AMOR OMNIA SUSTINET - A SZERETET MINDENT ELVISEL.

Őexcellenciája dr. Juliusz Janusz érsekkel, a Szentszék magyarországi nagykövetével, Magyarország apostoli nunciusával, a pasaréti Páduai Szent Antal plébániatemplom felszentelésének 75. évfordulóján találkozhattam . . .

- Mikor és milyen feladattal, küldetéssel érkezett Magyarországra, és hol tart a megvalósításban?

- Ahogy minden Nunciusnak, az én elsődleges feladatom is az, hogy fenntartsam és erősítsem a Magyarországon élő Egyház kapcsolatát a római Apostoli Székkel. Ugyanakkor megbízatásom, hogy ápoljam a Szentszék jó kapcsolatait a Magyar Kormánnyal. Mégis azt kell mondanom, elsődleges feladatom az, hogy folyamatos kapcsolatban álljak a magyar püspökökkel és részt vegyek az itteni Egyház életében.

A magyarországi diplomáciai szolgálatom egyébként 1990-re nyúlik vissza, arra az időre, amikor a Szentszék helyreállította a diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. Amint ismert, 1945-ben az apostoli nunciust, Angelo Rotta érseket kiutasították az országból a szovjet parancsnokság alatt lévő magyar hatóságok. Miután a Szentszék és Magyarország között 1990 február 9-én aláírtak egy rövid megállapodást, engem küldtek Magyarországra ideiglenes ügyvivői minőségben, hogy megszervezzem az Apostoli Nunciatúra működését. Abban az időben írtam alá egy adásvételi szerződést a Budapest XII. kerület, Gyimes u. 1-3. sz. alatt található Horváth-villáról, mert nem volt lehetőség arra, hogy visszakapjuk a Dísz téri épületet a Várban, amely Apostoli Nunciatúraként szolgált egészen Angelo Rotta nuncius 1945-ös kiutasításáig. Az apostoli nuncius, Angelo Acerbi érsek megérkezése (1990. június vége) után tanulmányozni kezdtük a Horváth-villa átalakítására vonatkozó terveket Apostoli Nunciatúra céljaira. Ez alatt az idő alatt a Nunciatúra hivatalát a Budakeszi úton, két lakásban rendeztük be. Acerbi nunciussal elkezdtük a Szentatya, Isten Szolgája II. János Pál pápa látogatásának az előkészítését is. Foglalkoztunk két püspöki kinevezéssel (Győr és Vác), valamint a Katolikus Egyházzal intenzív lett a kapcsolat. A Szentatya, II. János Pál látogatására 1991 augusztusára sikerült elkészülni az új Nunciatúrával a Gyimes utcában. A Szentatyának tetszett a ház, amely egyszerű, de méltóságteljes. Majd két nunciatúrai tanácsosként itt töltött év után Tajvanra küldtek, hogy az Apostoli Nunciatúrát vezessem a Kínai Köztársaságban. Ezután négy évet voltam apostoli nunciusként Ruandában (1995-1999) és négy évet nunciusként Mozambikban. 2003-ban tértem vissza Budapestre mint apostoli nuncius.

- A Magyarországra akkreditált Diplomáciai Testület doyeni feladatait is ellátja. Ez a tisztség milyen kötelezettségekkel, feladatokkal jár? Hogyan és mivel tudja segíteni nagykövet kollégáit?

- Mint apostoli nuncius a Diplomáciai Testület doyenje is vagyok. Ez a feladat intenzív kapcsolatot kíván a nagykövetekkel és a magyar hatóságokkal. Például, amikor Magyarországra látogat egy államfő, a Diplomáciai Testületet képviselnem kell a Kormány által e fontos vendégek számára szervezett eseményeken.

