Dr. Gyulai György a Duna Televízió oszlopos tagja volt a kezdetektől – most pedig nyugdíjba vonul. A munkától azonban nem válik meg: a 2009-es “Az év szakújságírója” címet elnyert Gazdakör gazdasági magazinnak továbbra is a szerkesztője marad. Nyugdíjba vonulása alkalmával a tévé elnöke, Cselényi László, a Duna Televízió Nívódíjával köszönte meg az agrárszakértőnek másfél évtizedes munkáját. Dr. Gyulai György a díjat április 17-én, pénteken vehette át a tiszteletére rendezett ünnepségen. Ebből az alkalomból újságírói pályájáról és a magyar gazdaság mai helyzetéről beszélgetett Pap Vera-Ágnessel, a Duna Televízió munkatársával.

• Végzettségét tekintve agrármérnök. Miért választotta ezt a pályát?
• Ez a véletlenek és a tudatosság összetalálkozása volt tizenéves koromban. Nagyon szerettem a természetet, az erdőt, a Bükk-hegységet ötvenszer körbejártam, és erdőmérnök szerettem volna lenni. De Miskolcon laktunk, Sopron, az erdőmérnöki egyetem székhelye nagyon messze volt, a szüleim nem engedtek el, ezért úgy döntöttem, hogy Debrecenbe megyek az Agrártudományi Egyetemre.
• Hogy lett aztán újságíró is?
• Szerettem megismerni, közreadni a dolgokat, az egyetemen már írtam az Egyetemi Élet című lapba, és megindítottam a Kollégiumi Rádiót. Volt már egy stúdiónk, ott egy lemezjátszó segítségével a volt iskolatársaim zenéléssel szórakoztatták magukat és a közönséget. Én pedig azt mondtam, hogy jó lenne többet tudni oktatóinkról, arról, hogy milyen tudományos munkát folytatnak. Vettünk egy magnót kollégiumi pénzből, és én meginterjúvoltam azokat a tanárokat, akiknél már levizsgáztam. Abban az évben, 1967-ben volt 100 éves a debreceni agrár felsőoktatás. Sok újságíró megfordult akkor nálunk. Az egyik interjúmat meghallotta egy falurádiós kolléga, megkérdezte, nem akarok-e újságíró lenni, a rádió szolnoki stúdiójában éppen megüresedett az ő helye. Akartam.
• Mi volt a Szolnoki Rádió és a Duna Televízió közötti időszakban?
• Csodálatos két évtized volt. 1973-ban felkerültem Budapestre a Magyar Mezőgazdaság című laphoz, 17 évig dolgoztam ott. Végigjártam a szamárlétrát, a gyakornokságból a rovatvezetőségig jutottam. A “csodabogár” mezt is sikerült felhúznom, szarvasmarha-tenyésztő szakmérnök lettem. Aztán jött a rendszerváltás, akkor mindenki váltott, én is.
• Hosszú ideig tevékenykedett az írott sajtóban is. A Magyar Állattenyésztők lapjának a főszerkesztője volt 1996-tól 2006-ig, miközben már a Duna Televízió Gazdakörében is dolgozott. Hogy fér össze a televízió és az írott sajtó?
• A rádiózás és a televíziózás mellett én mindig is írtam. A kettő jól kiegészíti egymást. Ha valaki mikrofonnal a kezében embereket beszéltet, akkor ezt úgy tudja színvonalasan tenni, ha sokat ír. Olyan újságíró, olyan szerkesztő egyetlenegy rádióban vagy televízióban sem szabadna, hogy legyen, aki nem ír cikkeket, riportokat, jegyzeteket.
• Az indulástól, 1993 óta dolgozik a Duna Televíziónál. A több mint másfél évtizedben sok mindennel foglalkozott.

• Mindenesetre a kezdetektől figyelte a Gazdakört. Ön szerint mi változott itt az elmúlt 16 év folyamán?
