- Hogyan tanult meg ilyen jól magyarul?

- Furcsa módon Moszkvában. Ott végeztem a diplomáciai főiskolán, magyar-francia szakon. Két magyar diákkal laktam együtt a kollégiumi szobában, így nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat is biztosítva volt. A főiskolán sok magyar tanult. Sokan közülük ma fontos munkát végeznek különböző területeken, például a médiában, a gazdaságban, a politikában, így többükkel találkozom.

- Tavaly júniusban érkeztem, már több mint egy éve itt vagyok. Nagykövetként két fő célom van, ahogy azt Magyarországra érkezésem előtt a programomban is megjelöltem. Az egyik a magyarok és a lengyelek közötti hagyományos kapcsolatok fejlesztése, a másik, kulcsfontosságú feladat pedig az országaink közti gazdasági együttműködést érinti – bilaterális, regionális és európai viszonylatban egyaránt. E két kulcstéma arra irányul, hogy minél aktívabban tudjam támogatni a lengyel-magyar gazdasági kapcsolatok fejlődését, ami egyébként nagyon jól működik, hiszen támaszkodni tudok arra az ezeréves bázisra, ami a két nép között létezik. Tulajdonképpen a legfiatalabb generáció az, amelyikre most a súlypontot kell helyeznem. Az elmúlt évben sok olyan programot sikerült szerveznünk, amelyek éppen a fiatalokat szólították meg, és ami fontos: ők maguk is részt vettek ezek megvalósításában. Ez a legjobb módja annak, hogy a fiatal nemzedékeket megnyerjük az országaink és népeink közti barátság ügyének.

- Szép és értékes volt. Sokan dicsérték – köztük mi is – a magyar elnökség teljesítményét. Lengyelország a kezdetektől támogatta a magyar elnökséget, nemcsak az ezeréves barátság okán, hanem azért is, mert mindkét országnak hasonlóak a céljai, a prioritásai. A célok közül most a legfontosabbakat folytatjuk és visszük tovább, ilyenek a pénzügyi témák, a kilábalás a gazdasági válságból, az energia biztonság, benne az EU energetikai politikája, a közös agrárpolitika, a migráció kérdése, a bővítés. A magyar elnökséget persze váratlan esemény is érte – ilyen mindig adódik - az ”arab tavasz”, ami nagy és bonyolult téma, ezzel is tovább kell foglalkoznunk. Mi vettük át a Keleti Partnerség témáját is, erre nagyon készültek a magyarok, de úgy alakult, hogy az összes szempontot figyelembe véve - a két miniszterelnök döntése alapján - a csúcstalálkozót áttették Varsóba és szeptemberre. Egyébként kezdettől fogva úgy kezeltük a magyar és lengyel elnökséget, mint egy közös közép–európai évet, függetlenül attól, hogy más trióban vagyunk (a magyarok a belgákkal és a spanyolokkal, a lengyelek a dánokkal és a ciprusiakkal). A két elnökségben annyi fontos közép-európai téma van, hogy az együttműködés több, mint természetes.

- A válság egész Európában óriási gond, és minden kormány keresi a jó megoldást. De minden országban más a probléma, másként tudják megoldani. A tendenciák riasztóak, attól függetlenül, hogy most Lengyelországban jól mennek a dolgok. Egy Európában élünk, egy piac vagyunk, ezt figyelembe kell vennünk. Egy sikeres magyar megoldás befolyással lehet Lengyelországra is, nem is beszélve arról, hogy a nagy európai gazdaságokra, Németországra, Franciaországra mennyire kell figyelnünk. A magyar döntéseket, lépéseket még nagyon nehéz kommentálni, várni kell az eredményekre. Az utóbbi időben számtalan gazdaságot érintő döntés született Magyarországon, ezek a lengyel kormány számára is figyelemre méltóak. Ilyenek az adóváltozások, a nyugdíjreform, a magánnyugdíj pénztárakkal kapcsolatos magyar döntések, az egészségügy vagy az oktatás reformja. Lehet, hogy ezekhez a területekhez mi máshogy nyúlunk hozzá, de elképzelhető, hogy alkalmazunk néhány praktikus megoldást azok közül, amelyeket a magyar kormány most dolgoz ki. Nagyon szurkolunk a magyar reformoknak.

