredményező fejlesztések finanszírozásától egészen a külföldi befektetések finanszírozásáig. Az Eximbank bármilyen relációban kész üzletet finanszírozni. Azt mondjuk, oda kell hitelt adni, ahol a magyar árút hajlandók megvásárolni, mert abból lesz magyar export. Az Eximbank elsődleges missziója, hogy olyan térségekben, országokban és olyan időhorizontokban biztosítson finanszírozást, amelyet a kereskedelmi bankok nem, vagy nem előnyös feltételekkel vállalnának. Hiánypótló szerepet töltünk be. Régóta hangsúlyozom, a magyar vállalatoknak bátrabban, sokkal expanzívabb módon kellene folytatni az üzletfejlesztésüket. A külkereskedelmi tevékenység nem olyan bonyolult, csak neki kell látni, el kell indulni. Számos magyar vállalat az itthoni piacon kényelmesen érzi magát. De 2006-tól a belső piac növekedése lassult, így egyre több KKV rákényszerül, hogy elinduljon a külpiacok felé. Egy recessziós világgazdasági környezetben, ahol a fejlett országokban érezhető recesszió fog bekövetkezni, ami nyilvánvalóan a piacok szűkülését és az ide irányuló magyar export szűkülését is eredményezheti, meg kell keresni a világban az olyan exportpiacokat, ahol ez a gazdasági recesszió közel sem olyan mértékben érezteti a hatását, mint a fejlett országokban. Minél kevésbé fejlett egy gazdaság, annál kisebb a recessziós hatás. Az afrikai kontinens nagyon színes földrész abban az értelemben is, hogy egymástól nagymértékben eltérő állapotban lévő gazdaságokról van szó. Vannak nagyon szegény országok, ezek a segélyezési politika fókuszában lehetnek és vannak nagyon dinamikusan fejlődő, jelentős jövedelemtermelő képességgel rendelkező országok. Észak-Afrikától dél-Afrikáig, sokféle üzleti kultúrával találkozhatunk. A magyar vállalkozóknak meg kell tanulni, hogyan lehet Afrikában üzletet kötni. Van néhány ország, ahol ez okozhat problémákat az Eximbank számára, amely hivatalánál fogva, állami intézményként és az OECD szabályai alapján működő intézmény. A kínaiak és az indiaiak már Afrikában vannak, de azt gondolom, nekünk nem azokban az iparágakban kellene mozogni, ahol ők. A KKV amúgy is speciális terület. Ugyanaz érvényes Afrikára, mint Oroszországra, vagy Kínára, általában nem lehet ezekben az országokban üzletet kötni, hanem meg kell találni azokat a helyeket, egy-egy várost, települést, azokat a réseket, termék szegmenseket, amelyekben valami olyat tudunk gyártani, amire nekik szükségük van és eladható - mondta a bankár. A kötött segélyhitelezés konkrét üzleti tevékenységhez kapcsolódik, ami visszafizetendő hitel, de rendkívül kedvező feltételek mellett, nagyon hosszú lejárattal, akár kamatmentesen, vagy minimális kamattal. Magyarországnak, az Uniós tagságból eredő kötelezettsége és más nemzetközi kötelezettsége folytán, igen jelentős összeget kell segélyezési, támogatási célokra elkölteni. Ezek között elszámolható az a kamattámogatás és az a biztosítás, ami a segélyhitelekhez közvetlenül kapcsolódik. Határozott álláspontom, hogy jelentős mértékben növelni kell a segélyhitelezésre fordítható magyar költségvetési előirányzatot, ez ugyanis egy olyan formája a támogatásnak, amelynek közvetlen belföldi gazdasági hatása van. És nem egyszerűen annyi, hogy egy-egy magyar vállalat a segélyhitelből finanszírozott munka kapcsán piacra léphet és egy konkrét szerződésből jövedelme lesz, hanem ott lehet, kapcsolatot építhet, referenciát teremthet, és ha jól csinálja a dolgát, megalapozhatja a további üzleti lehetőségeit az adott országban. A kötött segélyhitelnek az egyik legfőbb jellemzője az, hogy a segélyhitelt nyújtó ország áruját és szolgáltatásait kell jellemzően megvásárolni. Magyarország 2003 óta folytat ilyen tevékenységet. Lassan bővül a kör, indultunk Boszniával, Montenegróval, azután Sri Lanka, Indonézia, Kambodzsa, Vietnam, Laosz, a következő ilyen állam Mongólia lesz. Az afrikai térségben nagyon sok olyan ország van, amely segélyhitelezhető. Persze azt is tudni kell, nem lehet bármilyen projektet, terméket így finanszírozni, csak olyan ügyek lehetnek, amelyek valamilyen okból kereskedelmi hitellel nem finanszírozhatóak. Jellemzően oktatásügy, egészségügy . . .