• Kezdetben a Gazdakör heti egyórás műsor volt, és fő műsoridőben jelentkezett. Ez közvetlenül a rendszerváltás után történt, akkor úgy látszott, hogy a mezőgazdaság fejlődni fog. Voltak vállalkozók, akik sokat áldoztak a nyilvánosságra, és támogatták, hogy színvonalas, az ország és Európa más részéiről is hírt adó műsort sugározzunk. A későbbiekben, amikor az ágazat lehetőségei csökkentek, kevesebb támogatáshoz jutott a Gazdakör és más műsorok részeként került a képernyőre. Újbóli önállósodását az uniós csatlakozás kényszerítette ki. Ekkor vált még hangsúlyosabbá eredeti célunk: segíteni a gazdák unióba való integrálódását.
• Agrárszakíróként mi a véleménye a mai magyar mezőgazdaságról?
• A képernyőn keresztül is mindig próbáljuk érzékeltetni: bármilyen nehéz is a helyzet, nem szabad abbahagyni a gazdálkodást. A gazdák úgy érzik, szinte már a teljesítőképességük határáig jutottak, nem lesz pénz a beruházást befejezni, nem kapják meg a támogatást idejében, a hivatal packázik velük. Én állattenyésztő szakképesítésű agrármérnök vagyok. Pont ez az a szakma, amit nem szabad abbahagyni, mert ha abbahagyják az állattenyésztők, akkor nem lesz szükség takarmányra. Ha nem lesz szükség takarmányra, nem lesz szükség gépre, vetőmagra, kemikáliára, nem lesz szükség feldolgozóiparra, kereskedelemre, stb. és még több lesz a munkanélküli! Figyelje meg. Ha egy országban sok állatot tenyésztenek, ott magas az életszínvonal. Gondoljon Dániára, vagy Hollandiára.
• Ön szerint a válság mennyire fogja befolyásolni a magyar mezőgazdaságot?
• A válság a mezőgazdaságot még rendbe is teheti. Ez politikai kérdés. Ha a politika eláll egy ágazat mellől – mint ahogyan ez Magyarországon 20 éve történik -, akkor annak az ágazatnak a finanszírozását a bankok nem látják biztosnak, nagyon nehéz a banki hitel fölvétele, és a gazda nem tudja teljesíteni a vállaltakat, mert a bank nem hitelezi meg még az európai uniós támogatást sem. Tehát ha változna a magyar nemzeti politika, és a “paraszt érdekeire helyeződne”, akkor nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ország ügye is “rendes kerékvágásába” jutna!
• Mi lehetne a megoldás a nagyon elszegényedett régiókra?
• Az, amit az előbb mondtam. A politikának olyan törvényt kellene kikényszeríteni, amely a Bodrogköz, az Ormánság és Dél-Békés lakóinak felemelkedését segíti. Mondok egy példát. A jelenlegi törvények szerint a szociális földprogramban résztvevők nem jelenhetnek meg áruval a piacon. Ha valakinek többet sikerül termelni, mint amennyire a családjának szüksége van, nem adhatja el. Elképesztő nem? Így nem lehet ösztönözni az embereket. Biztosítani kellene őket arról, hogy érdemes gazdálkodni! Ezt ott a végeken kell megszervezni, de ésszerű jogszabályok nélkül nem megy. Csak így lehet az emberek kezéből kiütni a pálinkáspoharat, és azt mondani, hogy értelme van a melónak, és tessék szíves lenni szántani meg vetni!
• A Leader közösségek pont az önszerveződésről szólnak. Mi a véleménye erről?
• Ez egy szenzációs dolog. Lényege, hogy gondolkodásra, öntevékenységre, serkenti az embereket. A falu lakói összefoghatnak bizonyos célokért és a megvalósításhoz támogatást kaphatnak. Ésszerű dolgokat lehet kialakítani, vállalkozásokat lehet élénkíteni, szebbé lehet tenni a falut, felújítani a falu központját, templomot, játszóteret, iskolát, stb. Szerintem az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program eredményeként, ha ésszerűen használják fel a nem nagy eszközöket, megváltozhat a magyar falvakat képe.
• Most kezdődő nyugdíjas korszakára vannak-e valamiféle elképzelései?
• Vannak, de nem szeretném elárulni. Nyugdíjba – gondolom - úgy érdemes menni, ha az ember több munkát tervez magának, mint amennyi aktív korában volt. Otthon ülni, és semmit nem csinálni, az maga a halál. Én is kitaláltam magamnak valami olyasmit, ami engem szórakoztat, és talán még hasznos is.