Azért, hogy megkönnyítsük a Szentszék kapcsolatait Magyarországgal, eddig három megállapodást kötöttünk. Az első a már említett 1990-es a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről, aztán 1994-ben került aláírásra egy Megállapodás, amely lehetővé tette a lelkipásztori ellátást a Honvédségnél és a Határőrségnél, majd 1997-ben került elfogadásra és aláírásra egy olyan Megállapodás a közszolgálati és hitéleti tevékenység finanszírozásáról, amelyet a Katolikus Egyház Magyarországon végez és néhány vagyoni természetű kérdésről. Ezek a megállapodások teszik lehetővé az Egyháznak, hogy nagy odaadással szolgálja a magyar társadalmat és az Állam kötelezve van arra, hogy anyagilag támogassa ezt a tevékenységet, például az iskolákat, az állami egyházakkal egyenlő mértékben. Ezen a téren folyamatos egyeztetések zajlanak, mivel a diákok száma minden évben változik és vannak véleménykülönbségek is. Az Egyház ezeknek a megegyezéseknek a jogos betartását kéri, mert a társadalom javát szolgálják.

- Milyen tapasztalatokat szerzett Magyarországon, milyennek lát bennünket, magyarokat? Van számunka valamilyen megfontolandó tanácsa?

- Második alkalommal vagyok itt egyházi és diplomáciai szolgálatban. Ez a tény lehetővé teszi, hogy lássam az Egyház és a társadalom fejlődését Magyarországon a kommunista rezsim 1989-es bukását követően. Mivel lengyel származású vagyok, talán nagyobb aggodalommal érthettem meg az itteni Egyház helyzetét. Bár Lengyelországban éltem a kommunista diktatúra idején, de sok körülményt, amelyben élt ez az Egyház, ismertem, akkor is, ha a lengyelországi helyzet más volt, hiszen a lengyelek 95%-a katolikus. Az bizonyos, hogy a kommunista időszak elemzését a magyarokra kell hagynunk. Nekem mint apostoli nunciusnak az fontos, hogy látom, ahogy a Magyar Egyház az 1989-es fordulat után megszerveződött és nagy bátorsággal kezdte újra az életét. 1992 amikor tanácsosként elhagytam Magyarországot és 2003 között, amikor apostoli nunciusként visszatértem ide, sok fontos dolog történt. Az említett megállapodások megkötésén túl, megtörtént számos, a kommunisták által betiltott szerzetesrend nagy visszatérése az aktív életbe. Az Egyháznak sikerült ebben az időszakban a lelki és lelkipásztori ellátást helyreállítani. Minden katolikus, aki lelkiismeretesen szeretné élni a hitét, lehetőségeket talál arra, hogy gyakorolja a vallását a plébániákon vagy a vallási központokban. Fontos szerepet tölt be a Katolikus Egyetem is és a számos hittudományi főiskola, amelyek nemcsak a papi vagy szerzetesi életre készülőknek, de sok világinak is lehetővé teszik, hogy elmélyítsék a katolikus vallási és lelkiéleti ismereteiket. A magyar kétség kívül egy olyan nép, amely kötődik vallási hagyományaihoz akkor is, ha a kommunista időszak sokakat eltávolított a vallásgyakorlástól. Talán túl sokan vannak, akik a hitre, mint tisztán magánügyre tekintenek, ezért sok hívő nem gyakorolja a vallását. Ennek ellenére, ahogy a magyarok a történelem folyamán már megmutatták a bátorságukat és meg tudják védeni az identitásukat, azt gondolom, hogy le fogják győzni azt a félénkséget vagy félelmet, hogy nyilvánosan is megvallják a vallási hovatartozásukat. A bátor tanúságtévők nem hiányoznak, akik az életüket adták azért, hogy hűségesek maradhassanak Krisztushoz. Itt gondolhatunk Boldog Salkaházi Sárára és az esztergomi segédpüspökre Meszlényi Zoltánra, akit október 31-én nyilvánítottak boldog vértanúvá. Nagy csodálattal emlékezünk Isten Szolgája Mindszenty József bíborosra és a hit számos más tanújára, akiknek a bátorságából meríthetünk.