- Van válság, csak Lengyelországot összehasonlíthatatlanul kisebb mértékben érintette, mint Magyarországot vagy más európai országokat. Természetesen óriási siker, hogy a válság ellenére több mint 4 %-os gazdasági növekedésre számítunk ebben az évben. Amellett, hogy erre büszkék vagyunk, mi is kicsit csodálkozunk, mert hiszen évekig a legkülönfélébb nehézségekkel kellett szembenéznünk. Amit most tapasztalunk, az egész lengyel társadalom óriási erőfeszítésének eredménye. Amikor látjuk, hogy körülöttünk milyen nehéz helyzettel küszködik egész Európa, érezzük, hogy ez valóban nagy siker. Olyan siker, amelyet főként a befektetett munkának köszönhetünk, ugyanakkor az is igaz, hogy nálunk kicsit másképpen működnek a dolgok. Például egyelőre csak csökkentettük a magánnyugdíj rendszerbe befizetendő rész arányát, az államadósságnak az alkotmány szab gátat, és továbbra is stratégiai cél az euró bevezetése. A viszonylag stabil gazdasági és pénzügyi helyzet kormányunknak is nagyobb biztonságérzetet ad. Ennek megfelelően például döntés született arról, hogy a minimálbér összege átszámolva kb. bruttó 100 ezer forint legyen. Az ÁFA jelenleg 23 %-os, és a pártoknak nincs olyan szándéka, hogy ezen változtatni kellene. De hangsúlyozom – a különböző intézkedések nagymértékben függenek a lényegesen eltérő aktuális gazdasági helyzettől.

- Számos szakértő szerint bankrendszerünk és a hitelezés az utóbbi 10 évben nem fejlődött olyan gyorsan, mint Magyarországon, most viszont kiderült, ez talán előnyös számunkra. Nincs akkora visszaesés, és a devizaadósság is kisebb mértékű, így könnyebb volt megállítani a negatív folyamatot.

- Őszintén mondom, kihasználtuk egy kicsit azt a filozófiát, amit önök alkalmaztak a magánnyugdíj pénztárak esetében. Magyarországon úgy tűnik nem bizonyult hatékonynak a rendszer, mert a pénztárak kevés vagy nulla nyereséget termeltek és nagy volt a működési költségük. Nálunk sem rózsaszín a helyzet, de például a nyugdíjpénztárak befektették a pénzüket a Varsói Tőzsdén. Ez a befektetési forma országon belül hagyta a pénzt, egyúttal a lengyel gazdasági növekedés fontos eleme lett. Ez Lengyelországban óriási összeg. Bár sokan bírálják ezt a rendszert nálunk is, de az látható, hogy ennek a vagyonnak van mozgató ereje a gazdaságban. A bankadó is fontos téma. Nálunk még nincs döntés a bevezetéséről, de tudom, hogy Európa más országaiban már napirenden van.

- A munkanélküliség nem csak a munkaerőpiac problémája. Mert igaz, hogy nálunk 11%-os a munkanélküliség, ami sikernek is tekinthető, de közben többszázezer külföldi munkavállaló nélkül, ugyanúgy, mint Magyarországon, nem működne a lengyel mezőgazdaság, a kertészet, az építőipar.. Ebben a 11 %-ban vannak azok is, akik egyszerűen nem akarnak dolgozni, akiknek életformája lett a munkanélküliség. Ezt figyelembe kell vennünk. De természetesen fontosabb, hogy vannak, akiknek mindenáron segíteni kell. Vannak emberi tragédiák. Magyarországon nemrég csökkentették 6 hónapról 3 hónapra a munkanélküli járadék fizetés időszakát. Nálunk még mindig minimum a 6 hónap, de lehet több is, attól függően, hogy mekkora a munkanélküliségi ráta az adott régióban. Ha úgynevezett strukturális munkanélküliségről van szó, akkor másfél évig is lehet segítséget kapni, persze ez sok kötelezettséggel jár. Részt kell venni különböző képzéseken, kapcsolatot kell tartani a munkaügyi központtal. Fontos elem, hogy az átlag lengyel rendkívül mobilis, kb. egymillió ember ment dolgozni Lengyelországból Nagy-Britanniába, Németországba, a skandináv országokba. Írországban az angol után a lengyel lett a második nyelv, az ír pedig a harmadik helyre csúszott. Izlandon is ma már a lengyel a legnagyobb kisebbség. A lengyel mobilis munkaerő, ami egyrészt jó, másrészt azonban nem, mert sokszor épp a legtehetségesebbek, a legügyesebbek hagyják el az országot.

