A Magyar Tudományos Akadémia 2010-ben a Köztestületi Stratégiai Programok keretében Csáki Csaba szerkesztésében elkészítette és közreadta a magyar élelmiszer-gazdaság, a vidékfejlesztés és az élelmiszer-biztonság stratégiai irányait “Élelmezésbiztonság” címmel.

Az élelmezés-biztonságot alapjaiban meghatározó élelmiszer-biztonság kérdéskörét kapcsolatrendszerébe ágyazva tárgyalják az egyes szakterületek tudományos és gyakorlati oldalát is jól ismerő szerzők, szerkesztők. Az alapkoncepció, az élelmiszerek nyomon követésének és követhetőségének igénye a termőföldtől a fogyasztó asztaláig – mert ezen út történései során valósul meg élelmiszereink biztonsága. Az anyag három fő fejezete az agrárstratégiával, a vidékfejlesztéssel és az élelmiszer-biztonsággal foglalkozik. A szerzők és szerkesztők érzékletesen mutatják be, hogy az első kettő helyzete, jövőbeli fejlesztése egymással összefüggésben értékelhető, és ezek megfelelő alakulása döntően befolyásolja az élelmiszer-biztonságot.

Az agrárstratégia jövőképét a fenntarthatóság három elemének figyelembevételével alakítja – a társadalmi, környezeti és gazdasági szempontrendszer – azonos súllyal esik latba. Hozzá kell járulni a vidéki népesség megélhetésének lehetőségeihez, a természeti környezet megóvásához, alkalmazkodni kell a globális klímaváltozáshoz, és globális versenyhelyzetben kegyetlen gazdasági viszonyok között kell jövedelmezően gazdálkodni. Kulcskérdések: a politika kezelje a helyén az agrárgazdaság társadalmi-gazdasági beágyazottságát, fokozatosan mérsékelje a jelenlegi terheket, támogassa az agrártermelés jó irányú szakosodását és szerveződését, az élelmiszer-kereskedelemmel és az élelmiszer-feldolgozással, élelmiszeriparral való együttműködését. Legalább ennyire fontos, hogy a termelés, kereskedelem és az élelmiszeripar szereplői legyenek képesek önálló működésre, tervezésre és együttműködésre, egymás érdekeinek tiszteletben tartása mellett. Az élelmiszergazdaság valamennyi szektorában jelentős fejlesztésekre, komplex szakmai programok tervezésére és megvalósítására van szükség. Eközben gondoskodni kell a talaj, a levegő és a vizek védelméről, kerülni kell a klímaváltozást negatívan befolyásoló technológiákat illetve alkalmazkodni kell a globális klímaváltozás körülményeihez. A szerzők a stratégiai célokat 5-20 év távlatában látják megvalósíthatónak.

A vidékfejlesztésnek negatív tendenciákkal kell szembenéznie. A mezőgazdasági tevékenység visszaszorulásával, a tartós munkanélküliséggel, a népesség elöregedésével és átstrukturálódásával, alacsony iskolázottságával. A vidéki települések infrastruktúrájának elmaradottságával annak ellenére, hogy a fejlesztés lehetőségeit a piaci alapon szerveződő rendszerek lehetővé teszik. A vidékfejlesztés hosszútávon érvényesülő elvekre épülő vidékpolitikát követel meg, amelynek szervesen illeszkednie kell az ugyancsak hosszú távra kialakított agrárpolitikához, környezeti politikához és szociálpolitikához, sajátos nemzeti érdekeinket érvényesíteni kell az Európai Unión belül a tervezéseken, támogatási és pályázati rendszereken belül. Megfelelő központi eszközökkel támogatni kell a helyi önkormányzatokat, kistérségek és régiók szerepét, hogy gazdaságosan működtethessék a közszolgálatot. A vidéki terekben a mezőgazdasági termelés prioritása mellett helyet kell teremteni az ipari, elsősorban élelmiszer feldolgozó ipari, és a szolgáltatói tevékenységnek. Erősíteni kell a vidéki népesség önszerveződését, támogatni kell annak feltételeit. Fentiektől várható a vidéki népesség foglalkoztatottságának és korösszetételének javulása, iskolázottságának kulturális színvonalának növekedése.

