"Hegyekből a Tisza-partra"

H. Kulcsár Ágnes rajztanár, festőművész kiállítása Miskolcon a József Attila Könyvtárban látható. A "Hegyekből a Tisza-partra" címet viselő tárlatot Goda Gertrúd művészettörténész nyitotta meg szeptember 6-án.

H. Kulcsár Ágnes több szállal és még több emlékkel kötődik Miskolchoz. Gyermekkorának meghatározó helyszíne a Szentpéteri kapu - itt található a József Attila Könyvtár is -, ahol 17 éves koráig élt. Képein a gyermekkort visszaidéző hegyek és a felnőtt életének helyszíne a szegedi Tisza-part jelenik meg. A tájban azonban szinte mindig ott van az ember is, jelezve az alkotó humanista látásmódját. És a vásznakon megörökítődik a mindennapi élet egy-egy pillanata is - hallottuk Goda Gertrúd művészettörténésztől. A kiállításon 22 alkotás tekinthető meg.

ÖNVALLOMÁS: Kulcsár Ágnes vagyok, de a sors úgy hozta, hogy nem én vagyok az egyedüli. Így aztán szeretnék H. Kulcsár Ágnes lenni, a nagymamám családneve alapján. /Halász/

Miskolcon születtem és a Szentpéteri kapuban nőttem fel. Igaznak tartom azt a gondolatot, hogy az első néhány év hatása az ember egész életét befolyásolja. Akkor még nem volt itt ez a lakótelep, ahol a József Attila Könyvtár is van. Legelők, rétek, néhány kukoricaföld és a kertészet agyagbányája volt, így együtt: varázslatos vidék egy gyerek számára. Ez a hely az én szememben a világ vége és a szabadság volt. Innen el lehetett látni egész a Sajó folyó fűzfákkal kísért vonaláig. Középiskolás koromban Szegedre mentem a Tömörkény Gimnázium iparművészeti tagozatának kerámia szakára. Nem sokat tudtam erről az iskoláról, csak abban voltam biztos, hogy az életemben olyasmit akarok majd csinálni, amiben látszik majd a két kezem munkájának eredménye.

Az érdeklődésem egyre jobban eltolódott a rajz és a szobrászat felé. Annál is inkább, mert két nagyon jó pedagógus foglalkozott velünk, két kiváló szobrász - Tóth Sándor és Fritz Mihály - így aztán kellőképpen megmérgeződtem a képzőművészettel.

Érettségi után, nyáron, elmentem ásatásokra dolgozni, mint cserépmosó és rajzoló. Dolgoztam Felgyőn, /László Gyula ásatásán/ és Vésztő-Mágor halmon. Az ottani munka kapcsán lehetőséget kaptam egy restaurátori állásra Szentesen, azóta ebben a városban élek. Azonban a restaurátorság nem az volt, amit igazán akartam. Próbálkoztam több mindennel, szőttem torontáli szőnyegeket, voltam műszaki-rajzoló a vízügynél, majd elvégeztem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola földrajz -rajz szakát. Nem bántam meg. A diplomám lehetővé tette, hogy belépjek egy olyan területre, amin aztán az óta is szívesen mozgok. Húsz évig voltam gyakorló rajztanár a város különböző általános iskoláiban. Szerettem a munkám. Az iskola-összevonások kapcsán kerültem a mostani helyemre, kollégiumi nevelőtanárnak.

A képzőművészethez fűződő kapcsolatom középiskolás korom óta gyakorlatilag nem változott. Azóta is az okoz örömet ha látom tárgyiasult eredményét a munkámnak. Folyamatosan foglalkoztam - amennyire időm engedte - a pedagógus munka mellett kerámia-képek, üvegplasztikák készítésével. A dél-alföldi alkotó pedagógusok kiállításán rendszeresen szerepelek. Az utóbbi időben elég sokat festek. Volt három önálló kiállításom is az elmúlt néhány évben Szentesen. Ezek a képek, amelyek most láthatók: Hangverseny a kastélyparkban, Színpadon, Szüret előtt ... válogatás, az utolsó három év munkájából.

Büszke vagyok rá, hogy nekem is van egy H. Kulcsár Ágnes festményem, melyet a művész témagazdagságának illusztrálására a kiállítástól függetlenül bemutatok.

A kiállítás megtekinthető szeptember 23-ig a könyvtár nyitvatartási idejében (H-P 10-18). A József Attila Könyvtár 1971-ben nyílt meg Miskolcon a Szentpéteri kapui lakótelepen. Olyan neves művészek kiállításainak adtak helyet, mint Reich Károly, Kass János, Somogyi Győző, Hincz Gyula . . .

(Szabados)