Tegyük a dolgunkat, Magyarország!

Elég nagy felfordulás van a világban - kezdte a 2009-es évértékelő és évindító beszédét Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Azt mondják, nagyobb, mint amit bárki is láthatott az élete során, vagy legfeljebb a legidősebbek, akiknek van még valami kevés emlékük az 1929-33-as nagy válságról. Sőt, talán még ennél is nagyobb, mert azt mondják, akik értenek hozzá, hogy az emberiség történetének ez az első igazán globális pénzügyi és gazdasági válsága. Olyan válság, amely valamennyi világgazdasági régióra, valamennyi szektorra, valamennyiünkre hat. Egyikünk sem tud elbújni előle.

Magyarországot is utoléri a gazdasági válság, de nem mindegy, hogy reményvesztetten vagy tettre készen fogadjuk - mondta a kormányfő. Most, amikor a válság tünetei már szemmel láthatók, munkahelyek szűnnek meg, a bankok nehezen adnak hitelt, lyuk van a költségvetésben, már nem lehet tovább halogatni az intézkedéseket. Itt az ideje, hogy "addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér".

Hol kell beavatkozni? Azt javasoljuk, hogy öt területen kezdeményezzünk átfogó átalakításokat: az adórendszerben, a szociális rendszerben, a nyugdíjrendszerben, a gazdaságpolitika támogatáspolitikájában és szektorpolitikájában, ötödrészt a politikai, képviseleti és igazgatási rendszerben.

Menjünk sorba! Ami az adórendszert illeti a szándék egyszerű: az, hogy jobban megérje dolgozni, jobban megérje munkából keresethez jutni, mint a korábbiakban. Adjunk engedményt és kedvezményt ahhoz, hogy valaki munkajövedelemre építse fel a boldogulását. Ösztönözzük, hogyha valakinek van munkája, az akarjon még többet dolgozni és keressen is többet, ne büntessük nagyobb adókkal. Csökkentsük az ösztönzését annak, hogy a munka világából a segélyek, a támogatások világába lépjenek át, illetve keressük annak a lehetőségét, hogy aki oda került, az visszafelé akarjon jönni. Ezért a munkajövedelemre, a munkabérre rakódó adókat szeretnénk csökkenteni, de a kieső bevételeket ezzel arányosan más adókkal növelni kell.

- Azt javasoljuk, hogy a személyi jövedelemadó alsó kulcsának alkalmazását 1,7 millióról emeljük 3 millió forintra. A sávhatár a jelenlegi szintről 2009 júliusában 2,2 millióra, 2010 januárjában pedig 3 millió forintra emelkedik. Ez az adókulcs a mostani 18-ról 19 százalékra emelkedne. Ezt követően lépne be a legmagasabb kulcs, amely 36-ról 38-ra emelkedne. Az alsó kulcs emelkedését a legalacsonyabb kereseteknél az adójóváírás növelésével kompenzálnák.

- Az áfa 20-ról 23 százalékra növekszik, a jövedéki adót 3-7 százalékig terjedően emelkedik.

- Rendkívül széles körben csökken a kedvezmények mértéke. 2010-től jelentősen szűkülnek a munkáltatók által adott természetbeni juttatások - például étkezési jegy - adómentessége és az egyéb adómentes jövedelmek köre is. A három és több gyermekesek családi kedvezménye kivételével megszűnik a legtöbb személyi jövedelemadó-kedvezmény.

- Kormányjavaslat készült az ingatlanadó bevezetésére is. A javaslatot a kormány társadalmi vitára akarja bocsátani, leghamarabb 2011-től vezetnék be, a kormány tervei szerint fokozatosan. Az elképzelés értelmében az ingatlanadó értékalapú lesz, nem területalapú.

Nagyjából ezermilliárd forintot költünk szociális támogatásra. Ennek 40 százalékát, nagyjából 400 milliárd forintot úgynevezett célzott támogatással. Azaz mondjuk egy lakhatási támogatásnál, amit az önkormányzat ad, az önkormányzat megnézi, hogy a szóban forgó lakónak milyen a családi, jövedelmi helyzete, és ennek ismeretében dönt arról, hogy mennyi lesz a lakhatási támogatás. Nagyon sok jogcímen, szinte megszámlálhatatlan sok jogcímen, nagyon bonyolult döntések közepette kapnak családok, emberek ilyen-olyan célzott támogatást. Alig van ember, aki ezt követni tudja, de legalább is nyugodtan mondhatom, hogy nincs olyan átfogó, egységes rendszer Magyarországon, amiből kiderülne, hogy ki, kitől, milyen jogcímen és pontosan mennyit kap. A célzott támogatások területén az a legfontosabb célunk, hogy 2010 január 1-jétől a Magyar Államkincstárban kiépüljön az a mechanizmus, ahol valamennyi magyar állampolgár nevén, számon tudjuk tartani, hogy milyen támogatást és mennyit kapott szociális célra, milyen okból. Természetesen az adatvédelemre vonatkozó szabályozás megtartása mellett. Azoknak, akiknek ezzel dolguk van - mondjuk a helyi jegyző, a szociális osztály vezetője -, dönteniük kell, hogy kell-e még újabb támogatást adni, hozzáférést kell biztosítani.