- Átlagosan 65 éves kortól, de még mindig rengeteg kivétel létezik a magyarországihoz hasonlóan. A bányászok, a rendőrök, a tűzoltók, a nehéz körülmények között dolgozó emberek, és sok-sok más szakma képviselői is korábban mehetnek nyugdíjba. Mi is szeretnénk aktivizálni ezeket a fiatal nyugdíjasokat. A probléma nagyon összetett, már csak azért is, mert a mezőgazdaságban dolgozók nyugdíj- és biztosítási rendszere különbözik az állami alkalmazottakétól. Megoldásra vár az is, hogy ugyanolyan alacsony járulékot fizet az, akinek 5 hektár földje van, mint az, akinek 500 hektár. Most azon dolgozunk, hogy akiknek jelentős agrárgazdaságuk, nagy földjük van, más rendszerben fizessék a járulékukat – ez érdemi intézkedést jelentene, még akkor is, ha csak részlegesen oldaná meg a helyzetet. A problémák hasonlóak mind a két országban, érdemes figyelni és átvenni egymás jó és eredményes megoldásait.

- Mi a jövőt az Európai Unióban képzeljük el. Biztosan azért, mert túl gyakran kényszerültünk a történelem során arra, hogy eldöntsük, szomszédaink közül éppen ki a jó. Túl sokszor volt kitéve országunk szörnyű tragédiáknak és kockázatoknak. A közös Európa számunkra a biztonságos jövő garanciája. A lengyelek 83 %-a támogatja európai uniós tagságunkat, még a mezőgazdasági termelőknek is több mint 80 %-a, pedig ők ellenezték a csatlakozást. Sikerült kihasználnunk az európai esélyt, most nem kell hátranéznünk, csak előre, ezt biztosította nekünk Európa. Sokan mondják, tetszik nekik a lengyel lélek, az optimizmusunk, amit jó lenne berakni egy üvegbe és árulni az egész világon. Ez lehetne a lengyel export slágerterméke.

- Nagyon jók a gazdasági kapcsolataink. Az átlagember, de a politikusok sem tudják, hogy a lengyel-magyar áruforgalom 2010-ben öt és fél milliárd euró volt. Ez óriási összeg, hasonló a lengyel-amerikai áruforgalomhoz. Ez majdnem a fele a lengyel –kínainak. És ami nagyon fontos, hogy a kis és közepes vállalatokon alapul. A magyar – lengyel áruforgalom a visegrádi országok közti kereskedelem fontos része. Egyébként mind a három visegrádi ország egy sikersztori részese. Lengyelországnak több mint 24 milliárd euró évi áruforgalma bonyolódik ebben a körben. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy még mindig nincs meg az a gyorsforgalmi út, amelyen megfelelő sebességgel tudnánk árut szállítani, problémamentesen összekötni Varsót és Budapestet. Megdöbbentő, hogy Varsó és Budapest között a vonat átlagsebessége 60 km/óra. Már a XIX. században is gyorsabbak voltak a vonatok. Ugyanakkor Budapest és Varsó között naponta öt repülőjárat van. Ez mutatja, mennyire aktív a gazdasági együttműködés. Nem is beszélve arról, hogy nagyon sok lengyel, nemzetközi cég keretében dolgozik itt Budapesten, ahogy magyarok is dolgoznak Varsóban. Ez a kapcsolat mindennapivá lett.

Lengyelország Magyarország nyolcadik legfontosabb kereskedelmi partnere, a beszállítók sorában pedig a hatodik, olyan országokat megelőzve, mint Olaszország, Szlovákia, Franciaország és a Cseh Köztársaság. Lengyelország ugyanakkor Németországot, Olaszországot, Nagy-Britanniát, Romániát, Szlovákiát, Franciaországot és Ausztriát követően a magyar áruk nyolcadik legnagyobb vásárlója. Ne feledkezzünk meg erről! A kereskedelmi kapcsolatok terén szorosabban kötődünk egymáshoz, mint azt általában gondolnánk. Az első félév ígéretes volt, majdnem három milliárd eurót ért el az áruforgalom. És nagyon fejlett technológiák, ipari cikkek cserélnek gazdát. A kölcsönös beruházások összességében nem jelentősek, de a magyar cégek körülbelül 250 millió eurót