- Szeretnénk, ha valamilyen karácsonyi, újév üdvözlettel erősítené a lelkünket!

- A következő Karácsony sok magyar számára nehéz lesz, mert nő a munkanélküliség és hiányoznak az erőforrások ahhoz, hogy mindenkin segítsenek. Nekünk, keresztényeknek a Karácsony ünnepe az az esemény, amikor arra emlékezünk, hogy Isten Fia eljött a földre azért, hogy a történelmünk részévé váljon, reményt adjon és megtanítson bennünket arra, hogy hogyan éljünk a szeretet parancsa szerint. Kikerültünk az egoizmus világából, a határtalan materializmusból, a viselkedés relativizmusából. A Fiában, Jézus Krisztusban megtestesült Isten megmutatja nekünk az igazságossá, tisztességessé válás útját, hogy az igazat mondjuk és szolidárisak legyünk a felebarátunkkal. Ahogy XVI. Benedek pápa tanít bennünket, mindenekelőtt nekünk, keresztényeknek kell élnünk a szeretetet az igazságban, ahogy a Caritas in veritate enciklika befejezésében említi: "A fejlődésnek szüksége van a keresztényekre, akik az imádság gesztusaiban Istenhez emelik a szegényt, akik annak a tudatában élnek, hogy az igazság által áthatott szeretet, caritas in veritate, amelyből az igazi fejlődés kiindul, nem a mi művünk, hanem ajándékként kapjuk" (CV 79.). Az Újév nagyon fontos lesz Magyarországnak a választások miatt. Azt kívánom, hogy a keresztények ebben az időszakban hozzájárulhassanak ahhoz, hogy megéljük a szeretetet az igazságban és így hozzájárulhassanak az ország anyagi és lelki megújulásához. Ezeket a jókívánságainkat Isten Anyjának, a Magyarok Nagyasszonyának a közbenjárására bízzuk.

JULIUSZ JANUSZ ÉRSEK ÉLETRAJZA

Született: Łyczana (Lengyelország) 1944. március 17.
1961-1967 között filozófiai és teológiai tanulmányokat végez a Krakkói Egyetem Hittudományi Karán.
1967. március 19.: Karol Wojtyła bíboros, krakkói érsek pappá szenteli a Krakkói Főegyházmegye szolgálatára.
1973-ban kánonjogi doktorátust szerez a Lateráni Egyetemen Rómában, valamint a Vatikáni Diplomáciai Akadémián szerez képesítést.
1973. júliusában az Apostoli Szentszék diplomáciai szolgálatába lép.
1973 és 1990 között számos pápai képviseleten teljesít szolgálatot: Thaiföld, Skandinávia, Németország, Brazília, Hollandia.
1990-ben Magyarországra kerül, ahol ügyvivőként nagy szerepet vállal az Apostoli Nunciatúra újraindulásában, majd 1991-ben a pápalátogatás megszervezésében.
1992-1995 között ügyvivőként a Tajvani Apostoli Nunciatúra vezetője.
1995. március 25-én Caorle címzetes érsekévé, ugyanakkor Ruanda apostoli nunciusává nevezik ki.
1998. szeptemberétől, 2003. áprilisáig Mozambikban teljesít szolgálatot apostoli nunciusként.
2003. április 9-én II. János Pál Pápa Magyarország apostoli nunciusává nevezi ki.
2003. július 2-án adja át megbízólevelét a Magyar Köztársaság Elnökének.

Püspöki jelmondata: Amor omnia sustinet - A szeretet mindent elvisel.

(Szabados)

 AMOR OMNIA SUSTINET - A SZERETET MINDENT ELVISEL.

Őexc. Mons. Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius úr homíliája a pasaréti Páduai Szent Antal plébániatemplom felszentelésének 75. Évfordulóján. Budapest-Pasarét, 2009. október 18.

"Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! (Zsolt 84, 1)

Nagy örömmel fogadtam el P. Lendvai Zalán ferences atya, a Páduai Szent Antal egyházközség plébánosának a meghívását, hogy ezen a különleges alkalmon a szentmise főcelebránsa legyek: hetvenöt éve szentelték fel a plébániatemplomot Pasaréten Páduai Szent Antal tiszteletére.

Szeretnék mindnyájatokat köszönteni: papokat, diakónusokat, szerzeteseket és híveket, civil hivatalviselőket és vendégeket.

Isten kegyelméből a hetvenöt év alatt a plébánia helyet kapott a pasarétiek szívében. Ezerkilencszázharmincnégy óta számos ferences hűségesen szolgálta itt a Páduai Szent Antal plébánia híveit, előmozdítva Assisi Szent Ferenc lelkiségét és misszióját, arra törekedve, hogy tanúságot tegyen a szeretetről Anyjának, az Egyháznak a szívében.

A most hallott evangélium segít nekünk abban, hogy jobban megértsük Assisi Szent Ferenc lelkiségét. Az egyszerűség lelkisége és a felebarát szolgálata, amelyet ő életében gyakorolt, teljesen ellenkezik azzal az úttal, amelyre Jakab és János vágyott. Ők jobban törődtek a nagyobb rang és a hatalom elérésével a mennyek országában. Hasonlóképpen, sokan közülünk szeretnének előtérbe kerülni. Ők nem értik meg azt, hogy az igazi nagyság azt kívánja, hogy valaki kicsi legyen - önmagát a "kicsinyek" közé helyezve - azért, hogy a másikban rejlő lehetőséget előhozhassa. A szolgához hasonlóan, fel kell áldoznia a kényelmét. Nem helyezheti önmagát előtérbe, hanem el kell fogadnia azt, ha háttérbe kerül. Nem önmagáról beszél, hanem meghallgatja a másik embert. Nem használja ki a másikat, hanem hagyja, hogy mások használják. Más szavakkal, szolgává kell válnia. Ez az, amiért Szent Ferencnek az egyszerűségről, testvériségről és szegénységről szóló reguláját III. Ince pápa 800 évvel ezelőtt jóváhagyta, amely a mai, kicsapongó, individualista és hedonista világban ugyanennyire fontos és létfontosságúan sürgető.

Biztos vagyok abban, hogy 75 évvel ezelőtt a ferences testvérek Magyarországon ugyanazt a szentferenci kérdést tették fel: "Cosa vuoi che io faccia?" Azaz: "Mit akarsz, mit tegyek?" A San Damiano keresztjéről a Szent Ferencnek adott válasz ez volt: "Menj, és építsd újjá egyházamat!" Hozzá hasonlóan ti, kedves Ferences Testvérek, felépítettétek ezt a templomot és egyházközséget, amely nagyon is az Istennel való találkozás helyéül szolgál, Jézus Krisztus Evangéliuma hirdetésének a központja, az Isten irgalmas szeretetéről szóló Evangéliumnak, amelyet Szent Ferenc egész földi életében hirdetett. Áldott legyen az Isten azokért a kegyelmekért és áldásokért, amelyeket az évek során ezen a plébánián gyermekein keresztül a védőszent Páduai Szent Antal, és Assisi Szent Ferenc, a ferences rend alapítója közbenjárására adott.

Arra hivatkozva, amit Szent Ferencnek közvetített Isten szava, hogy "építsd újjá egyházamat!", XVI. Benedek pápa arra sürgette a mai ferenceseket, hogy továbbra is tegyenek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy rendbe hozzák társadalomban és az emberiségben fellelhető komoly "romokat". A Szentatya azt mondja: "Ferenchez hasonlóan, mindenki kezdje saját magával. Mi magunk vagyunk az első otthon, amit Isten helyre akar állítani".

