ÉPÍTÉSI PIAC- KONJUNKTÚRA

Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége

Az építésügyért felelős kormányzati szervek és a KSH rendszeresen kedvezőbben ítéli meg az ágazat helyzetét, mint az a valóságban tapasztalható. Ezért fordult az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) közvetlenül a vállalkozókhoz egy felméréssel, melynek keretében un. "pulzusvizsgálatot" végezett az építőipar helyzetéről és várakozásairól. Ennek keretében áttekintésre került az építőipar 2009. I. félévi teljesítménye, az év egészére vonatkozóan a lekötött kapacitások mértéke, a piaci kör változása, a munkaerő-ellátottsága. A vállalkozásoktól beérkezett véleményekben személyes tapasztalataikat, várakozásaikat összegezték és számoltak be az általuk tapasztalt tendenciákról, melyek ma az építési piacot jellemzik.

Az építőipar 2009. első félévi teljesítménye és kapacitás lekötése

Az építőipari vállalkozások többségénél a 2009. évi első félévi teljesítménynél az előző év azonos időszakához viszonyítva nagy szóródással 5- 40 %-os visszaesés tapasztalható. Az átlagos kapacitás lekötöttség éves szinten 50-70 %-os. Ugyanakkor azon cégek, amelyek fő tevékenységi területe a lakásépítés, ennél nehezebb helyzetbe kerültek. Az ÁFA emelést a lakáspiacon nem lehet érvényesíteni, ugyanakkor a hitelezési nehézségek miatt jelentős visszaesés tapasztalható a megrendelés állománynál. A közvetlen piaci értékesítésű lakásoknál az eladatlan lakások nagy száma okoz pénzügyi, gazdálkodási nehézségeket. A rendelésállománynak az év hátralévő részében 35%-al kellene növekednie ahhoz, hogy az ágazat teljesítményének csökkenése 2009 év végén megálljon. Ez nem várható.

A piaci környezet változása

A magánberuházások a gazdasági válság következtében csaknem megszűntek, de az állami, önkormányzati beruházások mértéke is jelentősen csökkent. 2006 évben 1.100 milliárd Ft volt a közmegrendelés, a cégektől kapott adatok alapján 2009 évre ez 900 milliárd Ft-ra prognosztizálható. A feketemunka növekedett, amely szinte teljes egészében lefedi a lakossági megrendeléseket, amellyel a tisztességesen működő vállalkozások nem tudják felvenni a versenyt. Az építési piacot intenzív munkakeresés jellemzi. A vállalkozói környezet változása miatt drasztikusan csökkent a fővállalkozóként jelentkező kis cégek száma is. Túl azon, hogy a megrendelés-állomány beszűkült és megnőtt a befagyasztott beruházások száma a banki finanszírozási feltételek is jelentősen romlottak. Költségesebb a hitelfelvétel és magasabb fedezetet várnak el a bankok.

A közbeszerzési pályázatokkal kapcsolatban folyamatosan tapasztalható, hogy az önkormányzati pályáztatások sorra hiúsulnak meg, mivel a pályázati támogatás többnyire alulfinanszírozott. Sokszor lehetetlen abból az összegből és azzal a műszaki tartalommal a munkát elvégezni, melyet a pályázati kiírás tartalmaz. A hátrányos helyzetű önkormányzatok ugyanakkor saját erőből nem képesek a hiányzó összeget pótolni. Így várnak olyan pályázóra, aki elvállalja a munkát még rendkívül alacsony összegért is, ami tovább nehezíti a tisztességesen dolgozó építőipari szervezetek munkáját, miközben a lánctartozást növelik.

A közbeszerzések terén a szakmán belül is tapasztalható ellentét. A pályázatok elkészítésében résztvevő tervezők a kivitelezőkre mutogatnak, hogy ha nincs elegendő munka az építőiparban, miért nem vállalják el a pályázatban szereplő összegekért a kiírt feladatot. A kivitelezők oldaláról nézve, ugyanakkor gyakran tapasztalható, hogy hevenyészet, szakmailag sokszor megalapozatlan feladatok kerülnek pályáztatásra  részletes költségvetés nélkül. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a kiírásnál az önkormányzatok még további kapcsolódó feladatok elvégzését is elvárják a pályázat nyertesétől. A közbeszerzési munka több mint 98%-ánál az ár mértéke a döntő. Kevés az olyan közbeszerző, amely kizárja a versenyből az irreálisan alacsony áru ajánlatot.