Annak ellenére, hogy Európában és Magyarországon is válság van, a MEHIB díjai nem változtak és nem is tervezzük, mert állami tulajdonban lévő export ösztönző intézmény vagyunk. Mivel a költségvetési hátteret használjuk fel, támogatási konstrukcióként is értékelhető az a tevékenység, amelyet végzünk. Az a véleményünk, hogy válság idején nem visszafogottá kell válnunk, hanem inkább előre lépni és húzni magunk után azokat a vállalatokat, amelyek eléggé bátrak és készek arra, hogy ott maradjanak a külpiacokon, sőt tovább bővítsék a tevékenységüket. A kormányzati és gazdaságpolitikai kommunikációban egyaránt az jelenik meg, hogy a kitörési pont az export növelése és részben át kellene kacsintani a fejlődő országok piacára, a már megszokott Nyugat-Európai piacokról. A MEHIB az exportőrnek - ha van egy elképzelése és adott esetben alá is írt egy szerződést, nemcsak annak a kockázatait vizsgálja -, segít a piac, a vevőkör feltérképezésével a saját kapcsolatrendszerét felhasználva. Ez a stratégia nagyon pozitívan visszaigazolódott Oroszország és a FÁK országok piacai tekintetében. Ugyanezt a szisztémát kell használni az afrikai kontinensen, meg kell találni azokat a piaci szegmenseket, ahol a magyar cégek versenyképesek lehetnek a termékeikkel, szolgáltatásaikkal, üzleti konstrukcióikkal. Mindig előbb elemeznünk kell, hogy mit tudunk eladni. Az ITDH ezen most nagyon dinamikusan dolgozik, felméri az export árualapot, az egyes termékek és szolgáltatások körét, amellyel ki tudunk menni külpiacokra. A felmérésekből látszik és a tapasztalataink is azt igazolták vissza, hogy ugyan nincsenek átütő komoly termékeink, viszont a magyar cégek rendkívül találékonyak. Képesek vagyunk arra, hogy akár különböző országokból származó multinacionális cégeket összefogjunk, és olyan projekteket szervezzünk meg, amelyek működőképesek. Ilyen projektek Magyarországon már megvalósultak, csak a mi részvételünk nélkül, mi voltunk a felvevőpiac. Ezt a tudást használja fel egyre több kis és középvállalat és próbálja áthelyezni más piacokra. A MEHIB feladata, hogy ezeket a törekvéseket maximálisan támogassa. Nem csak a kockázat kezelésről van szó ezekben a projektekben, hanem arról is, hogy a MEHIB egy olyan nemzetközi rendszernek a tagja - Berni Uniónak a Hitelbiztosítók Nemzetközi Szervezetének -, amely szervezet az elmúlt évtizedekben megkötött összes üzletből származó információt nyilván tartja. Mi tudjuk azt, hogy melyik külföldi cég, melyik országban, milyen üzletet kötött és milyen feltételekkel. És azt is tudjuk milyen sikerrel, problémákkal, ami természetesen üzleti titok. Irányvonalakat azonban tudunk mondani, hogy egy adott piaci szegmens támogatható-e vagy sem, ezzel az exportőrnek, a magyar befektetőnek jelzést adunk, hogy jó irányt választott. Ha az Eximbank finanszíroz és a MEHIB vállalja a kockázat túlnyomó részét, abból látszik, hogy az egy sikeres lépés, érdemes az üzletbe befektetni, utazni, repülőjegyet venni, ITDH szervezésében kimenni az ottani vásárokra, üzletember találkozókra, mert növekedni fog. Azt gondolom, ebben van a mi jelentőségünk - a mindenki által ismert pénzügyi konstrukciók előnyein túl -, a tudás, a kapcsolatrendszer és a piac ismerete. Végül mindenkit arra bíztatnék, hogy fedezze fel újra Afrikát! Ehhez szívesen felajánljuk azt a tudást, amit Afrikáról a MEHIB összegyűjtött.

A nemzetközi fejlesztéspolitika központjában valóban Afrika szerepel. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a segélyezés egy iparág, nagyon sok pénz áramlik ki a fejlődő országokba ilyen címen és döntően Afrikába. Magyarország is tagja és befizetője több ilyen multilaterális szervezetnek. Ezek a szervezetek különböző projekteket finanszíroznak, amelyek szigorú szabályok mellett, közbeszerzési eljárások keretében történnek. Nagy részük infrastruktúra fejlesztésére fordítódik. Azoknak a magyar üzletembereknek, akiknek van affinitások Afrika iránt, érdemes ezekre a projektekre oda figyelni. Jó hír, hogy létrejött az Afrika Központ melynek feladata figyelemmel kísérni azokat a kimenő pénzeket - Világbanknál, az EBRD-nél, az EIB-nél és az IMF keretén belül -, amelyek különböző projekteket finanszíroznak meg és erről információt is ad, lehetőleg a tender kiírását megelőzően. A segélyezésben - szeretném megjegyezni - a civil szervezetek nagyon aktív szereplők. Ezt kapcsolnám össze azzal, hogy Afrikában nem lehet üzletet kötni úgy, hogy soha nem jártam ott, nem ismerem az üzleti kultúrát. Ismerni kell, jelen kell lenni! Arra biztatnám az üzletembereket és a civil szervezeteket, kölcsönösen segítsék egymást ebben a munkában. Az afrikai társadalmakban elvárt, hogy ha valaki részt vesz egy projektben, akkor vegyen részt az ottani társadalmi életben is, adjon hozzá valami plusz szolgáltatást, akár az oktatás területén . . . A civil szervezetek segíteni tudnak az eligazodásban, a helyi környezet megismerésében, az emberi viszonyokban.

