A Liszt-opera gondolata három éve született meg a Budapesti Fesztiválközpontban. A libretto megírására Papp Andrást, az opera megkomponálására Fekete Gyulát kérték fel. Már az első találkozásunk alkalmával tudtam – mondja Papp András – ha bármilyen történetben ábrázolom is Lisztet, semmiképpen nem zenészként fog megjelenni, mivel az nemcsak nekem jelenthet csapdát, hanem Fekete Gyulának is. A színen megjelenő, zongorázó Liszt gondolatától a hátunk borsózott, ezért az obligát hangszer felbukkanásának lehetőségét eleve kizártuk. Nem akartunk sem dokumentalista történetet, de mesét sem. Viszont mégis csak az ő életéről kell szólnia az operának.. Végül úgy döntöttünk, kiválasztjuk életének egy bizonyos, válságos szakaszát.

Liszt házasságban él Carolinnal, amit nem néznek jó szemmel Weimarban. 1860 tavaszán Carolin Rómába utazik, hogy első házasságának fölbontását elérje IX. Pius pápánál, és a Liszttel kötendőt engedélyeztesse. Másfél éves várakozás után a megkapott engedélyt – váratlan fordulattal – a pápa - semmisnek nyilvánítja. Ma már ismert tény, hogy cselszövés következtében hiúsult meg ez az esküvő. A csalódás után Liszt spirituális átváltozáson megy keresztül, fölszentelik, abbévá lesz, megkapja a tonzúrát. Liszt emberként megtalálja a helyes választ és utat, fölül tud emelkedni saját kétségbeesésén.

Fekete Gyula számos vokális és hangszeres mű mellett eddig három egyfelvonásos operát komponált - Római láz 1992, Benedek-játék 2000, és A megmentett város 2002 . A közös munkáról így vall. - Papp András hihetetlen mennyiségű anyagot olvasott el a libretto megírásához, én ezt viszont nem vállalhattam. A zeneszerzői munka egyébként is más talajból sarjad, sokkal inkább hangulatokból, benyomásokból és hát a Jóistentől, hiszen a sugallat ebből a szférából jön. Rám egyébként Cosima naplója volt a legnagyobb hatással, legtöbbet annak stílusából és leírásaiból építkeztem.

Kesselyák Gergely karmester szerint - ha felületesen szemléljük – az Excelsior romantikus opera Liszt- és Wagner idézetekkel, amit énekelni és hallgatni egyaránt nagyon jó. Azonban ennél sokkal többről van szó, egészen különleges, modern zenés színház, balladisztikus misztériumjáték. Az Excelsior Liszt és Wagnes zenéjének szellemiségét, azaz lényegét idézi meg, kifinomult zeneszerzői eszközökkel.

Liszt és Carolin kapcsolata mellett, egy másik szerelmi szál is fut az operában, Wagner és Cosima sorsa. Ebben Lisztet, mint apát - Cosima “atyai” áldásra vár - és barátot látjuk. Mindkét pár házasságra készül, ezért részben párhuzamba állítható a sorsuk. Liszt leányát, Cosima von Bülow-ot Frankó Tünde az Operaház szoprán-énekesnője formálja meg. A premier előtt beszélgettünk új szerepéről.

- Ebben az operában egy érdekes világ tárult elém. Cosima életének egy-két pillanatát élhettem meg benne, persze próbálom beleszőni a magam életét is, ami nem egyszerű, mert a klasszikus és kortárs operák szerepeiben a történelem és a személyiség másfajta tengelyt állított fel. A mű abban az időben játszódik, amikor a világnak nagy reformpillanatai voltak, amikor házasságok felbomolhattak, feleségek kiléphettek a kötelékből. Így tett Cosima is, aki Wagner felesége lett. Ott tudta hagyni a családját, gyermekét. Nézzünk szembe a mai tényekkel, ha jelenlegi világunkban arról hallunk, hogy egy anya bántalmazza, vagy elhagyja gyermekét, megrökönyödünk. És mégis, ebben az operában meg kell jelenítenem Cosima cselekedetét, úgy hogy annak igazságossága hiteles legyen - noha én hasonló körülmények között nem tennék így. Izgalmas volt Cosima naplóját olvasni – a szövegkönyv ebből merít – amiből tudni lehet, mennyire megsérült lelkileg, amikor édesanyja elhagyta őket. A család felbomlása egész további sorsára, döntéseire kihatással volt.

- Nem annyi benne az énekelnivaló, hogy megterhelő legyen hangilag, inkább az a feladat, hogy a néző számára éreztessük a folyamatot, ami az egyik pillanattól a másikig történik a darabban. Értse és kövesse velünk együtt az átalakulást. Fekete Gyula úgy terel bennünket egyik lelkiállapotból a másikba, hogy észre sem vesszük. Nem direkt és nem erőszakos módon, szinte anélkül, hogy a szólamoknak éles peremei lennének ott vagyunk egy helyzetben és döntünk, így vagy úgy.

Az alkotók által “félkomoly opera” alcímet viselő művet a Katona József Színház rendezője Gothar Péter viszi színre a Thália Színházban március 18-án a Tavaszi Fesztivál nyitónapján.