Krisztusban kedves Testvéreim, ma, amikor ennek a gyönyörű templomnak a felszentelése 75. évfordulóját ünnepeljük, engedjétek meg nekem, hogy arra hívjalak benneteket, hogy egy kicsit ennek a szent helynek a fontosságán elmélkedjünk.

Minden templom Isten háza. A templom az imádság és az istentisztelet helye. Isten lakóhelye. Itt tiszteljük és imádjuk az Egyház legfőbb kincsét - a Legszentebb Oltáriszentséget. Jézus Krisztus, a Legszentebb Szentháromság második személye, az élő Isten Fia, Szűz Mária Fia, ott rejtőzik minden templom tabernákulumában. Milyen fontos, milyen méltó, milyen szent hely!

Ez a szent épület, ez a gyönyörű templom egy kép, amelynek a szerkezete egy másik struktúra képe, egy élő struktúráé, Krisztus egyetlen Testéé, akiben mi mindnyájan arra rendeltettünk, hogy életet, üdvösséget és egységet találjunk Jézus Krisztusban.

Itt, ebben a templomban Krisztus misztériumának teljességét találjuk a szentségekben, amelyeket nekünk adott, az Isten Igéjében, amelyet nekünk hirdetnek, valamint az Egyház egységében, amely arra szólít bennünket, hogy Jézust fogadjuk minden testvérünkben. Itt van Isten hajléka, az istentiszteletnek és az imádásnak ebben a házában találunk vigaszt, megerősítést és bátorságot a örök haza felé vezető útra, úgy, ahogy Izrael népe is, akihez az Úr ezekkel a szavakkal szólt: "Mond azoknak, a csüggedt szívűeknek: Bátorság, ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek... hogy szabadulást hozzon nektek. (Iz 35, 4)

Ahogy ez a templom mint Isten háza elérhető mindenki számára, úgy az Egyház is mindnyájunkat Jézus Krisztusban akar egyesíteni. Az Egyház egy hitközösség, az imádság és az istentisztelet közössége, az Isten iránti szeretet közössége, amely a másik szolgálatának közösségévé válik. Ez az oka annak, hogy az Egyház elítél minden igazságtalan diszkriminációt. Ez az, amiért a rászoruló és a szükséget szenvedő jóléte elsőbbséget élvez a keresztény közösségeinkben. Ez az, amiért ragaszkodunk Szent Pál szavaihoz: "Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét" (Gal 6, 2).

Különösen örülök annak, hogy arra emlékeztethetek, hogy ez a plébánia nemcsak az itt élőket szolgálja. Egy ferences központ, külföldieket is szolgál, különösen az angolul beszelő embereket a vasárnapi angol mise révén. A fiatal generáció tanulmányi háza is, akik, a papságra illetve a szerzetesi életre készülnek. Mivel a papság éve van, különösen is szeretném méltányolni a központ ferences atyáinak az ifjúságért végzett munkáját.

Kedves Barátaim, úgy, ahogy a Szentatya sürgette a ferenceseket, mindannyiunk, papok és világiak számára itt az idő, hogy együtt tegyünk a hit növekedéséért, hiszen valódi növekedést hozhatunk - ha keményen dolgozunk érte. Szent Ferenchez hasonlóan arra kaptunk meghívást, hogy élő evangéliummá váljunk, képessé arra, hogy Krisztushoz vezessük a körülöttünk lévőket; mindig készen kell lennünk arra, hogy elveszítsük életünket Krisztusért és az Evangéliumáért, hogy több gyümölcsöt teremjünk ebben a modern, a kísértéseiben fuldokló világban.

