- Még 14 éves sem voltam, mikor egy jeles művész szárnyai alá kerültem, akitől a rézmetszés technikáját sajátítottam el. Miután a tükörfényes rézlapba való vésést már tökéletesen tudtam megmunkálni, a faragás, a szobrászat felé fordultam.

- Először az arccal foglalkoztunk minden nézetben, ezt követte a mimika, a szem, a száj, az öröm kifejezésének ábrázolása. A negyedik évben összehoztuk az arcot a testtel, az ötödik évben a növények és állatok megjelenítését tanultam, végül mindennek a harmonikus egybeillesztése volt a feladat.

- Hat év anatómiai tanulás állt már mögöttem, amikor hozzá mertem nyúlni a márványhoz.

- Nagyon szeretem az ásványokat, a megkövesedett élőlényeket. Azok a hegyi kristályok értékesek számomra, amelyben úgynevezett “zárványfelhő” van, ami kiad valamilyen formát, vagy valamire hasonlít. Egy ilyen zárványos kő nagy kincs nekem és azt gondoltam, ezeket megfaragom. Öt év kísérletezése után, már körülbelül száz darabot készítettem. Először kiszedem az anyagot a kőből és ezen a lyukon keresztül - nagyítót használok - gyémánttal faragom ki a kis szobrokat. Ehhez a munkához sok-sok türelem kell, egy év is eltelik a terv és a megvalósítás között. Ezek az alkotások egyediek, rajtam kívül a világon senki nem készít hasonlót. Aki szereti a ritkaságokat, gyűjti.

- Enyhe szürrealista módon alkotok. Az anatómiai ismereteimnek köszönhetően a figurális művészetet helyezem előtérbe. Képeimen az alakok elhelyezése a környezettel harmonikus egységet alkotnak. Általában a nyári időszakban festek, a téli hónapokban faragok a műtermemben, vagy rézmetszetet készítek. Budapesttől 60 km-re Hont-on lakom, gyönyörű természeti környezetben, belőle is merítkezem.

- Bretus Imre a kiállítás kurátora azt kérte tőlem, egy olyan összegző művel szerepeljek, amelyről kiderül a festészetről való gondolkodásom. A bemutatott képen egy görög-keleti egyházi családfa látható. Az idén Olaszországban jártam és az ottani élmények hatására olyan ötletem támadt, hogy megfestem a családfámat. A képen látható személyek azonban nem a rokonaim, semmi közöm a megfestett emberekhez. Ezek fiktív portrék, markáns típusok, akikről egy-egy jellem jut az eszünkbe, egy tudós, egy tengerész vagy egy tiszta tekintetű gyermekarc.

- A “mimézis” híve vagyok, ami azt jelenti, hogy szeretek visszanyúlni a klasszikus művészethez, szeretem onnan meríteni a toposzokat, a markáns figurákat, de nem szolgai módon lemásolni azokat, hanem valamilyen csavarral a saját nyelvemre lefordítani. Általában nem ragaszkodom az eredeti elképzelésemhez. Látok valamit és elindul a fantáziám. Figurális és reális képet szeretek készíteni, amelyről leolvasható egy gondolat vagy egy történet. Mindezt azonban nem “szájbarágósan” teszem, sőt az sem fontos, hogy megértsék, nem kínálom a megoldást. A célom inkább az, hogy elindítson a nézőben valamilyen gondolatot.

- Egy sorozatot készítettem arról a Tisza-parti kis faluról, ahol nyaraimat töltöm. Az itt élő emberek nagyon kedvesek, befogadtak.

- Elhatároztam, hogy festek még egy sorozatot azokról a hatásokról, amire az ő életük, jellemük inspirál.