Az iparűzési adó szinte mindenütt a maximális értékű. Az önkormányzatok nem élnek a csökkentés és a kedvezmény nyújtás lehetőségével. A helyi adók rendszere közvetlenül nem segíti a vállalkozásokat. Az önkormányzati beruházások kiírása során sajnos nem érvényesül az az elv, hogy a helyi vállalkozókat támogassák és így azok előnyben részesülhessenek a pályáztatások során. Meghatározó az ár.

A vállalkozói magatartás jellemzői, etikai problémák

A vállalkozói kör mára a teljes kiszolgáltatottság állapotába került. A vállalkozások nehéz helyzetét tovább fokozza a sokszor túlburjánzó bürokrácia is. A megrendelői kör egyre gátlástalanabbul visszaél a piac adta kevés munkalehetőséggel, az ajánlatadók kiszolgáltatottságával.

Kölcsönös a növekvő kiszolgáltatottság az alvállalkozó és a generálkivitelező között. Az árversenyben az irreáliasan leszorított alvállalkozói árak a minőség romlását eredményezik, alulvállalkozást eredményeznek és teljesítési vitákat generálnak. A fentiekből következve a rendszer kódolja az etikátlan vállalkozói magatartást az egyre elharapódzóbb problémákat, melyek összefüggenek az ország általános morális állapotával, az eljáró hatóságok bürokratizmusával, a jogszolgáltatás csigalassúságával, amely mind-mind igen negatívan befolyásolja a vállalkozói környezetet.

A megrendelői oldalról gyakran tapasztalható, hogy a beszűkült piacot kihasználva a műszaki tartalom által indokoltnál jóval kevesebb forrást irányoznak elő. Így gyakori jelenség, hogy az irreális áron vállalkozó cégek az elnyert munkát minőségrontás és az alvállalkozóik bebuktatása révén oldják meg.

A korrupció az építőiparban is széles körben jelen van, amely a fekete munka jelenlétével együtt jelentősen deformálja az építési piacot, a vállalkozói környezetet és hozza lehetetlen helyzetbe a tisztességesen működő vállalkozásokat.

Munkaerő ellátottság, hiányszakmák az építőiparban

Probléma a szakmunkás utánpótlás. Az építőipari szakmák elvesztették presztízsüket, anyagi megbecsülésük nem tart lépést más ágazatok szakmai bértarifáival. A szakmunkás képzésre jelentkező fiatalok száma egyre csökken, ugyanakkor a jelentkezők nagy részénél, hiányzik az alap képzettség, a kellő felkészültség és a szakmai érdeklődés. Mindezek következménye, hogy az iskola elvégzése során rendkívül nagy a lemorzsolódás, a végzettek többsége pedig nem a tanult szakmájában helyezkedik el. A szakmai képzés során, az elméleti, de főként a gyakorlati oktatás rendkívül alacsony színvonalú. Hiányzik a valódi, gyakorlatorientált duális képzés. A felnőttképzés, illetve átképzés is rendkívül fontos, ugyanakkor a megfelelő elméleti és gyakorlati képzés hiánya miatt, innen a munkaerő piacra kerülő szakmunkások tudása hiányos. Mindezek összességében erőteljesen rányomják a bélyeget az építési ágazat munkaerő-gazdálkodási lehetőségeire.

A létszámleépítések miatt a munkaerőpiacon jelentkező jelenlegi kínálat ideig-óráig megoldja ugyan a szakember hiányt, azonban az építési piac megélénkülésével igen komoly szakember hiánnyal lehet majd számolni. Ugyanakkor, ma az utcára kerülő építőipari szakember más lehetőség híján vagy kényszervállalkozó lesz, vagy a feketepiacon keres megélhetést, amely egyaránt egyre nehezebb helyzetbe hozza az amúgy is nehézségekkel küzdő építési piacot, a még működő tisztességes vállalkozásokat.

A képzés fennálló problémáinak következményei ugyanakkor hosszú távon nemzetgazdasági szintű hátrányt jelenthetnek. A fejlődés jelenlegi és feltételezett jövőbeni üteme mellett 2015-ben százezres nagyságrendű szakképzett építőipari munkás hiányzik majd, ami az Operatív Programokban és a Kohéziós Alap projektjeiben előirányzott fejlesztések minőségi és időbeni megvalósítását veszélyeztetheti.