Résztvevők:. Dr. Biernaczky Szilárd, ny. egyetemi a MUNDUS Kft. ügyvezetője, a Magyarországi Afrika - Dél-Afrika Egyesület elnöke. Dr. Kiss László, a Seychelles Szigeteki Köztársaság főkonzulja. Dr. Entz Boldizsár, a Ghánai Köztárság tiszteletbeli főkonzulja. Dr. Balogh Sándor, az Afrikai-Magyar Egyesület elnöke.. Dr. Szedlacskó Zoltán, az Ahead Global Gazdaságfejlesztő Kht. FB elnöke, a Tanácsadó Testület tagja. Dr. Suha György, Gambia bécsi állandó képviseletének nagykövete, az UNIDO és a CTBTO állandó képviselője. Dr. Kanizsay Endre prof. nemzetközi főtanácsadó, egyetemi tanár, Szudán szakértő.

Sok afrikai diák tanult a magyar egyetemeken az elmúlt 20-25 évben, akik szeretik Magyarországot. Ma már vannak köztük miniszterek, vállalatvezetők . . . érdemes lenne őket megkeresni, sokat tudnának segíteni. A magyar társadalom soha nem fordult el Afrikától. Az kölcsönös, hogy viszonylag kevés konkrét üzlet jön létre. Megszűntek a nagy külkereskedelmi vállalatok, amelyeknek tapasztalatuk volt a piackutatásban. Miután kiszerveződtek kis és közép vállalatokba, nincs meg a megfelelő tőke, nyelvtudás . . . ezért feltétlenül szükség van az állami szerepvállalásra, például külügy, pénzügy, ITDH, Eximbank, Mehib. Megítélésem szerint hiányzik Magyarország esetében még az a keret, ami az afrikai megjelenést, az afrikai tevékenységet meghatározná. Ezen a kereten belül kellene mozogni a külügyminisztériumnak, a szakminisztériumoknak, az oktatásnak, a kutatásnak, a civil szervezeteknek, a vállalkozóknak. Ha ebbe a keretbe beletesszük az elképzeléseinket, mit szeretnénk Afrikában fejleszteni, egyetemet, vasutat építeni vagy egészen mást, az előbbre vinné a dolgokat. A tudatosságnak, az egymásra találásnak folyamata van, nem lehet mindent egy csapásra megoldani. Rengeteg Afrika ismeret van Magyarországon, például a Gödöllői Egyetem 35 évig képzett Afrika szakértőket. Meg kell őket keresni! Meg kell nézni az ebben a témában készült kandidátusi értekezéseket, és meg kell keresni a szerzőiket. A szellemi exporttal kell először indulni, azt tudja követni az anyagi jellegű export. Nemcsak a civil szervezetek ténykedése generálja a minőségi fejlődést az üzleti kapcsolatainkban, hanem a befizetendő 125 millió euró, hogy Afrika iránt egyre nagyobb lesz az érdeklődés. Nem elégséges, hogy csak hat diplomatánk, követségünk van Afrikában, ez kevesebb, mint az ott focizó magyar labdarúgók száma. És a tizenvalahány tiszteletbeli konzulunk sem igazán ütőképes sereg az afrikai gazdaság meghódítására. Afrika egy olyan piac, ahol verseny van, ezt tudomásul kell vennünk! Tévedés, hogy Afrikában mindent el lehet adni. Afrika rendkívül sokszínű, 53 ország létezik, minimum 8-10 földrajzi, geopolitikai régió, legalább három volt nagy gyarmattartó, nincs lehetőség általánosításra az üzleti magatartást illetően. A magyar külügyminisztérium több feladatot adjon a tiszteletbeli konzuloknak, hogy a területen önállóbban képviseljék az országot, ugyanis nagyon meg van kötve a kezük. A vízum nagyon nagy probléma, sok oktatásra vágyódó afrikai diák nem tud eljönni Magyarországra, nehezen kapnak beutazási lehetőséget. Hívja meg a külügyminisztérium az itt végzett afrikai diákokat egy összejövetelre, hiszen ők potenciális segítőink, együttműködő partnereink. Létre kellene hozni egy afrikai adatbázist, ami a nyugati cégeknek már régóta a rendelkezésére áll. Sok-sok konferenciát tartottak már Afrikáról, de kevés konkrét lépés történt. Afrikának most konjunktúrája van, eddig nagyon kevés eredményt értünk el, most ért meg a helyzet a konkrét cselekvésre, cselekedjünk!

Egységes volt a vélemény: Menjünk Afrikába!

(Szabados)