Az élelmiszer-biztonság helyzete sem Magyarországon sem máshol a világon nem javult a technikai fejlődés szintjének megfelelően. Az élelmiszer-fogyasztással kapcsolatos veszélyeztetettség új dimenzióba lépett, a kockázat globálissá vált. Az élelmiszerkereskedelem lehetővé tette, hogy a világ bármely pontján előállított termék mikrobiológiai vagy kémiai szennyező anyagai rövid idő alatt bármely ország fogyasztóinak szervezetébe kerülhessenek. Az adott körülmények között az élelmiszer-biztonsági helyzet javulása a kormányok hatékony beavatkozásától, az előállítók és forgalmazók felelősségvállalásának kikényszerítésétől, és a fogyasztók tudatos magatartásától várható. A kormány a teljes élelmiszerláncra vonatkozó kockázatelemzésen alapuló és összehangolt szabályozással és a szakhatóságok ilyen módon szervezett ellenőrzési rendjén keresztül gondoskodhat a fogyasztók egészségének védelméről. felül kell vizsgálni az élelmiszerszabályozást, működőképessé kell tenni a centralizált szakhatósági szervezetet, forrásokat kell rendelni az ellenőrzési és laboratóriumi munka nemzetközileg elvárt szintjének teljesítéséhez. Minden vonatkozásban és minden szinten támogatni kell a kutatásfejlesztést, a piacképes és biztonságos élelmiszerek fejlesztését. Nem engedhető meg, hogy az élelmiszerlánc szereplői saját felelősségüket ne ismerjék fel, termelésük folyamatában ne alkalmazzák az élelmiszerminőséget és –biztonságot elősegítő technikákat, hogy élelmiszerbiztonsági-intézkedéseiket alárendeljék profitérdekeltségüknek.

A három fejezetben leírt stratégiának számos közös eleme van, ezek között elsőként említendő az oktatás, ami részben a szakemberek képzésére, továbbképzésére vonatkozik részben pedig a lakosságra. Ide sorolható az ismeretterjesztés, melyben a médiának jelentős szerepe van. Nem elhanyagolható a kedvezőbb összetételű élelmiszerek gyártása, forgalmazása iránti igény, ami Magyarországon elsősorban a kevesebb telített zsírt, koleszterint, sót, hozzáadott cukrot, több élelmi rostot tartalmazó élelmiszerek választékának jelentős növelését jelenti. Fontos, hogy a termékeket olyan címkével lássák el, amely tartalmazza az összetételre vonatkozó információkat. Az egészséges táplálkozás irányelveinek meg kell jelenni a közétkeztetésben, különös tekintettel a 18 év alatti korosztályra és az idősekre. Igen fontos stratégiai elem a kutatás, itt elsősorban a lakosság reprezentatív mintájának rendszeres, ideális esetben ötévenkénti táplálkozási, tápláltsági vizsgálatát kell említeni. Nem elhanyagolható a fokozottan veszélyeztetett csoportok rendszeres vizsgálata – gyermekek, idősek, serdülők, egyedül élők, mélyszegénységben élő csoportok. Figyelemmel kell kísérni a táplálkozással összefüggő betegségek morbiditási és mortalitásai adatait, valamint az étellel, élelmiszerekkel terjedő betegségek okozta megbetegedések alakulását az egészséges táplálkozás, illetve az élelmiszerbiztonsági ismeretek elterjedésének közvetett értékelése érdekében.

Az élelmezés- és táplálkozáspolitika kidolgozásához és működtetéséhez elengedhetetlen stratégiai elem a gondos tervezés, pontos időzítés, megfelelő szervezés, az együttműködő partnereknek felderítése és bevonása a munkába.

Dr. Rodler Imre

Szerk: Prof. Dr. Rodler Imre "Az Év Embere, 2007" az American Biographical Institute jelölése alapján. 42 évi tudományos és gyakorlati munka. Publikációk: 16 könyv, 30 könyvfejezet valamint 65 közlemény - melyek közül több angol nyelven is megjelent. Tanulmányok: orvostudományi egyetem. Munkahelyek: Baranya megyei KÖJÁL, 1966-1974, Zala megyei KÖJÁL, 1974-1990, ÁNTSZ Zala megyei Intézete, 1990-1998, Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet, 1998-2004, 2005-től Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet. Tudományos fokozat: Pécsi Tudományegyetem - PhD