A jelenkori kísértések nagyon különbözőnek tűnnek az 1934-esekhez képest. Néhány dologban mégis hasonlítanak. Ezek az emberi gyarlóságunkban rejlő kísértések. Szükségünk van arra, hogy megtanuljuk, hogyan jöjjünk ki egymással, hogyan gyógyuljanak be a sebek, és dolgozzunk egy igaz keresztény közösségért, egy kölcsönös tiszteletben és szeretetben élő emberi közösségért. Mai világunkban nagyobbak a tétek; a viszályok, a gyűlölet, az elszigeteltség, a gazdasági krízis, a család és az emberi kapcsolatok problémáinak globális következményei vannak. A globalizáció és a technológiai fejlődés közelebb hozott bennünket egymáshoz és függetlenebbé tett bennünket egymástól. Falak és határok szűntek meg. Új kapcsolatokat kell keresnünk a béke érdekében és csillapítani a kevésbé szerencsések szenvedését; ez túlmutat nemzeti és vallási hovatartozáson, kultúrán és társadalmi osztályon, régi előítéleteken, amelyek eddig megosztottak bennünket. Ma még inkább mint valaha, az Egyházunk arra hív bennünket, hogy a Biblia üzenetét vigyük el, éljük a szeretet parancsát, hirdessük Jézust és Szent Ferencet a világnak, amelynek szüksége van az együttérzésünkre, amely éhezik az értelemre és az igazságra.

Öröm számomra, hogy azt mondhatom, hogy Szent Ferenc példája és üzenete ma "abszolút szükséges", hiszen az emberi hatalmunk és műveltségünk merő mutogatása a lelki élet kárára az embereket kielégítetlenül hagyta. Technológia és a tudomány előrehaladása annyi jót adtak az emberiségnek, de - ahogy valaki fogalmazott - "a kifordult emberiség rossz oldalát saját magában találjuk meg, amikor azt gondoljuk, hogy mi magunk vagyunk az alkotók és miénk az ellenőrzés", azaz kizárjuk Isten létét. Ebben a modern világban Szent Ferenc a szeretet és a szolgálat forradalmáraként áll előttünk, és ez az, amiért számos okból Szent Ferenc alakja annyira rokonszenves az embereknek, nem pusztán a keresztényeknek, de mindenkinek, aki kicsit vagy egyáltalán nem hisz Istenben. "Az övé egy egyetemes élet. Ez valami a kirekesztettekért, a gazdag fiatalember, aki mindent feladott, hogy megtapasztalja a szabadságot, és kapcsolatban áll mindenkivel, az egész teremtéssel".

Itt az idő arra, hogy elgondolkodjunk és önvizsgálatot tartsunk, kedves Barátaim. Hasonlóan cselekszünk, mint Jakab és János, ösztönösen haladunk azon az én-központú úton, hogy nagyobbnak és elsők akarunk lenni? Vagy készen állunk arra, hogy vakságunk felismerésének a kegyelmét kérjük és imádkozzunk úgy, ahogy a vak koldus: "Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam... add, hogy lássak." (vö. Lk 18, 38.41). Csak akkor, ha a hit szemével nézünk, követhetjük Jézust azon az úton, amit a dicsőséges Isten készített neki és nekünk.

Késznek kell lennünk arra, hogy fennhangon megkérdezzük, vajon mi, egyénileg és mint plébániaközösség, sikerült Szent Ferenc szegénységi lelkületéhez hasonló módon élnünk egy olyan világban, amelyet egyre inkább elvakított és leigázott a pénz, szeretetben és a szükséget szenvedők iránti szolidaritásban élünk - minden egyes szükséget szenvedő iránt?

Kedves Testvéreim: Jézus, az Örök Atya és Szűz Mária Fia nevében adjunk hálát Istennek azért az ajándékért, amit a Páduai Szent Antal plébániában kaptunk, amely hetvenöt éve ennek a plébániának számtalan hívét vezette be Isten szeretetének üdvözítő és életadó misztériumába.

Amen.

Apostoli Nunciatúra
(a Szentszék Magyarországi Nagykövetsége) Magyarország Apostoli Nunciusa:
S.E.R. Juliusz Janusz címzetes caorle-i érsek