A toleranciáról tartott előadást a Magyar Újságírók Országos Szövetségében Schöpflin György professzor, a politikatudományok doktora, aki az Európai Unió képviselője. Világpolgárnak, de legalábbis európainak is mondható, mert bár Budapesten született, 1950-től 2004-ig az Egyesült Királyságban élt. Egyetemi tanulmányait a Glasgowi Egyetemen MA (1960), LLB (1962), majd Bruge-ben az Európa-Kollégiumban végezte (1962-1963). Londonban munkatársa a Királyi Nemzetközi Kapcsolatok Kutatóintézetének - Chatham House (1963-1967) és a BBC-nek (1967-1976). Ezt követően a Londoni Egyetem Kelet-Európai Intézet tanára (1976-2004), ahol 1998-tól 2004-ig Jean Monnet professzor és a Nacionalizmus Elméletek Központjának igazgatója. Tanított Forliban, a Bolognai Egyetem Politikatudományi Tanszékén is. Az Európai Parlamentben az ENP-ED felkérésére az Agora (Civil Parlament) koordinátora és a United Europe, United History informális munkacsoport alapító tagja. A MÚOSZ –ban tartott előadása rendkívül élvezetes volt, mondanivalóját példákkal fűszerezte és a toleranciáról ö maga is tanulságot tett azzal, ahogyan reagált a közbeszólásokra és keresztkérdésekre. Egész lénye türelmet és jóindulatot sugárzott. Amíg hallgattam, az jutott az eszembe - ezt kellene mindnyájunknak megtanulnunk – vajon hol szívta magába ezeket az értékeket? A szülői házban, vagy az élete folyamán? Az előadás végén feltettem neki a kérdést.

- Hosszú lenne felsorolni, de azért néhányat kiemelnék, amit apámtól sokat hallottam. Például: Az igazságnak meg van a szerepe. A hatalomnak ellen kell állni, ha az a hatalom visszaél saját hatalmával. Vitatkozni mindig szabad, sőt kötelező. Nem kell mindig elfogadni a másik ember véleményét. Illetve nem kell mindig abból kiindulni, amit az ember fél órával korábban hallott vagy olvasott, utána kell járni a körülményeknek.

- A nagypapával 10 éves koromban találkoztam utoljára. Nyolc éves voltam a Baumgarten díj kiosztásán, amelyre engem is elvittek. Arra emlékszem, a nagyapám beszédet mondott, erről az eseményről van egy közös fényképünk is. Nem igazán tudom elkülöníteni mit hoztam hazulról, de nekem természetes, hogy a magas kultúra, az irodalom, nagyon fontos szerepet játszik az életemben. A festészetet és a zenét is nagyon szeretem, bár a szüleimnek ez kevésbé volt fontos, mint nekem.

- A festészetben a humanizmus mutatkozik meg, az emberi lélek. Ha az ember megnézi a reneszánsz korabeli festményeket, nagyon meghatóak, lehet látni az érzelmeket. Ez jellemzi a hagyományos európai ábrázolás módot. Annyira fontos számomra a festészet, hogy néhány éve elmentem egyedül Velencébe, hogy végigjárjam a templomokat és az ott látható festményeket jobban megismerjem. De elmentem Madridba is, hogy jobban megnézzem a Prado-t. Van ott egy kevésbé ismert, majdhogynem titkos képtár, a Galerie Gaudens. Az ember bemegy és csodákat lát, például egy Leonardót ...

- Nem túloznám el, négy nyelvet mondanék magaménak. Persze ténylegesen kétnyelvű vagyok, magyar és angol.

Úgy érzem magyarnak lenni nem katasztrófa, ugyanakkor nem kitüntetés. Identitás mint minden más, mint a cseh, vagy a német, a holland. Ez van, ezt kell elfogadni és ápolni. Össze lehet hasonlítani, hogy magyarul ezt így mondjuk, angolul pedig úgy. A németem sokat romlott mióta Brüsszelben többet beszélek franciául. A hollandot el tudom olvasni. Olaszul az étlapot. Skandináv nyelveken sem lehet eladni, és kicsit a szláv nyelveket is beszélem.

- Külön-külön világot jelentenek. Ott van például a klasszikus francia irodalom lenyűgöző eleganciája, ha Rassinra gondolok. És ott van Shakespeare mélysége, ami utánozhatatlan. Vagy Goethe, aki nagyon komoly filozófiai gondolatokkal próbálja megközelíteni az emberiség sorsát, feladatát. Akkor értjük meg a másik anyanyelvű embert, ha jól beszéljük, mert másféleképpen fejeznek ki árnyalatokat, gyakran más a mondanivalójuk is. Magyarul vagy angolul pontosan azt mondom, amit akarok, amit gondolok. Ha franciáról van szó, akkor azt mondom, amit tudok. Nem ugyanaz.

