ÉVÉRTÉKELÉSEK
Az elmúlt hónapban a Magyar Szocialista Párt és a Fidesz - Magyar Polgári Párt évértékelését mutattuk be. Most évértékelésre kértük fel Magyarország további három parlamenti pártját, hogy megismerjük, Ők hogyan értékelik az elmúlt évet? Sikerült-e - szerintük - a gazdasági válságra megfelelő választ adnia a magyar politikai elitnek, a kormánynak? Milyen lelki, szellemi, gazdasági helyzetben van ma Magyarország? Milyen eredményre számítanak az Európai Parlamenti választáson? Hogyan látják pártjuk jövőbeni helyét, szerepét a hazai politikai palettán?
KERESZTÉNYDEMOKRATA NÉPPÁRT
Semjén Zsolt, elnök
Jobboldali kormánya lesz az országnak
Az elmúlt év a magyar kormány elhibázott gazdaságpolitikájának eredményeként a teljes “felsülés” éve volt. 2008. októberére odajutottunk, hogy nagyon jelentős felár mellett sem jegyezték le a befektetők a magyar államkötvényeket és az ország a fizetésképtelenség határára sodródott. A tényleges csődhelyzetet csak a nemzetközi pénzügyi szervezetek 25 milliárd dolláros hitelkeretének megszerzésével lehetett elhárítani.
A gazdasági világválság Magyarországot legyengült állapotában érte. Ezért a válság hatásai sokkal erősebbek Magyarországon. A válság okozta hatások elhárítására, vagy legalább tompítására a kormány nem talált eszközöket. Társadalmi és politikai támogatottság hiányában a kormány csak sodródott az eseményekkel, azok kezelésére képtelen volt.
Mínusz háromszázaléknyi gazdasági növekedésre tervezte a kormány a költségvetést. Ez nem lesz tartható, a visszaesés várhatóan a hét százalékot is eléri. A magyar gazdaság a rendszerváltás óta ilyen mélyponton még nem volt. Ilyen gazdasági helyzet mellett nyilvánvalóan lehetetlen lenne a társadalomtól jó lelki és szellemi állapotot várni. Soha ennyi munkanélküli, soha ennyi kilátástalan emberrel nem rendelkeztünk. Az ország szellemiekben és morálisan is szétesett.
Ezen a kilátástalannak tűnő helyzeten csak egy társadalmi és politikai felhatalmazással rendelkező kormány tudna segíteni. Ezen a helyzeten csak egy előre hozott választás segíthetne. A civilizált Európában, ebben a helyzetben ilyen eszközzel szoktak élni. Nálunk a kormányon lévő politikai elit azonban továbbra is csak a hatalmi vergődése meghosszabbítására törekszik. Az új, szakértőinek tervezett kormány megszorító intézkedései a sajtón keresztül körvonalazódnak. Gazdaság
élénkítő intézkedésekről és igazán elodázhatatlan érdemi reformokról hallani sem lehet. Új választások nélkül a 2009-es esztendő Magyarország lecsúszását csak erősíteni fogja.A KDNP a Fidesszel közös listán állít jelölteket az Európai Parlamenti választásokra. Ezeket a választásokat ez a pártszövetség megnyeri. Ugyan az új Európai Parlamentben Magyarországnak kettővel kevesebb képviselője lesz, ennek ellenére azt gondolom, hogy pártszövetségünk több Európai Parlamenti képviselőt küld Brüsszelbe, mint az előző parlamenti ciklusban.
2009. év végén nyilvánvalóan már – ha nem lesz előre hozott választás – a hazai országgyűlési választásokra is készülni fogunk. A KDNP a Fidesszel újra közös listán jelenik meg az országgyűlési választások során. A KDNP a jobboldali politikai erők összefogását ösztönzi. Biztos jobboldali kormánya akkor lesz az országnak, ha a jobboldali pártok erőiket nem szétforgácsolják, hanem egyesítik. Azt gondolom, hogy a Fidesz-KDNP majdani országgyűlési frakciója az új polgári kormány törvényhozói működését biztosítani fogja az új összetételű Parlamentben.
SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE
Magyarország válaszút előtt áll
Fodor Gábor, elnök
A 2009-es év minden bizonnyal mérföldkő lesz Magyarország életében, egy olyan dátum, melynek idővel kiemelt helye lesz a történelemkönyvekben. Hazánk több olyan kihívással szembesül egyszerre, amelyeket egyenként is komoly feladat lenne megoldani, a cselekvés azonban nem halogatható tovább. A magyar politikának
vissza kell térnie arra az útra, amelyről 2001-ben a két éves költségvetéssel, majd a 100 napos programokkal letért, vagyis a felelős gazdaságpolitika, a választókkal való őszinte beszéd útjára. 2009-ben véget kell vetni majd’ tíz év populizmusának.Az ország többsége számára ma már evidencia, hogy nem mehet minden úgy tovább, ahogy eddig. Kiadáscsökkentésre, strukturális reformokra van szükség és több évtizedes, még a Kádár-rendszerből magunkkal hozott viselkedésmintákkal kell leszámolnunk ahhoz, hogy hatékony választ tudjunk adni arra a kettős válságra, amellyel Magyarország szembesül. Ma ugyanis egyszerre van gazdasági és társadalmi válság hazánkban. Válaszút előtt állunk: vagy megtesszük a szükséges lépéseket a gazdaságban, vagy végzetesen leszakadunk a régió többi országától; vagy útját álluk a kirekesztésnek és gyűlöletkeltésnek, vagy hagyjuk, hogy az erőszak a mindennapjaink részévé váljon; vagy valódi, rászorultság-elvű szociálpolitikát folytatunk, vagy a magyar társadalom végleg kettészakadhat.
A nemzetközi gazdasági válság tavaly indult “világkörüli útjára”, és hazánkat igen felkészületlenül érte. Azoknak a reformoknak az elmaradása, amelyeket a liberálisok egy évtizede sürgetnek, sebezhetővé tette az országot a külső hatásokkal szemben. Amikor az MSZP és Gyurcsány Ferenc hátat fordítottak a közösen vállalt reformpolitikának, az SZDSZ felbontotta a koalíciót. Számunkra ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy a kisebbségi szocialista kormány nem tud megfelelő válaszokat, megoldásokat adni a válságra. A liberálisok ellenzékben is sürgették az állami kiadások csökkentését és a strukturális átalakítások megkezdését (egészségügy, oktatás, szociális ellátórendszerek). A Fidesz ugyanakkor továbbra is, a mai napig minden szükséges, józan lépést következetesen elutasít.
A politikai patthelyzet feloldására, az egyik oldalon a tétovázó, késlekedő kisebbségi kormánnyal, a másikon a populizmussal szakítani nem akaró Fidesszel, az SZDSZ már tavaly ősszel azt képviselte, hogy szakértői válságkezelő kormányra van szüksége az országnak. Meggyőződésem, ha létrejött volna ez a kormány, most nem itt tartanánk. Egészen más helyzetben lennénk, hiszen az elmúlt fél év során sem történt érdemi válságkezelő lépés, annak ellenére, hogy az SZDSZ igyekezett mindent megtenni azért
, hogy egyfelől támogassuk az ésszerű megoldásokat, másfelől cselekvésre bírjuk a kormányt.Az előbbire példa, hogy az ország stabilitása érdekében megszavaztuk a költségvetést, utóbbira pedig a szakértői kormány felvetése és az olyan törvényjavaslataink,
mint a költségvetési plafontörvény, mely gátat szabott a túlzott állami költekezésnek.A kisebbségi kormány azonban képtelen volt megoldást találni a helyzetre – ez vezetett végül oda, hogy március végén a kormányfő lemondott. Gyurcsány Ferenc távozásával lehetőség nyílt arra, hogy felálljon egy olyan válságkezelő kormány, ami képes kezelni a gazdasági válságot, képes visszaszerezni a befektetők bizalmát, nem a népszerűségi szempontokat tartja szem előtt, hanem olyan felelősségteljes, régóta halogatott dö
ntéseket hoz meg, amelyek az ország hosszú távú érdekeit szolgálják.A Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivői és parlamenti képviselői azért nem támogatták a Fidesz javaslatát a parlament feloszlatásáról, mert az ország érdeke most azt kívánja, hogy egy olyan kormány legyen, amely azonnal tud cselekedni, és amely nem fél attól, hogy megtegye a megfelelő lépéseket. Ha júliusig késik az állami kiadások lefaragása, kétszer akkora megszorítások lesznek szükségesek, hiszen csak fél év áll majd rendelkezésre a
válság kezelésére. Döntésünkben döntő szerepet játszott, hogy egy általunk régóta képviselt, a Reformszövetség javaslatainak talaján álló program állt szemben a Fidesz felelőtlen, a kiigazítás szükségességét tagadó politikájával. A Fidesz még most sem a válságkezelésről beszél, hanem arról, hogy győzelme esetén kit és hogyan állítana bíróság elé politikai ellenfelei közül.A szocialista pártnak ugyanakkor élnie kell ezzel az utolsó órában jött lehetőséggel: ha nem tudnak teljes mellszélességgel odaállni az új kormányfő válságkezelő programja mellé, vagy felpuhítják, “bársonyosítják” azt, magunk fogjuk kezdeményezni az Országgyűlés feloszlatását, ezzel az előrehozott választásokat.
