Ha szóba jön az ország gazdasági helyzete a családi, munkahelyi beszélgetésekben, érezni a csodálkozást: hogy is kerültünk ide, és tulajdonképpen mi is történik? - kezdte Bod Péter Ákos. Tavaly ősszel derült égből villámcsapásként jött a különös hír, hogy hatalmas összegű hitelt kellett felvennie az államnak a működőképesség megőrzéséhez. Először a kormánypropaganda még sikerként igyekezett beállítani a Valutaalap és az Európai Unió 20 milliárd eurós hitelét, mintha azzal valami hasznosat lehetne kezdeni (a pesszimisták pedig azt találgatták, hogy vajon ez a pénz is eltűnik-e valakik zsebében). A krízis azonban eleinte leginkább az újságok hasábjain maradt, hiszen a nyugdíjas, a diák, a gazda, egyszóval a kisember nem sok változást érzékelt. A vállalatok 2009-re szóló üzleti tervei azonban hamar reagáltak a fejleményekre: a nemzetközi hitel fejében vállalt kormányzati megszorításokra, a világgazdaság időközben kibontakozó lassulására. Ezt még mindig csak néhány ágazatban érezték meg a munkavállalók, de az első elbocsátások már jelezték 2009 várható karakterét: a reálbérek csökkenését, a növekvő munkanélküliséget. Majd családok százezrei szembesültek váratlanul a forint nagyarányú értékvesztésével, ami egy sor új bajt indított el. Mert míg a korábbi években az árfolyam gyengülése az import megdrágulása révén, az infláció megemelésével okozott gondot, az exportra termelőknek pedig nem várt örömet, most sok háztartás és kisvállalkozó büdzséjét boríthatja fel a devizában felvett hitelek törlesztésének megdrágulása. Ehhez a bajhoz társult 2008 októberétől a banki hitelezés visszaesése: sem a cégek, sem a családok már nem kapnak úgy hitelt, mint addig. Romlik a fizetési fegyelem: lassabban és bizonytalanabbul fizetnek a vállalatok, de még az állami intézmények, önkormányzatok is.

Az ország állapotának számbavételénél az a feltűnő, hogy előbb romlott a fogyasztói hangulat, az üzleti klíma, mint maga a gazdasági teljesítmény. De bizony az ipari termelés és kivitel azért már ízelítőt adott decemberben és januárban a ránk váró nehézségekből: az ipari termelés 20 százalékkal van lejjebb az esztendő elején, mint egy éve, pedig még csak bizonyos ágazatokban ütött be a krach. Mindezek miatt 2009-ben a fogyasztás 4-5 %-os csökkenésével, a vállalati beruházások 5-10 százalékos visszaesésével, egészében a hazai össztermék 4 százalék körüli zsugorodásával számolnak a szakértők.

A kormány újabb reformokról beszél, ám tavaly decemberben ismét fontos alkalmat szalasztott el az állami költségvetés elfogadtatásakor; most majd évközben lesznek újabb megszorítások. Bizonyos, hogy a nemzetközi hitelezők meg is követelik a korrekciót, mert a magyar gazdaság iránti bizalom láthatóan elfogyott, a kormány nemzetközi reputációja és így érdekérvényesítő képessége gyatra.

Ugyanakkor van annak esélye, hogy a világgazdaság visszaesése az év második felében elérheti mélypontját, és újra magára talál az üzleti élet a fejlett országokban és néhány lendületesebb térségben, ami elvileg magával húzhatná a magyar gazdaságot is. Azonban a forint ingadozása, a magyar állampapírok iránti érdektelenség azt jelzi, hogy a külvilág bizonytalan és ideges a magyar fizetőképességet illetően, és legfeljebb igen drágán, magas kamatszint mellett hajlandó finanszírozni az országot. Ez pedig tovább nehezíti az adókkal, bürokráciával és korrupcióval amúgy is megterhelt magyar cégek életét, amelyek gyakran létszámcsökkentéssel és – végső esetben – külföldre vándorlással reagálnak a helyzetre.

A visszaesés jórészt lélektani okokra, a pánik következményeire vezethető vissza, így gazdaságunk magához térése is nagyrészt a fejekben és a szívekben, és nemcsak a pénztárcákban dől el.

Szigetváron született. 1975-ben végzett a budapesti közgazdaságtudományi egyetemen, majd kutatóintézetben dolgozott és közgazdaságtudományi egyetemen tanított. Tanított vendégtanárként az Egyesült Államokban (Portland State University), volt Ensz-tanácsadó Ghánában. 1989-ben részt vett az MDF gazdasági programjának összeállításában és képviselte a pártot a Nemzeti Kerekasztal munkájában. Az 1990-es országgyűlési választásokon Veszprém megyei listás mandátumot szerez. 1990-91-ben ipari és kereskedelmi miniszter, 1991 és 1994 között a Magyar Nemzeti Bank elnöke. 1995 januárjától 1997 végéig a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatótanácsának tagja, melyben Magyarország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Horvátország gazdasági érdekeit képviseli. 1998-tól egyetemi tanár (Veszprémi Egyetem , Károli Gáspár Református Egyetem) emellett Orbán Viktor kormányfősége idején a Miniszterelnöki Hivatal gazdasági főtanácsadója.Tanári munkája mellett több vállalatnál felügyelő bizottsági tag, számos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. A Budapesti Corvinus Egyetemen a Gazdaságpolitika Tanszék vezetője, egyetemi tanár, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára. Hobbija a gitárzene, tenisz, sí.