RENDEZNI VÉGRE KÖZÖS DOLGAINKAT . . .

Hídverés

A Dunakanyar bal és jobb parti települései egy asztalhoz ültek, hogy közös dolgaikról, a Dunáról, a Duna menti településekről, az ott élő emberek jelenéről és jövőjéről beszélgessenek, vitázzanak. A BAL és JOBB parti települések a Dunáért, a Környezetért, az Emberért konferencia helyszíne a középen fekvő Szentendrei-sziget volt, ami egyúttal egy "hídverési" kísérletre utalt. A rendezvény védnökei Fodor Gábor és Túri Kovács Béla egykori miniszterek voltak, akik maguk is megerősítették ezt a szándékot. Az érintett települések - Vác, Szentendre, Nagymaros, Visegrád, Leányfalu, Szigetmonostor, Tahitótfalu, Dunakeszi - polgármesterei mellett a térség nagy szolgáltatói is megszólaltak, így például a MAHART PASSnave és a Duna-Ipoly Nemzeti Park, az Autópálya Zrt., illetve a főtámogató a Fővárosi Vízművek. Rajtuk kívül számos vállalat és civilszervezet is megosztotta, ütköztette álláspontját a rendezvényen. Szóba került a környezet, a munkahelyek, a közlekedés, az idegenforgalom, az ipar, a mezőgazdaság és még seregnyi kérdés. 19 települést érintett ez a tanácskozás, ahol a jelen lévők igyekeztek kifürkészni, mit tehetnek az Önkormányzatok, a cégek, a lakosok és talán az állam.

- A Duna két oldalán lévő települések polgármestereit összehívták, hogy közös nevezőre jussanak az itt élő emberek jövője érdekében. Milyen volt a konferencia hangulata? - kérdeztük Gulyás József vezérigazgatót, aki az ötlet gazdája volt.

- Mindenki finom érzékkel ráérzett arra, hogy a bal és a jobb parti települések összejövetele csak egy ékezettel különbözik a "párti" - tól, de nagyon örülök, hogy senki nem esett a politika csapdájába. Mindenki a környezetről, a Dunáról, az emberekről beszélt és úgy láttam, ezen a konferencián néhány nagyon fontos kitörési pont keletkezett. Nagymaros polgármestere például megfogalmazta, hogy ennek a térségnek a legfontosabb közös értéke a Duna, ezen belül is elsősorban a dunai turizmus, a dunai közlekedés és hajózás. A Visegrádi polgármestertől megtudtuk, hogy az egészségügyi ellátásban és az oktatásban van már együttműködés, amit bővíteni akarnak. Nagyon érdekes volt, hogy a bal és jobb oldali települések láthatóan nem tudták jól definiálni, hogy a Dunakanyar mettől - meddig is tart. A konferencia második felében a résztvevők közösen fogalmazták meg, hogy mekkora érték van a térség tulajdonában. És ez a vízbázis, ami feltétlenül közös platformra fogja terelni ezeket a településeket. Szentendre Kistérségi Egyesületének vezetője szintén rendkívül nagy affinitást mutatott abban az irányban, hogy megállapodjanak az együttműködés kiterjesztésében. Ne csak a Duna vonala legyen a határ, hanem azon is túlmutasson. Ez egy jó hangulatú együttműködő konferencia volt, ahol a Levegő Munkacsoport már fehér asztalhoz kíván ülni a korábban peres partnereivel. A Fővárosi Vízművek pedig partnerül szerződik mindenfajta természetvédelmi, gazdasági és társadalmi kezdeményezéshez. Nagyon jól éreztem magam.

- Mekkora volt az érdeklődés?

- Sokkal többen jöttek el, mint amennyit eredetileg terveztünk. Úgy 50-60 emberre számítottunk, de legalább 80-an voltunk, mert civil szervezetek is részt kívántak venni a vitában.

- Voltak nagy viták? Miben nem tudtak megegyezni?