A gazdasági válság kezelésén túl az új kormánynak az évek óta súlyosbodó társadalmi válságra is érvényes válaszokat kell találnia. A gyűlölködés, a kirekesztés, az egymás iránti megértés és tolerancia hiánya mára mindennapjaink részévé vált – elég, ha csak felidézzük a tatárszentgyörgyi tragédiát, vagy azt a jelenséget, hogy ma má
r egyes társadalmi csoportokat kollektívan meg lehet bélyegezni a közbeszédben, legyenek azok romák, melegek, nők vagy éppen zsidók.Az európai kultúra az egyén felelősségére épül. Arra, hogy egy embert kizárólag a saját tettei és magatartása alapján lehet megítélni, nem pedig a társadalmi csoport alapján, ahová tartozik, vagy ahová egyesek önkényesen besorolják. Vannak tisztességes emberek és tisztességtelenek, függetlenül attól, milyen a bőrszínük, a vallásuk, meggyőződésük. Jól tudjuk, hová vezetett a X
X. század során a bűnbakkeresés. Hosszú távon egy társadalmi válság tönkretehet egy országot – még akkor is, ha a gazdasági válságból képesek leszünk kilábalni. A válságkezelő kormánytól ezért az SZDSZ elvárja a szélsőségesekkel szembeni határozott és törvényes fellépést. Az új kormánynak helyre kell állítania a jogállam becsületét, és olyan szociálpolitikát kell folytatnia, ami esélyt ad a mélyszegénységben élőknek arra, hogy segíteni tudjanak önmagukon.Biztos vagyok benne, hogy többségben vannak a józan, változásokra, őszinte politikára vágyó emberek. Többségben vannak, akik szerint a populista politika, a felelőtlen ígérgetés, a demokratikus értékek tagadása visszafordíthatatlan károkat okozhat az országnak. 2009 tétje éppen az, hogy képesek leszünk-e a kettős válságra felelős, demokratikus válaszokat adni. Ha igen, a szélsőségeseknek nem lesz esélyük felszámolni azt a demokratikus konszenzust, amin köztársaságunkat annyi, sokszor meddőnek tűnő küzdelem után 20 éve megalapítottuk. Magyarország felemelkedésének ugyanis csak ez az egy, európai útja létezik.
MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM
Közel fél éve bénult állapotban állunk a vihar közepén
Dávid Ibolya, elnök
Közel fél éve ismerte el először a kormány, hogy Magyarországot sem csak felületesen érinti majd a gazdasági világválság. Közel fél évünk volt tehát érdemi lépéseket tenni, azonban a gyors cselekvés helyett a korábbinál is bénultabb időszak következett. A kormányzat éppen ellentétesen reagál, m
int ahogy a helyzet megkívánja: minél nagyobb a baj, minél nagyobb viharba kerülünk, annál nagyobb tehetetlenség, bénultság uralkodik el, s sajnos ezt a nemzetközi piacok is jól látják. Ez pedig nem hat a befektetői bizalom visszaszerzésének irányába, sőt.Komoly felelősség terheli tehát a kisebbségi kormányt, azonban az ellenzéket is, amelynek kezében ott a parlamenti többség kínálta lehetőségek sora. A válságot eddig úgy tűnik, egyedül az MDF vette komolyan, az októberi Nemzeti Csúcsra is csak mi érkeztünk konkrét, egyéves válságkezelési tervvel. Azonban hiába tett le az MDF több válságkezelő reformprogramot is az asztalra: az SZDSZ és a Fidesz mindeddig nem volt partner a változásban. Utóbbi ráadásul legnagyobb ellenzéki pártként továbbra sem lép a tette
k mezejére, nem mutat fel konkrét programot, megoldási javaslatokat. A parlament feloszlatása, mint egyetlen alternatíva, ma kevés.Ezt először az MDF kezdeményezte még koraősszel, s azóta is minden alkalommal megszavazzuk az ez irányú javaslatot, mert az MDF ma az előrehozott választásban látja a nemzet jövőjét. Az SZDSZ azonban ebben a helyzetben mégsem kívánt ellenzéki párt lenni, így az adott kereteken belül kell gondolkodnunk. Ebben a súlyos helyzetben mindenkinek a realitások talaján kell állnia, s a
legjobb tudása szerint a válság hatékony és gyors kezelésére koncentrálni.A 100 napos program káros következményeit még sokáig nyögi az ország
Sajnos a kormányzat bénultsága az egész politikára, s az egész országra káros hatással van – nem csak gazdasági, de lelki értelemben is. A múlt hibáival való őszinte szembenézést és felelősségvállalást nagyon fontosnak tartom ahhoz, hogy a hibákat korrigálni tudjuk. Az emberek ezt joggal várják el a megválasztott politikusaiktól, hogy ha hibáztak, beismerjék, és igyekezzenek azon mielőbb javítani. Ezt az igyekezetet azonban nem látom ma a parlamenti pártok nagy részén.
Az ország mai állapotáért ugyanis nagy részben a gazdaságot kényszerpályára állító a 2002-es populista 100 napos program felelős. Ennek megszavazásával egy nagyon keserves útra állította rá az országot az azt megszavazó MSZP, SZDSZ és Fidesz. Egyetlen rossz döntésük elég volt ahhoz, hogy az ország minimum 10 évre kényszerpályára kerüljön. Egy rövidlátó döntés hosszú távú agóniába sodorta a gazdaságot, s ennek az egész társadalom issza a levét, hosszú évek óta és még jó pár évig. Mi 2002-ben jeleztük, ebből baj lesz, egyedül az MDF nem adta szavazatát ehhez a felelőtlen tetthez.
Ami a 2009-es kilátásokat illeti, ketté kell választanunk a kérdést, hiszen egy válságban a mögöttünk álló három hónap is rengeteg idő, ez pedig tompa bénultságban telt. A jövőre tekintve abban bízom – és erre kértük fel a 100 napos programot megszavazó három pártot - , hogy felismerve a helyzet súlyosságát a pártok lássák be: a nemzet és a jövő generációinak érdekében nagyon gyorsan korrigálni kell a hibás döntések okozta károkat. Ez pedig nem megy másként, mint őszinte politikát folytatva azonnali és hatékony válságkezelésben kell kezdeni.
Egyedül az MDF kínál felelős és őszinte programot
A Magyar Demokrata Fórum őszinte, egyenes, konzervatív politikája erre kínál megoldást. Ma egyedül az MDF-nek van felelős és őszinte programja, és ezt látják a választók is, hiszen támogatottságunk napról napra nő. Tudjuk, mit kell tenni, ahogyan azt is, ki a legalkalmasabb, legfelkészültebb e nehéz feladatra. Ezért jelöltük listavezetőnek Bokros Lajost.
Az MDF korszerű konzervatív pártként a 21. század kérdéseire 21. századi válaszokat kínál Magyarországnak. Az Európai Parlamentben minimum két képviselő delegálására számítunk. Mind Bokros Lajos, mind Habsburg György olyan nemzetközi szinten is ismert és elismert szakemberek, akiknek hitelessége és tudása erre a garancia.
Optimista ember vagyok, így a jövőbe nagyon bizakodóan tekintek, mind a Magyar Demokrata Fórum, mind a nemzet szempontjából. Hiszem és látom, hogy az ország lassan ébredezik abból a kényszerű álomból, amelybe a politika ringatta. A mellébeszélés ideje lejárt. Egyre többen választják az MDF által kínált realista, őszinte politi
kát a populista szólamok helyett, hiszen annak károkozó hatásait napról napra egyre többen érzik saját bőrükön. Az MDF 2010-ben megkerülhetetlen politikai erő lesz a parlamentben, hiszen soha nem volt akkora szükség az őszinte, realitásokon alapuló konzervatív politikára, mint ma.