Fekete munka

A fekete munka fokozottan jelentkezik a munkanélküliség növekedésével, az építési piac beszűkülésével. Ez főként az alkalmi jelleggel munkát vállalók más ágazatokhoz viszonyított magas arányából és a bejelentés nélküli foglalkoztatásból adódik. Az építési piac szűkülése következtében 2007-2009 évben 30.000 fővel csökkent a legálisan foglalkoztatottak száma. Az illegálisan foglalkoztatottak köréből is hasonló nagyságú létszámleépítésre került sor, azaz mindösszesen kb. 60.000 fő. A fekete foglalkoztatás érdemlegesen mindaddig nem lehet csökkenteni, amíg az élőmunka közterhei érdemlegesen nem csökkennek.

Lánctartozás

2008-ban és 2009 évben tovább romlott az építőipari vállalkozások likviditási helyzete és növekedett a lánctartozás, amely az esetek nagyon nagy százalékában az állami és önkormányzati beruházásoknál indult el 2006 évben a beruházó nem, vagy késve fizetése következtében, valamint a magán- megrendelői projekttársaságok fizetés nélküli eltűnésével. Az építőipari lánctartozás becsült értéke 400 milliárd Ft.

A piacgazdaságra való áttérés együtt járt a szakma specializációjával. Megszűntek az univerzális, minden szakterületen kapacitással rendelkező cégek, ma az alvállalkozói láncolatok egymásra épülő hálózata keretében valósulnak meg a különféle munkák, a generálvállalkozó felelőssége mellett. Így, ha a generálvállalkozó nem kapja meg munkája ellenértékét, fizetésképtelensége dominószerűen hat széleskörű alvállalkozói körében, végső soron az egész ágazatban. Az "építőipari lánctartozás" napjainkra annyira kiszélesedett, hogy annak negatív hatása érződik az építőanyag-gyártás, kereskedelem és a finanszírozó banki körökben is. A lánctartozás fékezésének csak első jogszabályi lépése az elfogadott törvény, amely próbálja kikényszeríteni az építőipari teljesítések, készre jelentések elfogadását és az ellenérték megfizetésétől teszi függővé a birtokbaadást. Az építési piac egész területén gondok vannak a teljesítések megrendelői elfogadtatásával és a vállalkozói díjkövetelések érvényesítésével. Az ÉVOSZ számításai szerint a 400 milliárd Ft-ra becsült lánctartozás fele, mintegy 200 milliárd Ft sohasem lesz megfizetve, mert nincs meg mögötte az adós (tönkrement, eltűnt, felszámolták).

Várakozások az építőiparban

Az ÉVOSZ által készített felmérés arról tanúskodik, hogy a megkérdezett vállalkozások 2009 évben a piaci lehetőségeik további, átlagosan 5-7%-os szűkülésével számolnak. A szervezeti nagyság függvényében megállapítható, hogy minél kisebb egy vállalkozás, annál inkább borúlátóan ítéli meg a 2009 évi piaci lehetőségeit. A cégek további létszámcsökkentésben, a kis szervezetek tevékenységük átmeneti kényszer-szüneteltetésében is gondolkodnak. Nyári-őszi szezonális fellendülést és ehhez tartozó szezonálisan bővített foglalkoztatást 2009 évben a cégek nem jeleznek. A szűkös kereslet állapotában felértékelődött a közmegrendelésekre való ajánlatadás és munkavégzés lehetősége. Mindazonáltal a közmegrendelések piacán a létesítmények előkészítésének felgyorsulását, a nehézségek, problémák csökkenését nem remélik. Az általános gazdasági helyzet javulásával 2010 év második felétől várnak bővülő keresletet a megkérdezett építési vállalkozások. A mikro-és kisvállalkozói körben nagyobb figyelmet kap az építési export lehetőség. Legnagyobb érdeklődés a németországi lehetőségek iránt van. A megkérdezett vállalkozások 2009 évben áremelést nem terveznek. Az ÁFA változása az infláció és beszállítói területekről várható árváltozások miatt, összességében mintegy 6%-os árnövekedésre lehet számítani.

Koji László, alelnök