- A Duna két partján lévő települések bizonyos infrastrukturális kérdésekben nincsenek teljesen közös nevezőn. De jó volt látni, hogy ezek a viták végül baráti kézfogással fejeződtek be és azzal, hogy majd külön leülnek és egyeztetik az érdekeiket.

- Az Európai Unió is arra ösztönzi a régiókat, hogy összefogjanak. Elhangzottak olyan konkrétumok, amelyekre már most lehet készülődni?

- A Mahart PassNave már jelezte, hogy végiggondolt fejlesztéseket fog a Dunán végrehajtani a turisztikai közlekedés fellendítésére. A vízbázis védelem a bio-mezőgazdaság fellendítését eredményezi majd. A nézőközönség részéről is sok kérdés elhangzott, melyek a jobbítás szándékával születtek. Mindenki jókedvűen, mosolyogva ment el erről a konferenciáról.

- Lesz folytatás?

- Természetesen! Apró lépésenként, egyik téglát a másikra téve lehet csak a házat építeni. Azt gondolom, hogy most az alapozásnál tartunk, de ősszel újra összejövünk és fel fogunk tenni néhány téglát ismét a falra.

- Ön mivel foglalkozik?

- Közgazda vagyok és a Joint Vanture szövetségben tőke-exporttal foglalkozom.(Négyszáz nagy magyarországi vállalat érdekvédelmi szervezete.) Szeretek eseményeken moderátor lenni és érdekeket egyeztetni. Egyébként szállodai szakember vagyok, ebben a térségben is van érdekeltségem.

- . . . és Ön, mint turisztikai szakember milyen lehetőséget lát a térségben?

- Szerintem ez a térség a szelíd turizmus paradicsoma lesz. Ez alatt azt értem, hogy a dunai evezős sport fog fellendülni és újabb kis kikötők létesülnek. A Szentendrei sziget különleges domborzati és talajadottságait kihasználva, lovas sporthelyek is létesülnek majd. A víz minőségének javulásával párhuzamosan fel fog élénkülni a horgászturizmus is. Budapestnek igazi rekreációs paradicsoma lesz ez a Szentendrei-sziget, ami európai elismertségre van predesztinálva.

- A Dunakanyar a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén fekszik. Önök szintén résztvevői voltak a konferenciának - kezdtük a beszélgetést a Nemzeti Park igazgatójával, Füri Andrással.

- Ez az ország egyik legszebb, legváltozatosabb és legismertebb tájegysége. Hírét elsősorban turisztikai vonzerejének köszönheti, de a két part között soha nem volt könnyű az átjárás. Ki-ki esküszik a maga "hazájára", azaz oldalára, alig több mint 300 méterre egymástól. Most összefogtak a Dunakanyar jobb és bal parti települései, hogy megvitassák az itt élő emberek jelenét és jövőjét. Remélem, ez az összefogása azt is jelenti, hogy stabil, biztos ökológiai hálóval védhetjük az őshonos állatok, növények élőhelyét, mert a természetvédelem érdekei mindenképpen elsőbbséget élveznek minden mással szemben. A Dunakanyarban és a szigeteken viszonylag érintetlen állapotban van a part menti és a meder élővilága. De érdemes védeni a gyepek, rétek és az erdőterületeket is. Ezek a területek több települést érintenek és az itt élők vonzó zöldturisztikai programokat kínálhatnak az érdeklődőknek. A Szentendrei szigeten például még megtalálható a fekete gólya, a kiskócsag, a bakcsó, a szibériai nőszirom, a kornis tárnics, a vágási tőzike, a vízben pedig a kecsege, bucó fajok . . . Az ökoturizmus persze csak úgy oldható meg, ha a kirándulók nem zavarják a védett állatokat, és nem jelentenek veszélyt a védett növényeknek. Ezekről a környezetvédelmi feladatokról is beszéltünk a rendezvényen.

(Szabados)