Adóalapot növelő, de nem adózó jövedelem lesz a családi pótlék és ilyenek lesznek a mindenkinek egyformán járó támogatások is: az anyasági, illetve a gyermeknevelési támogatás. A 14 és 18 év közötti gyermekek után járó ellátás, képzési támogatássá alakul, vagyis ha a gyerek nem jár iskolába, akkor a támogatás sem jár.

Ez a nyugdíjrendszer a válság közepette azzal fenyeget bennünket, hogy nem leszünk képesek garantálni a ma és a holnap nyugdíjasainak nyugdíját. Egy ilyen helyzetben nyilvánvalóan nem lehet tétlen egy kormány. Olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek egyik oldalról garantálják, hogy a ma nyugdíjasai megkapják a nyugdíjukat és alapvetően annyi nyugdíjat kapnak, mint amennyire korábban számítottak. Őket védenünk kell, hiszen ők már nehezen tudnak alkalmazkodni. Úgy kell alkalmazni az új szabályokat, hogy méltánytalan hátrány ne érje őket. Másrészt olyan átalakítást kell bevezetni, hogy a mai 30-40 évesek nyugdíja is biztonságban legyen, amikor nyugdíjba mennek.

Ezért azt javasoljuk, hogy a havi nyugdíjakba épüljön be a 13. havi nyugdíj. Azok kapják meg, akiknek ma jár. Átalakulna az úgynevezett svájci indexálás rendszer is, amelynek révén kiszámításra kerül a nyugdíjak növekedése. A kormány terve, hogy a svájci index alkalmazása hozzákapcsolódik a gazdasági növekedéshez. Ha a gazdaság 2 százaléknál kisebb mértékben nő, vagy csökken, akkor is garantálva lesz a nyugdíj reálértéke. Ha a gazdasági növekedés nagyobb lenne, mint 2 százalék, akkor az infláció mellett egyre nagyobb mértékben számítanánk be a keresetek növekedését a nyugdíjakba, 4 százalékos gazdasági növekedésnél pedig fele-fele arányt érné el az indexen belül a keresetnövekedés és infláció. 2016-tól, nyolc év alatt, a jelenlegi 62-ről fokozatosan 65 évre emelkedne a nyugdíjkorhatár.

A kormány azt kezdeményezte, hogy kormányzati európai uniós forrásokból javítsuk a vállalkozások finanszírozását, hogy több hitelhez juthassanak. Nagyjából 1400 milliárd forintot fordítunk erre a célra. Ezekről már megállapodtunk a bankokkal, de ezzel még lesz dolgunk. Időnként a bankok nem olyan gyorsak, mint ahogy azt a vállalkozások szeretnék. Egyetlen egy ponton mi is tudunk beruházásokat élénkíteni. Na nem annyit, mint az Egyesült Államok, de nagyjából 1800 milliárd forintnyi új beruházást előre tudtunk hozni és a piacra tudunk vinni. Ezek döntően építkezések, kórházak, utak, egyetemek, egyéb közösségi beruházások. Ezeknek a listáját nyilvánosságra hoztuk. Nagyon pontosan lehet tudni: melyik városban, melyik faluban mi fog épülni a következő hónapokban. Nagyon nagy szüksége van erre a magyar építőiparnak.

Ezen kívül nemcsak a tudásalapú ágazatokra, például az informatikára koncentrálnánk a támogatásokat, hanem olyan ágazatokra is, amelyek sok embert foglalkoztatnak. A bankokat a "jog erejével" kényszerítenénk rá arra, hogy ne hárítsanak át minden terhet az ügyfeleikre. Tárgyalunk a nagy magyarországi áruházláncokkal, hogy azok legalább 80 százalékban magyar eredetű árut értékesítsenek. A kormány arra kéri az Országgyűlést, hogy még az első félévben hozzon döntést a paksi atomerőmű kapacitásának megkétszerezéséről. Több támogatás jutna a megújuló energiaforrások és a biomassza előállítására is.

Mindaz, amit elmondtam, azon kívül legalább tucatnyi fontos intézkedés van folyamatban. Szövetségeseket keressünk a gondjaink, bajaink megoldására. És még egy: az, hogy tegyük a dolgunkat, Magyarország!