fektettek be Lengyelországban. Várhatóan megnövekszik a lengyel üzleti körök érdeklődése is a magyarországi cégalapítás iránt. Ilyen folyamatot figyelhettünk meg 2007 elejétől 2008 közepéig, de az a válság következtében hirtelen megszakadt, és Magyarország rendkívül nehéz helyzete 2009-ben elriasztotta a potenciális befektetőket. Most e beruházási folyamat remélhetően ismét beindulhat, mert megjelentek olyan lengyel cégek mint pl. a Solaris és PESA, amelyek közlekedési területen működnek, valamint a Maspex, amely többek között az Apenta vizet vette át. Mára a külkereskedelmi forgalom – különösen a lengyel export − meghaladja a válság előtti szintet, és egy bizonyos exportvolumen mellett a cégeknek érdemesebb saját értékesítési hálózatot kiépíteni. Továbbra is megfigyelhető, hogy lengyel vállalkozások átvesznek magyarokat, bár ennek nagyságrendje még nem jelentős.

Természetesen számítunk a magyar tőkebefektetőkre is. A közép-európai térség legnagyobb és legdinamikusabb címét magáénak tudó varsói tőzsde likviditásával és a jegyzett cégek változatosságával ugyancsak kiváló befektetési lehetőséget kínál, s ezt egyre több magyar is felismeri.

- Eddig két magyar cég részvényei jegyezhetők a Varsói Értéktőzsdén. Az egyik a MOL, amely 2004-ben döntött a párhuzamos kereskedés (dual listing) mellett, a másik, az E-Star, 2011 márciusában debütált a WSE-en. E két bemutatkozás is bizonyítja, hogy a magyar cégek komolyan értékelik a lengyel tőzsde nagyságát és a tőzsdei kereskedés folytonosságát. Továbbá azt is jelzi, hogy a jól működő lengyel tőkepiac lehetőséget kínál a magyar cégek számára, illetve azoknak a magyar vállalatoknak is, amelyek értékpapírok kibocsátásával tőkeszerzésen gondolkodnak. Nagy befektető a Richter Gedeon, már két lengyel gyógyszergyárat megvásároltak. Jelentősek a MOL és a TriGránit is, ez utóbbi épp most indított el egy nagy befektetést Poznanban. Persze ez még kevés, ha figyelembe vesszük a lehetőségeket. Azon dolgozunk, hogy sokkal több magyar cég jelenjen meg a Varsói Tőzsdén. Például vannak perspektívák az energetikai piacon, és az infrastrukturális beruházások terén továbbra is sok lehetőség lenne az együttműködésre.

- Franciaországban kezdtem a diplomáciai munkát, rögtön utána Magyarország következett. Otthon érzem magam, ez már a harmadik budapesti tartózkodásom. Életem legjobb éveit itt töltöttem. A gyerekeim is beszélnek magyarul. Mondhatni a magyar demokráciával együtt kezdtem, 1991-ben jöttem először Magyarországra, Antall miniszterelnök úr idejében, és itt voltam 1997-ig. Saját szememmel láttam az átalakulási folyamatokat. A második itt-tartózkodásom 1999-től 2005-ig tartott. Most 2010-ben jöttem vissza. Magyarország kétségkívül megváltozott.

- Imádom a kertészetet, Lengyelországban van egy 16 hektáros családi gazdaságom, amit az apámtól örököltem. Nagyon szeretem a zöldet, az új növényeket, amiket lassan már el sem tudok helyezni a kertben. Különösen az árnyékliliom leveleit imádom, amelyek a zöld ezer színét mutatják. Lengyelországban és itt Magyarországon is sok van belőle. Nem vagyok sportőrült, sajnos a futballért sem rajongok, pedig a közelgő 2012-es EB-t intenzíven kell népszerűsítenünk. Viszont nagyon szeretek úszni, Budapesten a Lukács Fürdőbe járok, amit ajánlok mindenkinek. Ezen kívül a törökvészi hegyekben sétálok a kutyusaimmal. Ebben a gyönyörű városban élni, ez nekem elég.

(Szabados)