A piacot tíz éve igazgató dr. Vörös Péter megnyitójában köszönetet mondott a XIII. kerületi önkormányzatnak, amiért a csábításnak ellenállva, nem bevásárlóközpontot, hanem korszerű, a XXI. század kihívásainak megfelelni képes piacot építtetett a korábbi Lehel piac helyén. Majd kitért arra, hogy a piac nem csak beszerzési, vásárlási hely, hanem a közösségi élet fontos színhelye, valódi találkozási pont. A piac ugyanakkor a mai napig megmaradt olcsónak, miközben megjelentek a minőségi áruk is, így ki-ki pénztárcájának megfelelően válogathat. Három éve szinte változatlanok a bérleti díjak a korábbiaknál ugyan magasabbak, de mégis megéri a kereskedőknek, akik itt biztos vásárlói körre számíthatnak. A jó infrastruktúrát korszerű technikával, raktárak sorával, 15 árufeltöltő és négy személyszállító lifttel, három mozgólépcsővel, parkolóházzal és jó tömegközlekedési adottságokkal biztosítják. A vásárlókért több mint negyven hentes, félszáz zöldségárus, húsznál is több tejbolt és pékség, tucatnyi savanyúságos, tizenöt vegyes élelmiszeres és száz őstermelő verseng.

Gerő András történész a piacok és a vásárok kialakulásáról tartott előadást. Mint mondta, a piac és a vásár szerepe évszázadok óta elkülönült, hiszen a piacon kizárólag élelmiszerekhez juthattak a vásárlók, a vásáron pedig a legkülönfélébb áruk, mindenek előtt kézműves termékek cseréltek gazdát. A piac és a vásár szükséglete fokozatosan erősödött. Érdekeség, hogy a vásárcsarnok létesítésének igénye elsőként Napóleonban fogalmazódott meg, de akkor még nem vált valóra. Vásárcsarnokot csak jóval később, a XIX. században építettek.

Maczó Balázs a XIII. kerületi helytörténeti gyűjtemény muzeológusa felidézte, milyen volt az árusítás a századelőn a Lehel téren, miként adták és vették az árucikkeket a '30-as években. A Lehel téri piacon évtizedeken át a "földről" zajlott az árusítás, hosszú időn át bódék sora jellemezte a városképet. A második világháború után kezdetben az áruhiány és a feketekereskedelem rányomta bélyegét a piac hétköznapjaira. A 60-as években jó lett az áruellátás és 1964-ben a felújítás kapcsán már a következőt olvashatták az akkor Élmunkás térinek nevezett piac iránt érdeklődők: “Befejezéshez közeledik a 10 000 négyzetméteres Élmunkás téri piac rendezése. Már lebontották a régi bódékat és helyükön korszerű pavilonok épültek, amelyekbe bevezették a villanyt és a vizet is. A piac évi forgalma 250 millió forint.” A 70-es években megjelentek a magánkereskedők, ezzel párhuzamosan kialakult a piac képe, amely egészen a 90-es évek végéig megmaradt. A 80-as években a zsúfoltság és a rakodással járó kellemetlenségek csökkentésére a környékbeliek elérték, hogy a Kassák Lajos utca végén raktárak épüljenek. 1995-ben a piacot körbekerítették, de ekkor már az önkormányzat tervezte a vásárcsarnok építését.

A Lehel piacot többszöri halasztás után 2000 február 29-én zárták be. A lebontott Lehel téri piac helyén ifj. Rajk László tervei szerint épült fel 2002-ben az a vásárcsarnok, amelyet a népnyelv találóan Kofahajónak nevezett el. A piac négy felszín feletti és egy felszín alatti szinttel épült meg. A két legfelső szint parkoló, a felső nyitott, a második emeletet fedi a legfelső szint. A piac maga főként a földszinten és a galéria jelleggel kialakított első emeleten kapott helyet. Az aluljárószint egyrészt a kereskedők áruinak kirakodására szolgál, másrészt itt működik a csarnok egy viszonylag elkülönített része, a “kispiac”. A kispiacon - csakúgy, mint a csarnok másik vége alatt – szupermarket, mellette pékáru, édességbolt, antikvárium és kocsma működik. Ez a rész közvetlenül a 3-as metró aluljárójából nyílik és a “nagy” piacnál tovább tart nyitva.

A piac földfelszín fölötti része számos motívumot jelenít meg modern formában. A századfordulós vásárcsarnokokra emlékeztet az épület acélszerkezetes váza és a ráépített üveg tetőszerkezet; a környék régi platánfáit próbálják meg pótolni a vastag oszlopok fölött elhelyezett növénytartók. A keleti, park felőli oldalon sorakozó kerek emeleti ablakok (kajütablakok) és a csarnok főbejáratánál ferdén kiugró zászlótartó rúd (előárboc) hajót idéznek - a Kofahajó névhez méltón. Ezt a hatást tovább fokozza a Váci út - Gogol utca sarok tatszerű kialakítása.

Belül a piac sokat megőrzött a régi piac jellegéből - már amennyire ez egy posztmodern vásárcsarnokban lehetséges. A földszinten többé-kevésbé a korábbi Lehel piac szerkezetét próbálták utánozni. Középen mintegy nyolcvan őstermelői standot alakítottak ki, ahol egynapos asztalbérlésre is lehetőség van. E körül üzlethelyiségek vannak elhelyezve a régi piac közlekedési struktúrájának megfelelően - az üzletek méretét megnövelve és a közöttük vezető utat is kiszélesítve. A bejáratok helyét is a régi elrendezés szellemében alakították ki, hogy a visszatérő vendégek gyorsabban eligazodjanak.

A történelmet idézik a központi tér utcabútorai (lámpák, padok) és a főbejárattól a piac központja felé vezető úton elhelyezett fa pavilon is. A pavilont leszámítva az üzlettulajdonosok teljes szabadságot élveznek az üzletük arculatának és berendezésének kialakításában - ezzel újjáteremtve a piac sokszínű, kissé bazári jellegét. A galérián kaptak helyet a ruhaboltok és a hagyományos piacon nem jellemző üzletek, irodák. Működik itt posta és utazási iroda is. Az egész épületben a színek kavalkádja veszi körül a látogatót, főleg piros, sárga és kék - a főváros színei -, valamint az utcabútort és a pavilont jellemző zöld. A Kofahajó a magyar posztmodern építészet jelentős műve, amely része a modern városképnek.

Arató György kerületi főépítész szerint a Lehel Csarnok példa értékű létesítmény. A kerületi önkormányzatnak ezzel a beruházással olyan közösségi – kereskedelmi funkciókat betöltő, korszerű piacot sikerült létrehoznia, amely az itt élő emberek kiszolgálása mellett arra is képes, hogy fenntartsa önmagát. Építészetileg sokan vitatták ugyan a piac épületének megoldását, ám az mindenki előtt kétségtelen, hogy olyan progresszív épületet sikerült alkotni, amelynek lelke van.

- A Lehel Csarnok megnyitása után tíz évvel, új kihívások elé nézek. Idén január 1-jén megalakult a XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. és a felügyelő bizottságának elnökeként dolgozom tovább. Ez hasonló kihívást jelent, mint egykor a Lehel, igaz, nem annyira a napi operatív munkában, mint inkább a szakmai irányításban. Örülök, hogy a Zrt-hez tartozik a Lehel Csarnok is, így nem szakad meg a kapcsolatunk. Annak is örülök, hogy több időm jut a családra, a két lányunokára, az egészségmegőrzésre és a sportra, hiszen imádok úszni, focizni, teniszezni és hajózni.

(Szabados)