- Fantasztikusan hajlékony a magyar nyelv. Ugyanakkor a magyar szókinccsel probléma, hogy nem annyira precíz, mint például a francia. Nem igazán tudjuk, hogy egy-egy magyar szónak hol ér véget a jelentése. Tele van homályos elemekkel, sok minden a fantáziára van bízva, ez által a magyar költészetnek óriási lehetősége van, nagyon széppé teszi. Ugyanakkor sok szavunk nehezen definiálható, fordítható, értelmezhető … Aktuális most a kötelezettség szegési eljárás. Háromszor is át kell gondolni, mit is jelent. Hasonlókkal minden nap lehet találkozni a sajtóban.

- Tíz éves korától külföldön él. Milyen volt a találkozása 1964-ben Budapesttel?

- 1949-ben mentünk ki Svédországba és 1950-ben érkeztünk Nagy-Britanniába, azután 14 évig nem jöttem haza. Közben felnőttem. Amikor 1964-ben először hazajöttem, este érkeztem Bécsből vonattal. Sötét volt, nagyrészt mindent megértettem, bár nehéz egy nyelvet úgy művelni, hogy az ember nem él ebben a kontextusban. Ettől kezdve London és Budapest között jöttem-mentem, időnként kitiltottak. Majd újra beengedtek. 1989-től évente ötször, hatszor is eljöttem Budapestre. Volt úgy, hogy pénteken iderepültem, vasárnap meg vissza Londonba, mert 2004-ig londoni lakos voltam. Ha azt mondtam hazamegyek, akkor Londonra gondolta.

- Igen, bár Nagy-Britanniában azért úgy mozgok, mint egy bennszülött. Meg van most is a kettőség, a lányaim ott élnek, gyakran látogatom őket. Úgy ismerem a várost, mint egy londoni, de ahogy telnek az évek, kezd idegenné válni. Most már ha azt mondom, hazamegyek, Magyarországot értem alatta. Az otthon pedig az, ahol a könyveim és a feleségem van.

- Talán azt mondanám, hogy politika elmélettel foglalkozó valaki vagyok, akinek egyre inkább komoly tapasztalata van a politikai gyakorlatban is. De, családapa is vagyok. És főzök is. Valamikor megírom a nagy szakácskönyvemet.

- Régóta érdekel a nemzet és nacionalizmus. Angolul írom, hamarosan megjelenik.

- A kezdetén vettem részt, hogy egyáltalán legyen-e új Alkotmány és mit tartalmazzon. Ott voltam, amikor eldöntöttük, hogy legyen preambulum, legyen említés a Szent Koronáról, a kereszténységről. A szövegalkotáshoz, a részletekhez nincs közöm.

- Budapesten a II. kerületben az Árvácska utcában van az Intézet. A kuratórium figyelemmel kíséri a költségvetést, különféle projektek indultak el. De az Intézet a demokratikus átmenet kérdéskörével is foglalkozik és több más témával ...

- Az Agora főleg 2007-ben, 2008-ban volt aktív. Az volt a célja, hogy megpróbálja a civil társadalmat beintegrálni az Európai Parlament működésébe, mit gondolnak a demokráciáról, az emberi jogokról. De, ez befejeződött a korábbi ciklus végével. Volt egy másik téma is a környezetvédelemről, a globális felmelegedésről, amelyre legalább 500 civil szervezet képviselőjét hívták meg. Fel kellene eleveníteni!

- Az Európai Unió maga is keresi, melyik irányba menjen. Ezen belül sok mindenkit zavar, hogy Magyarország külön utas gazdaságpolitikát vezetett be. Ez a gazdaságpolitika Európából nézve nem sikeres, paradigmaváltásra van szükség. Hogy a paradigmaváltás milyen irányba menjen, azt a gazdasági szakértők tudják megmondani. Ami a belföldi helyzetet illeti, a radikális átalakításra szükség van. Nemcsak a nyolc éves baloldali kormányzás miatt, hanem mert nem volt egy rendes rendszerváltás, nagyon sok minden átöröklődött a korábbi világból, ami kártékony demokratikus szemszögből nézve.

- A nyugatiak nem szeretnek foglalkozni kisebbségi, etnikai kérdésekkel. Úgy látszik, hogy most nem vagyunk igazán népszerűek Európában. 1956-ban népszerűek voltunk és 1989-90-ben is. Talán nem teszünk eleget annak érdekében, hogy saját hírnevünket jobbítsuk.

(Szabados)